Fénytelen
Lélek-fagyott,
karcos reggelre
ébredt ma a magány.
Izzadt lepedőbe tekerve
pólyált, s itt hagyott
kéretlen éj-anyám,
míg átrohant a szobán,
sarkok mélyén megült,
kihűlt karácsony-fényt,
bomló tűlevél-illatot
hagyott reám...
... csendbe révedt,
félig nyelt délelőtt
úszott el kávém színén.
Nyomtalan teltek el
a belőlem szakadt
percek,
s már illanó emléket
sem talált
amint sértett
közönnyel
délbe szökött a nap...
... előle, egy falon akadt,
félszeg árnyékgyermek
húzódott mögém.
Hirtelen ölelt át
a kis dőre,
belőlem koldult
életet egy időre
míg a ma vásznát
feketére festve,
izzó kristály-csillagok
jegébe dermed
egy újabb
fénytelen
este.