Nem akartam…

Nem akartam semmi mást,
repkedni, mint kismadár.
Kipróbálni, milyen szállni,
lelkem szélesre tárni.

Nem akartam semmi mást,
mint egy elrugaszkodást.
Rab lelkem, mely oly sok évig
gúzsbakötve, összetörten
tiporódott a jelenen,
kivárt.

Mégis lehet útra kelni?
Szárnyaimat csattogtatni?
Jóízűn dalolni,
dalolva szállva,
szeretni?

Régen volt már, mikor tudtam
erőm ehhez hol vegyem,
mert az úton elfeledtem
hol is van a kegyelem!

Nem akartam semmi mást,
repkedni, mint kismadár.
Útrakelni, felrepülni,
és lelkemből jót dalolni!