Apám szeméből a fény
Ahogy pislákolt még testében a fény,
szavaiból lett formázatlan agyag,
cseppenként, lassan elapadt a remény,
s fájdalmat hallgatnak a betonfalak.
Most lelkedért lobog a mécses lángja,
most még szúr, sebez emléked szilánkja,
könnyekre váltva immáron a remény,
apám szeméből már szívemben a fény.