christiancrown: Gyászol a magány… (vers)
Megjelent:
Témakör: Magány



Gyászol a magány…

A halott vágyaim, tengernyi vízcseppjei
és a lelkem, felkorbácsolt zuhatagjai,
a szívemből kicsordult, véremmel feledteti
az arcomon, mélyre vájt patakok medrei
s a lassan potyogó, eső áztatta könnyei,
azt, ahogy némán, együtt hallgatva
a bánattal űzik az időt a gyász percei!

***
Lelkem, felszakított sebéből, egy foszlány?
Nem kérdezem, hisz a választ ismerem
a keresztet, halálomig, magammal cipelem.
Égi tünemény ez, vagy tán, titkos talány?
Nem. Bármit is ró reám a sors, én elviselem
a zokszót a panasz szavát, nem ismerem,
inkább, gyászban sorvadjon velem a magány…


Megjegyzés: Paks, 2016. február 22.



A weboldal neve:
Pieris · Πιερίς
interaktív kortárs művészeti portál
https://www.pieris.hu

A mű linkje:
https://www.pieris.hu/irodalom/olvas/mu/151911