Seraphion: Jégbörtön (ez+az)
Megjelent:
Témakör: Sajgó lélek



Jégbörtön

Szívedet vésem a jégtükörbe, fagyos ujjaim alatt recseg-ropog a szándék, hogy egy legyek veled, hát hagyom, morogjon most az árnyék és mélyemből üvöltsön az égbe, fakó szürke felhők között a szél marjon havat e kihalt földre és vesszen, vesszen minden el, hal(l) jon hát kinek kell. Kék dérbe merített testemen lepergő remény, a hajnali nap bújik elő bőröm alól, szakad-reped a csont és izom anyag, mi fagyos és kemény, a horizonton vért ken szét a képzelet, fognám kezed, érezném szívverésedet, ha itt lennél velem, de nem vagy, kitéptél magadból és megölte a gyökereket a fagy.

Ernyedten lógok kerítéseden, mint kidobott gyom, nem találom magam... a végtelent fürkészem, messze a nyárban fecskék villannak és villám fénye fröccsen szét az éjben, egymásra pakolt hasonlatokban keresek vigaszt és szinesztéziás a lelkem, mindennemű fényben hangodat hallja, s hangodban fényedet látja, s testem önkéntelenül rándul meg, örömbe fakad fel a sóhaj. De mire fel? Szánalmas lélek, marad az "Ó jajj". Kapargatom lelkemről a jeget, állok a teraszon éjszakákon át, már nem hallom a fagytól bőröm jajj-szavát, s magamtól megyek be újra, meleg szobában az ágyba bújva zokog a vigasztalan hideg, izzó fájdalmam börtönében magammal vittelek, s már nem tudom ki őriz kit, ezért vésem jégtükörbe szíved.



A weboldal neve:
Pieris · Πιερίς
interaktív kortárs művészeti portál
https://www.pieris.hu

A mű linkje:
https://www.pieris.hu/irodalom/olvas/mu/146902