megnevezhetetlen
amikor
hozzám szólsz
ön-sirató hangod
térdre kényszerít
amikor
rám mosolyogsz
arcizmaimban a szeretet
düh-vonásokig feszít
…
ölelő karjaidban
élet-semmibe veszek el
kapálózó
hánykolódó
testem –
görcsös önvédelem
te egyre erősebb
gén-láncokkal
újra és újra bekebelezel…
szennyes múltad könnyeit
bennem rejtetted el
könyörgök:
Isten rajtam mossa át
jövőd –
örömcseppjeid
ne kezeim közt
folyjanak el
*
megnevezhetetlen
leszel…
szívemben kattogó
ima-szerkezet
halálhoz lopakodó
anya/g/i képzelet…