Seraphion: Rég-magam (próza)
Megjelent:
Témakör: Bánat



Rég-magam

Arcomon érintésed nyomán csorgó könnyek között szél jár és hideg sóhajok fája fakadna fel az égre, élnék úgy újra széteső suttogásod lombjaira borulva, annyi mindent remélve, de nem lehet. Rekedt torkod megcsukló hangja holt álmomra teríti illó fátyol holdfényedet.

Emlékszem most is hangodra, lépteidre a nyirkos-kopott járdán, ahogy szaladtál remegve el-el tőlem reszketeg lábakon, gyáván, magaddal csendben perlekedve, kezed kezemben... Ne menj, menj, rohanj, szeretlek, még maradj... Hirtelen szakadtak rám elsőként a szavak...

Aztán kiteljesedtek bennem az utcák fényei, ahogy elillantál a lenyugvó Nappal, s helyedre hozták fásultan, messze csengő kopott haraggal a világ szakadt, foltos, rozsda-szegett vállára aggatott beteljesületlen álmait... Szürke falon kopogó ereszfényem esőcsepp vágyait..

A világra jajj-t rezgő lelkem fellege terült, és buszok zajába költözött kedvtelen, morgó metrón bámult ki az ablakon, s nem tudta merre jár, miért oly testtelen. Vágyta a sínek olajos, szikra-karcos csendjét, a folyónak hömpölygő honát, árnyas rejtek-odvát, mély kelengyét...

Majd átszakadt torkán hömpölygő áradatként vére, mint mély, zokogó fájdalom hasadt szét hullám hullámot érve és üvöltött bennem, Rég-magam kívülről láttam, mikor elpusztult szép, ártatlan lelke egy kozmikus villanásban. Felettem csillagpor, ragyogva hullt alá...

Reszketnek kezemben a virágok, s bőröm alatt itt-ott, mint holmi lámpás fénye, lobogva ég emlékeim éke. Arcom kezedben tartod újra és mesélsz, mindent önmagadról és elkap a félsz, görcsbe vonódik a gyomor, felpattanok, menekülnék, köztünk kérdő csend honol...

Arcodon érintésem nyomán csorgó könnyek között szél jár és hideg sóhajok fája fakadna fel az égre, élnél úgy újra széteső suttogásom lombjaira borulva, annyi mindent remélve, de nem lehet. Rekedt torkom megcsukló hangja holt álmodra teríti illó fátyol holdfényemet.



A weboldal neve:
Pieris · Πιερίς
interaktív kortárs művészeti portál
https://www.pieris.hu

A mű linkje:
https://www.pieris.hu/irodalom/olvas/mu/147459