Egy entellektüel hajléktalan sirámai limerickben
Nem jut hát nekem sem már pia!
Drága lett a jegy is Scarpia!
Kezedtől pár hulla,
igencsak elhulla.
Zenei kultúrám, hát, szia!
Nem járok, nincs többé opera.
A csajom elvonón. Ó, Vera!
Magamban a padon.
Festéktől tapadón.
Távolban bömböl az Omega.
Kezemben egy regény van Sartre-tól.
Szabadíts meg Uram a szartól!
Festékes lett gatyám!
Fog még biz e pad ám!
Ülepre négy sávot maszatol.
Fater, ha nem nemz oly lelkesen,
nélkülem lehetne nemzetem.
/Volt bőven víg napja!
Nem volt ám Viagra!/
Létem most egy padon tengetem…
Pár éve a korsót letette.
Halál szólt:" Haver, itt fejezd be!"
Fül mögött egy csikkel.
Rákkal, mely nem viccel,
Farkasrét vermébe vetette.
Fogy a lap, hisz, Sartre is véges.
Gatyámon a négy csík mély-kékes.
Ülök a seggemen
csíkkal, e reggelen,
s filózok, de ez rég mellékes…