NeMo: Monoton Maraton (vers)
Megjelent:
Témakör: Gondolat



Monoton Maraton


Csak telnek a napok,
színtelenek, fakók.
Ma sem vár üzenet,
és a kéz megremeg.
Egy átkozott ütem
bennem rendületlen,
mint holmi metronóm,
szüntelen, monoton
ismétli magát újra,
szavát meg nem unja;
hogy nem vagyok fontos,
csupán egy bolondos
marionett baba.
Rángat a szív szava -
zsinegen. Te nevetsz,
mondod, de nem szeretsz.
A szív oly ostoba,
néha megbolondul,
alamizsnát koldul,
holott köntöst visel,
hord ékes koronát;
mégis éveken át
súlyos terhet cipel,
és... szeret - konokul.
A másik fukarul
önzésébe vonul,
mint egy rossz mostoha.
Nem történik csoda,
a hurok megszorul,
nincs több levegő már,
csak a por, csak a sár,
észvesztő Maraton,
ahol a magány vár,
és az ég beborul.



A weboldal neve:
Pieris · Πιερίς
interaktív kortárs művészeti portál
https://www.pieris.hu

A mű linkje:
https://www.pieris.hu/irodalom/olvas/mu/147888