Aurák

Hol elveszettnek hitt
csodák újra meglelt
köntösében ölelkezik
csend és nyugalom,
kékben tündököl a lélek.

Már nem kutatom
feneketlen égboltok
megzuhant angyalainak
könnyes szemében
a bűnbánatot,
átitatott gyolcsom
lepelként borul elkövetett,
megbánt pillanatok
tört tüskéin hidegre
dermedt vérre,
s megbékélt lelkem kékjével
festem a te lelked is kékre.