csellista: Záróra (vers)
Megjelent:
Témakör: Bánat



Záróra

Magam mögé nézek:
korlátaim számba véve,
látom mivé válhat létem.
Testem erőtlen és fáradt,
lelkem hiába szárnyal,
nem vagyok már idevaló,
csak akarás az,
mi marasztaló.
Ésszel felfogni fájó,
ám tudom, lépnem kell:
ha arra vágyom,
létem ne lehessen
gúny-nyelvek martaléka,
s fejem emelve tartva,
méltósággal tegyem,
mit még tennem lehet.
Tettem már ezerszer tudom
- mi vár -,
lemondás arról,
mi éltető energiám.
Váci Mihály szava vezet,
a jót nem elég akarni,
de tenni, tenni kell.
Tettem én eleget,
hiába is sokat,
nem voltam mégsem
jobb sorsra méltó, soha.
Nem voltam gőgös,
csak szívvel szeretős,
nevetség tárgya
ne legyen hát jövőm!
Nem szabad akarnom,
ha tennem nem lehet,
mert erőm apad,
szívem bár megszakad,
bohóca létemnek
mégsem leszek soha!



A weboldal neve:
Pieris · Πιερίς
interaktív kortárs művészeti portál
https://www.pieris.hu

A mű linkje:
https://www.pieris.hu/irodalom/olvas/mu/148716