Gősi Vali: "Lángot ki lehel…?"* (vers)
Megjelent:
Témakör: Elmélkedés



"Lángot ki lehel…?"*

Ki dönti el - a színpaláston
feketébe, vagy narancsba
mártson-e festő éledő ihletet,
s hogy ki feszít majd műtermében
hó-tiszta vásznat, gyolcsára vágyat,
és ki kínál pőrén, keze ügyébe
lágyan simító ecsetet?
Ki bújik szívedhez, melegre vágyva,
„Lángot ki lehel deres ágra, ”*
ha egyszer mind megfagyunk?

Ki mondja meg - ha meg lehet -
hogy miről írjanak verseket
lángszívű költők, és könyörgő
imát szenvedőkért, hálaéneket
kegyelemért, és altatódalt majd
ki dalol? Esténként ki lesz, ki átkarol
szelíden szendergő gyermeket?
Mondd, ki? - ha anyaként
te már soha nem teszed?

Talán a színes álmokon
minden vajúdó hajnalon
halál születik, ha felsír
egy kisgyerek?
Nem, nem, az nem lehet!
Meghalni, eltűnni nyomtalan
a földi sorsból, haszontalan’
már soha, soha nem lehet
annak, ki élt, és adott is
életet!

(A halál talán csak állomás
létünkben, - misztikus,
nagy változás, örök életünk
nyomában nyíló végtelen,
mindenség-adta
szerelem…)


*Evokáció - Nagy László: Ki viszi át a szerelmet


Megjegyzés: A vershez tartozó kép: Zsolnai Tímea: Lángot ki lehel...?"



A weboldal neve:
Pieris · Πιερίς
interaktív kortárs művészeti portál
https://www.pieris.hu

A mű linkje:
https://www.pieris.hu/irodalom/olvas/mu/147186