Tűz és pernye

Mintha futótűznek nyomán lennénk a pernye,
s minden fuvallattal így hullunk elemekre.
Mintha darabokra esne sejtjeink magja,
s nem számít, ha kihunyva parázs sem maradhat.

Mert a hatalmas tüzek egyszer kialusznak,
de amíg égtek, lánglovasként száguldottak.
Bíboralkonyokon szembe mentek a széllel,
s nem számított, hogy utánuk egy világ ég el.

Hisz' nagy tüzek a semmiből is létre kelnek,
s míg meg nem halnak, különös dalt énekelnek.
Dalolnak az elmúlásról, talán az életnek.

S ha a legparányibb szikra már kihunyt bennem,
akkor is enyém volt a tűz, míg el nem égtem.
Feledd, hogy lelkem martaléka lett tüzednek.