kezedbe adnám

Kitépem magam a télből,
s vele együtt-e századvégi szorongásból,
hordanám újra az ősz maradékait,
és szíveket kreálnék betűkből.

Összehoznám a tavaszt a fákkal,
a meghízott virágokat kezedbe adnám,
és lenne értelme kimozdulni végre,
vonatra szállni a végtelenségig -

széttaposott emlékeket őrizni számban,
és lábad nyomát adni az útnak,
veled találkozni és megmaradni
készülök immáron újra…