Januári misztrál

Hideg újra a szél, a föld fázik,
főnszele a tavaszt megmutatta,
átsuhant felettünk, s elenyészett,
reményét csalfán kínálta.

A bolyhos, vastag fellegekben
már gyűlik újra a holnapi hó,
s a világot ismét elborítja
a hideg, puha takaró.

A vizeken szürke jég hajózik,
tar ágakkal a görnyedt parti fák
karmolásszák a súlyos felleget,
a tájon tompa némaság.

Tejszínű köd kúszik a tájra,
furcsa módon változnak a tárgyak,
egyre szűkülő látóhatárban
úsznak ismeretlen árnyak.

A tél ködbörtönében fogva tart,
a börtönőrök fénylő jégcsapok,
a szeretet nélküli világban,
talán most végleg megfagyok.