Seraphion: Porcelán por cellám (próza)
Megjelent:
Témakör: Elmélkedés



Porcelán por cellám

Emberek jöttek ajtóm elé, reccsent a fa és kirobbant a zsanér, fehérre festett ajtókereten lepergő por, fahéj szürke szem, s a vasrácsot kitépték a kezek, tombolva a fejsze üvegnyakba nyesett, és a szilánkok, akár a testek, arcom előtt összehemperegtek.

Két napja feküdtem mozdulatlan, mint szépséges halott laktam be a teret, köröttem virágként nyíltak az aggódó, féltő tekintetek, s beszélni nem tudtam, hallgatni igen, bár dobogott, de néma volt a szívem, és az értelem nem volt más csak vén, padlónak koccant viseltes véredény.

Porcelán baba álom a robot test, érzékeny és vékony határ, hol kezed tovább haladna, lelked megáll, és a vitrinben sosem törnek el az álmok, ha használni őket úgysem mered, mozdulataidba így ivódnak be apró, szögletes jegyek.

Hajnal táján kiültem az ablakomba, éji fények kusza-messzi csókja szivárvány rúzsként virított arcomon, s hol a festett szembogár volt, az oltott közöny, most barna írisz rezzent és tágult csak tágult ki egyre, ahogy ráköszönt, s csókot dobott rá a téli este.



A weboldal neve:
Pieris · Πιερίς
interaktív kortárs művészeti portál
https://www.pieris.hu

A mű linkje:
https://www.pieris.hu/irodalom/olvas/mu/146952