Kasperl: Végelszámolás (vers)
Megjelent:
Témakör: Sajgó lélek



Végelszámolás

Életekével szántott a sorsom
redőket a homlokomra,
s az idő fölött suhanó végzet
meszet rak az aortámra.

Homályos talán az utca sarka,
s megszűnt már a csend örökre?
Csak a látásom lett gyenge, s a zaj
pulzusomnak rappelése.

Szomor-édes eclogák az álmok,
az elmém a csendre simul,
mordul a könyveim között a rend,
sóvár lelkem reményt koldul.

Mintha a fényév is rövidülne!
Gyógyíthatatlan tegnapok
fordulnak át reménytelen mába.
Kozmikus énem fintorog,

elvágyik ebből az aljas létből,
ahol az önzés a morál,
ahol ember farkasa embernek,
és sovány ételért sor áll.

Torzó már a kultúra, amelynek
oly soká követe voltam,
szabadíts meg a gonosztól engem,
s fogadj magadhoz Jóuram!



A weboldal neve:
Pieris · Πιερίς
interaktív kortárs művészeti portál
https://www.pieris.hu

A mű linkje:
https://www.pieris.hu/irodalom/olvas/mu/149838