Fényözön

Volt egy szerzetes akit rendszeresen balhésok kerestek fel, ha valami lelki dolog bántotta őket, ugyanis ő nem félt a balhés lelkektől sem... Valljuk be kezelés alá vette őket úgy néha alkalomadtán, és senki sem távozott elégedetlenül... haha. Ő volt akit a nép a "balhés szerzetes'' néven ismert. Mikor megkérdezték tőle, hogy illik ez össze a szentséggel, csak annyit mondott: ''Vannak akik így fejezik ki szeretetüket, mások pedig úgy, nem vagyunk teljesen egyformák!... ''

Az ember természetét, valamint vérmérsékletét Pszichés dolgok határozzák meg elsősorban; mivel, hogy az ember tapasztalatok alapján tud dönteni. Továbbá különböző hatásoknak köszönhetően lesz olyan amilyen... (És ez nemcsak az emberre, hanem minden élőlényre igaz) Én nagyon szeretem ezt a tudományágat ami ezekkel a dolgokkal foglalkozik, vagyis a Pszichológiát. Habár hagyjuk meg: sok az útvesztője; mégis, nem láttam még ennél a tudományágnál Emberibb tudományágat... persze, ha valaki becsületesen áll hozzá. Hisz a lélek a minden.

Avval, hogy lenézed a nyomorultakat, csupán csak azt árulod el magadról, hogy önmagad nyomorától szeretnél szabadulni, mi több: hallani sem szeretnél saját gondjaidról. Ez Pszichológia. Ne feledd soha: a másik ember egy tükör.

Gondolkodom, ha az ember csak akkor tudja értékelni a dolgokat mikor már azokat elvesztette, akkor tud - e az ember boldog lenni egyáltalán, avagy tudja - e értékelni azokat a javakat - és itt beleértek ugyanolyan szellemi, és lelki javakat, mint anyagiakat egyaránt - melyekkel itt és most egyértelműen rendelkezik?!... És akkor feltenném a kérdést ennek függvényében, hogy mi a valós boldogság, és a valós öröm, továbbá mi a valóságos illúzió?! Ez a kérdés igazán kacifántos kérdés, és higgyék el nekem - biztosíthatom önöknek - ez felér egy nagyon komoly számtani feladvánnyal.

Azon gondolkodtam el, hogy rabságban lehet - e boldog az ember, akár mester, akár szent?!...

Az ember soha nem kaphatja meg az elismerést másoktól, csakis Istentől, avagy a benső centrumától, ami ugyan az!... mert ma meglehet, hogy a tömeg felmagasztal, de holnap ugyan ezek a fejed veszik/vehetik. És itt ugyanúgy gondolhatunk szentekre, mint más emberekre egyaránt, kiknek a nép úgymond fejét vette: Jézus Krisztusra, Keresztelő Jánosra, Julius Caesarra, és akár Nicolae Ceaușescura is ugyebár...
"Emberektől dicsőséget nem veszek. "

Ha nyilvánvalóvá válik számodra, hogy valakinek nem tetszel, sose kérdezd tőle: ''Miért nem tetszem neked?!... túl nagy az orrom, a szemöldököm, vagy talán a füleim lennének túl nagyok?!... esetleg túl alacsony lennék, vagy túl magas, pattanásos?!... stb... ezek felesleges kérdések! Ne rágódj ezeken! Igyekezz belülről szép lenni, hisz a szépség belülről fakad, akár minden nagyság és rang is, és ez - mintegy - átvarázsolja a külsőnket. Minden más csupán ostoba hadakozás.

Ha még nem is lehetsz velem,
egyszer tudom, hogy eljössz;
várni fogok rád, mint az éj a hajnalra;
s ahogy a fény rohan az éj után,
úgy száguldok te feléd én s hiszek,
hisz bízni kell a jóban,
mert nem minden a test
és a lélek halhatatlan.

A világ egyik nagy hibája az, hogy az igazán nagy felfedezőket, tudósokat, bölcseket és szenteket figyelmen kívül szorítja. És mindent megtesz annak érdekében, hogy ezeket az embereket a tömeg örültnek titulálja majd. Ellenben a valóság ezek szöges ellentétét igazolja. Majd haláluk után rehabilitálják, avagy elismerik őket, néhányukat pedig szentnek is avatják. Ez egy igazán őrült világ.

Mikor első meditációs élményeimmel találkoztam egyben meg is rémültem. Ezt a rémületet, nem maga a meditáció által előidézett élmények hozták létre énbennem, hanem a felismerés, hogy "Uram Isten, hogy tudok így most ezek után az eddig megszokott standardok között tovább élni?!... ". - Hisz szemléletem teljesen megváltozott.

Milyen jó is találkozni néha olyan emberekkel, akik nem tudnak rólunk semmit, illetve mi sem tudunk róluk semmit. Sem múltjukról, sem jelenükről. Így ítélkezés nélkül állhatunk valakivel szemben: egymással szemben úgy, ahogy igazából vagyunk... tisztán és őszintén!

A lélek a mély tudat szintjén előre elrendel dolgokat, sorsával kapcsolatban. Hisz ő tökéletes és teljesen igazságos. És ez alakítja az ember jövőét, egészen addig míg a lélek teljesen vissza nem tér Istenhez. Meglehetsz erről győződve.

Valami folyamatosan írja sorsunkat, s lelkünkbe szövődnek dolgok, melyeket meg kell fejtenünk. Ez végső hivatásunk.

''Hogy hogyan bírhattam ki 40 évet anélkül, hogy meg ne örüljek?... De nem mondom, hogy nem örültem meg. Mindenki megörül, aki egy évnél többet ül itt. Az elme ezt nem bírja''. - Részlet interjú egy 62 éves rabbal kit Eremeev Vladimirnak hívnak, Oroszország szívében és egyben legkeményebb börtönében, mely egy akkora erdőben található, mint egész Németország. (Készült a BBC Documentary megbízásából. 2016. ) - Magyar nyelvre fordította Kis András Attila (Andriskó)

A szenvedés méltatlan a lélekhez. Ezért oly nehéz elviselni. Azt mondják: ''Mindenki bírja a szenvedést, kivéve azt aki érzi. ''

Gondold csak át jól: veled is megeshet az ami mással!

A lélek nagyon nehéz útra vállalkozik! Ezért tiszteld a lelkeket!

Elhihetik: a tudatalattink működteti olykor a "tudatos" részeinket is. Ennek köszönhetően nem mindig tudjuk tetteink okát. De jó volna óvatosan kifürkészni őket, hogy így - ha kezdetben mást nem is nagyon, de legalább - enyhíteni tudjuk, majd ez által fokozatosan meg is szüntethessük a kellemetlen következményeket. Úgy gondolom minél közelebb jutunk a tudat alatt működő struktúrákhoz, annál inkább könnyebb lesz levetkőznünk az ártó dolgokat. És ez életbevágóan fontos.

Jó volna másoktól tanulnunk, de ha ez nem megvalósítható, akkor kezdjünk el saját hibáinkból okulni.

Én egy sajátos hitrendszerrel élő lélek vagyok, mely erős bástyákkal rendelkezik.

Nemrég láttam egy dokumentumfilmet ahol a következőkről esett említés: ,, A veszélyes áramlatokkal tarkított San Francisco-öböl közepén álló Alcatraz minden idők egyik legbiztonságosabb börtönének számított, 29 éves fennállása alatt az FBI szerint senki sem tudott élve megszökni a büntetés-végrehajtási intézetből. 1962 - ben azonban három vakmerő fogolynak sikerült átmásznia a kerítésen, s egy esőkabátokból eszkábált tutajon vízre szálltak. Senki nem látta őket többé''. Úgy gondolom, hogy semmi sem áttörhetetlen. Még negatív szokásrendszerünk sem. Bár igaz: néha kemény kitartó munka kell hozzá, hogy áttörjünk az akadályokon. De ha a szabadságunk a tét, akkor én azt mondom megéri! Ha ez a három rab nem bízott volna a szabadulásban teljes mértékkel, és ha nem hoztak volna kellő erőfeszítéseket, áldozatokat a terv megszilárdítása érdekében, akkor még - meglehet - a mai napig is a börtön falai közt csücsülnének mindnyájan haha!... na de nem így történt. Ők igazán hittek a lélek szabadságában! Üdv!

Szeretem a pszichológiát is természetesen, mint tudomány ágat, valamint örömömet lelem a folyamatok elemzésében. A Psziché görög mitológiai eredetű női név, a jelentése lélek. A dolgok itt vannak elrejtve.

Az igaz jósokat, médiumokat, prófétákat, és minden orákulumot megvet a tömeg. Ha az ember fülét sértő dolgok illetik, bíz általában elfordul ezektől. Mégis akad egy - két ember, ki a pusztában friss forrásra lel.

Azért szeretek Istenről beszélni, mart Ő a válasz mindenre;
És mert Ő mindnyájunkban eleven lélek.

... és nem lesznek századok, melyek
lemossák vérem, mit hiányod okozott!...
És nem lesznek költők- poéták festők,
kik lefestenék e véres harcot!...
Nem pendülhet oly véres dal a lanton,
s talán csak e pár sor marad, mint hantom!...
Ó, istenem, miért fordultál el tőlem?!!!
Nincs életem, és nincs halálom!
Csak vérem folyik szakadatlan,
s a fajdalom apadatlan!
- Annyira hiányzol...

A dolgok csak azok előtt lepleződnek le, akik komolyan vizsgálódnak

Az ember amíg különválaszt addig nem lesz jó sorsa. Amíg szeparatizál például, ha szem előtt tartja az életet de a halálról esze ágában sincs tudomást venni, továbbá ha mindent egy emberöltőbe szeretne belefuserálni, valamint csak és kimondottan a durva energiákra koncentrál, mint amilyen az anyagi jóllét, csillogás és hatalom, meg a hírnév, nem lesz jó élete.

Nincs más csak a lét; hisz ''még meg sem születtél s már meg is haltál"

Úgy gondolom jó is, hogy az ember nem mindig tudja mások mit gondolnak róla. Mit kezdne vele?! Avval mi a bolondnak mindig teher, a bölcsnek meg néha felvarrhatatlan gomb, s olykor sovány alamizsna. Ha a bolondot vádoljak dühbe gurul. Ha bölcset: nem varja magára. Ha a bolondot felmagasztaljak rögtön bajt idéz meg. Ha pedig a bölcset dicsérik, nem veszi magára. (A másik ember egy tükör, és önmagunkat látjuk mindenkiben. )

Dicsőség fényes lelkednek, békesség magasságos szellemednek!

Nincs szebb annál, mikor a lelket köszöntik.

... hmmm merül, merül; titkokba merül, mély tenger-óceánba szenderül.

A bölcsektől hallottam: a lélek olyan akár egy óceán. Ha megszeretnéd ismerni titkait nem elég, ha csak a felszínt szemléled. Minden ember egy óceán.

Barátaim odajöttek hozzám és közölték velem, hogy nem tudnak hinni Istenben... De, hát barátaim: mindnyájan Istenek vagyunk!

Egyet tudok: éspedig, hogy nem sokat tudok. De ezt nagyon!

A lexikális tudás nem összetévesztendő a bölcsességgel. Egy tanult ember lehet ostoba. De a bölcs ritkán téved. A bölcsesség tapasztalat árán, és hosszú komoly vizsgálódások folyamán keletkezik

Azok akik félnek magukban rálelni az örök gyerekre, azok nem tudnak soha igazán szeretni; sem másokat, sem önmagukat, valamint hiába felnőttek már, igazából nem tudnak felnőtt módjára viselkedni, továbbá nem tudják felvállalni az öregséget sem.

Egy ember lehet mogorva de bölcs. És egy ember lehet csiszolt, nyájas, de hamis.

Nem elég a puszta morál és nem elég az etikett; ha nem tudom ki vagyok!

Egy élőlény aki nem kap törődést és megfelelő szeretetet gyorsan elpusztul.

Feltettem a kérdést
hogy vajon mit szeretek benned
a szépséget az örömöt
vagy a kérdést ami könyörög
mert tudni akar mert vak
és kopár az avar
s betakar a zavar
a homály mely kiáll
és szólít a király
tudnom kell hol a hiány
szellemem s lelkem az irány
túl nagy a viszály
ne légy hát silány
légy ki a pusztában kiáll
ki lelkeket igaz gyöngyökkel kínál

... hogy hogyan látom én a dolgokat?! Erre a kérdésre most inkább nem válaszolnék. Attól tartok nem volna időm most teljesen kifejezni.

A sérelmek nem tűnnek el nyomtalanul. Erről is meggyőződhetsz. Igyekezz, helyesen viselkedni, persze ez nem jelenti azt, hogy megengedd, hogy a fejed tetejére üljenek.

A gondolatok nem veszélytelenek. Ezek eleven erők, melyek elrendelik az ember sorsát. Légy erről meggyőződve, és ez szerint élj, ó lelek!

Támadások bárkit érhetnek. Minél erősebb a tömeg rosszindulata, annál kihangsúlyozottabb a művész vagy a spirituális ember magasabb értelemben vett elismerése. Az egyik mondás azt üzeni: '' Minél többen ellenkeznek veled, annál hangsúlyosabb és hitelesebb a spiritualitásod. Ha már üldöznek érte, akkor biztosra veheted, hogy ez többszörösen igaz! ''

Hiszek az emberi jóságban, és nem hiszek a menthetetlenségben, valamint biztosan tudom, hogy Isten a tőle telhető legjobbat hozza ki magából. És most rajtunk a sor!

"Álmod úgy valósul meg, ha apránként építesz.
A sok kicsi sokra megy, így gyarapszik műved.
Életed éld szabadon, s szánj időt a szépre,
Ne sokat tégy, de azt jól, s öröm lesz a bére. "
Földrengés idején ledőlt a polcon ez a kis táblácska, amit egyik kedves barátomtól kaptam ajándékba, valamit egy télapó csoki zuhant a földre, melyet a szüleimtől kaptam mikulásra, meg egy kis manó, melyet Angliában nyertem. Valamint szobám falát maszkok díszítik. Hát hagyjuk meg: ezek is keltettek némi zörejt. Úgy éreztem ezt is közölnöm kell veletek, tudniillik én szeretek kódokban is gondolkodni. A világ tele van üzenetekkel, melyek igazi bölcsességet rejtenek magukban. Üdv

''Jó volna az emberiségnek visszanyerni az ősi tudást ami igazában őbenne rejlik, amit magában hordoz mind a mai napig és melyet hordozni fog végtelen időkig. Üdv lelkednek és magasságos szellemednek! ''... ezt a levelet küldtem el pár perccel ezelőtt egy barátomnak, éppen akkor, mikor a földrengés történt. Ezért még érdekesebbnek találom az esetet... :) haha

Hmmm, érdekes ez a földrengés, ami imént egy levél írás és mély elmélkedésem közben rázta meg a földet, - igen elgondolkodtató.

Arra a kérdésre amit nemrég kaptam vagyis, hogy ''miért nem vagyok kereskedő, aki milliárdokat keres? '', csak azt válaszolom, hogy azért mert jóval többre tartom magamat ennél. A lélek gazdagsága semmi más gazdagságéhoz nem fogható. És én erre teszem fel az életem.

Dicsőség nektek ó ti nagy lelkek, és örök hála hisz lámpásként világítotok a sötétségben, s szemekként szolgáltok a vakság idején, tűzként ott ahol a fagy és a szörnyűség csontba maró hidege honol titáni fogaival! A szeretetlenség és a baj idején meleget adtok! Üdv nektek, dicsőség magasságotoknak, szellemeteknek pedig örök hála!

Isten ad, és soha semmit el nem vesz. Ha mégis úgy tűnik, akkor azt mondhatjuk, hogy téves az út amin jársz.

A világban a dolgokat Isten mozgatja. Mindennek célja van. Ha ezt felismered megkönnyebbülsz, emelkedetté válsz.

Tudom, hogy tanítója vagyok nemzeteknek és népeknek. S talán csak ez amiért még itt vagyok e földön.

Kevesen keresik önmagukat, de a mindenség nevében mondom, ha egyáltalán mondhatom: ez a végső küldetés

Nem keresem hibáidat, melyek - természetesen - lehetnek többé vagy kevésbé, hisz senki sem tökéletes itt a földön. Ellenben keresem lényed, lelked valamint szellemed. És Őt ismerem. Megszámlálhatatlan időktől. Ő hozzá igazodom.

Sokak beszélnek a mennyekről és hagyjuk meg: a poklokról is kerül néhány említés... ellenben a földről pedig meg kevés; de a legelső lépesből indul ki a hosszú út is.

Mikor néha ráeszmélek, hogy mennyire vakok és ostobák vagyunk mi emberek, valamint, hogy milyen kevés tudással rendelkezünk magunkról és a dolgokról, melyek körülvesznek minket, mindig rettentően megijedek. És azt hiszem bátran mondhatom, hogy e ijedtség fölöttébb jogos.

Az élet és a halál misztériumát csak az értheti meg aki részt vesz benne. Ezért, ha léteznek angyalok akkor ők biztosan felnéznek az emberekre, úgy gondolom. És, hogy léteznek - e angyalok?!... hát mmm, nem tudom. De létezhetnek...

Az embereknek vissza kell nyerniük a tudatot miszerint ők Isteni lények. Ha ez megvan akkor megszűnik minden háború és minden huzalkodás.

Szigorú az lehetsz. Úgy gondolom ez megengedett. Sőt: szigorúnak kell lenned, ha valami igazán komoly dologról van szó. De soha ne terrorizálj másokat. Az nem lenne helyes.

Összevesztetek?! Akkor már elég közel álltok egymáshoz.

Mivel, hogy az ember Istentől születik, nagyon magas fokú intelligenciával rendelkezik. Minden ami mást mond hazudik, vagy téved.

Meghallgatsz mindenkit, és saját elveid alapján döntesz. Aztán, még komolyabban vizsgálódsz. Végül meggyőződsz a dolgok valóságáról és illúziójáról és ez szerint választasz: belátással.

Nem akarlak megváltoztatni. Nem kívánom, hogy úgy lásd ahogy én. Nem várok el semmit sem. Elfogadlak úgy és ahogy vagy.

... a nap, akár egy gyönyörű mindent látó szem, mely éppen aludni tér s mintha ásítana; lágyan elnyújtózik az est gyönyörű bársonyán.

Vigyáznod kell a meghittséggel. Ne engedd, hogy személyes dolgaid elérhetővé váljanak mások számára. Vannak akik körülötted ólálkodnak és csámcsogni szeretnének a dolgokon. Ezekről fürtökben lóg az árulás, és a rosszindulat

Krisztusnak az ember szívében is meg kell születnie. Ekkor mondhatja el magáról egy keresztény Ember, hogy vallásos.

Te megfejthetetlen vagy és örök. Te nyitod a virágok szirmait, gyönyörű napfényben száguldó réteken, és te is zárod őket titkon mikor a nap aludni tér... emberek szívét te melengeted, ragyogásod semmihez sem fogható...

Elhagyhatod a kórházat, az intézetet, stb... de betegeidet soha.

Az vagy aminek magadat tartod és környezeted ennek megfelelően kezel.