Magyari Emese: "Ars poetica" (vers)
Megjelent:
Témakör: Ars poetica



"Ars poetica"

Néhai ős-öröm. Éden-ereklye gyümölcse, gurulj hát!
Már ne is érezhessem az illatod... Érdes ajakkal,
méz-zamatot szomjazván, hadd epedezzek utánad!
Oltsam vágyamat, és aprócska szamóca-szavakkal?!
Nem lehet! Ezt már ég törvénye se döntheti így el...
S hogy költészetnek bölcs fája körül mi marasztal?
Én válasszam az ihlet termését: legyen édes,
vagy fanyar. Éppen bűn-keserű, vagy tán: epe-poshadt.
Lásd, búbánatos angyalként űzött, hazug óhaj –
mindinkább csontig hatoló a parázna imádat,
százszorosan vonzóbb léted; vers-testre ruházott
s kívánatra teremtett, hús-rostos bujaságod...
Dús lombként zizegő mű, mint szép Kalliopé-hang
s mind érted ringó ima-kulcsolt ág-kezek... Álom?
Képzelet? Oly’ mint sírásónál egy szerelem-lant?!

* * *
Egykori múzsa! Idő-fám szálkás pillanatokkal:
csonkolt szótag-múmia. Átvészelt kora adja.
Szellemtől... és lélekig. Érző rím-alakokkal.
S jóhiszeműségemnek (k)árán sincs ki kiszabja,
hogy mettől-meddig tart lépést: lét a halállal...
Hitvallásom már kín. Oldozz, irgalom atyja!
(Hogy hozzád is elérjen néhány tiszta magocska...)



A weboldal neve:
Pieris · Πιερίς
interaktív kortárs művészeti portál
https://www.pieris.hu

A mű linkje:
https://www.pieris.hu/irodalom/olvas/mu/148348