secondEduard: Stanci: Vox humana (kritika)
Megjelent:
Témakör: Kritika



Stanci: Vox humana

(Ez egy kissé rendhagyó, a vers alatti hozzászólásokat is érintő kritika)

Ezt a verset már a megjelenés napján olvastam. Elkezdtem olvasni, s úgy a felénél kezdtem el furcsállni, ej, mennyire elvont, magasröptű, fennkölt stílusban ír a költő. A hozzászólásokat ritkán nézem meg előre, most megnéztem, hátha adnak valami támpontot ahhoz, hogy jobban értsem a versedet, de semmilyen támpontot nem adtak. Nyilván a vers alatti hozzászólások helye nem a kritika rovat, így ott a kedves hozzászólok – általában- nem fejtegetik részletesen sem a vers tartalmát, sem a jelentését, sem a mondanivalóját. Egy helyen olvastam, hogy "mind ritmusában, mint mondanivalójában, mind, mind, mind, úgy, ahogy van, hátborzongatóan jó! Katarzist teremtesz…". Ám itt sincs leírva, mit is mondott a vers a kedves hozzászólónak, és mitől is lett és "pontosan milyen" katarzisa? Több tagunk hozzászólását is olvastam, azóta is azon gondolkodom, mit is akarnak mondani, de hát nyilván nem nekem szánták, így gondolom, maga a szerző érti benne a lényeget. Érdekes módon, egyébként, szinte mindenki versben válaszolt, holott ezt a vers-hsz jelenséget eddig inkább a nagyon ritmusos-pattogós, könnyed, somolygós verseknél találtam meg, s ott is tréfás jelleggel, ez a versed azonban egyáltalán nem tréfás.

Eddig úgy tűnhet, hogy a hozzászólásokat vagyis azok tartalmi minőségét akarom "lehúzni", s nyilván, majd mindjárt a verset is, pedig nem. Bár van bennem némi "odacsipkelődési kényszer" a hozzászólások tartalmát s az azokban "fellelhető" versértelmezéseket illetően, de az is csak azért, mert nem segítettek nekem semmit abban, hogy megértsem a versed. Így kénytelen vagyok csakis a versedre és a saját érzéseimre, eszemre, (kevés) "hozzáértésemre" hagyatkozni. Mint a versed alá írt egyik hozzászólásomban írtam, a hsz-ként leírt első versed számomra érthetőbb, kifejezőbb, egyszerűbb, közvetlenebb, nem kell gondolkodnom rajta, mint a Vox Humánán, még akkor is, ha pl. az "Eli, Eli, lama sabaktani" mondatot is jó pár éve ismerem, attól függetlenül, hogy maguk a nyelvtudósok és hittörténészek sem tudják még mindig pontosan, mit is jelent.

Rátérek magára a versre. Konkrét ritmusa, azaz szabályos, valamilyen jól ismert versritmusa egyáltalán nincs, inkább, - természetesen -, gondolati, tartalmi ritmusa van. Ritmustalan nem lehet, hiszen magának az élő beszédnek is van ritmusa, (beszédritmusnak hívják), tehát ennek a műnek is kell, hogy legyen valamilyen üteme, lüktetése. Mivel szabadvers, nemcsak látszólag, de akárhogyan nézem is, ez egy szabadvers, így ilyenfolytán nem is kell, hogy nagyon pattogjon, zakatoljon, doromboljon, vagy épp bármi módon ütemhangsúlyos legyen. Többször felolvastam hangosan, időmértékes elemeket is keresve benne, ám - hangzásra- nem találtam ilyeneket, de mivel az én fülem sem Homéroszon nőtt fel, megnéztem a verselemzőben, ami kiadott jó pár időmértékes verslábat (antiszpasztus, alkaioszi, epitritus, hipponakt, antiszpaszt). Próbaképpen - továbbra sem bízva ógörög hallásomban- kipróbáltam jó pár ritmusos és nem ritmusos itteni verset, egy tudományos szöveget, sőt még egy Örkény novellát is, ez utóbbiakat versformára tördelve, ám egyik "próbaversnél" sem adott ki semmilyen időmértékes verslábat, csak a te versedben. Persze abban is elég rendszertelenül és nem mindenhol, így ezek a verslábak lehetnek akár véletlenek is. Mindenesetre valamilyen ritmusa nyilván van a versednek, bár én erős, szabályos és főleg tudatos ritmust nem érzek benne. Lehet, nem is kell bele.

A rímek jók, már ahol vannak. Szabadversről lévén szó, akár egyetlen rím nélkül is megírhattad volna, szerintem, bár én azokat a szabadverseket tartom igazán verseknek, amelyekben a három alapvető kellékből ( forma, tartalom, mondanivaló) legalább kettő jelen van úgy, hogy megfelel egy vers általános követelményeinek. Tehát legyen benne a formából például vagy a ritmus, vagy a rím, vagy más alaki megjelenés, a tartalomból vagy a metaforikus elemek érthetősége, vagy a téma versszerűsége, (aktualitása), a mondanivalóból meg egyértelműen az érthetőség és emellett a "közhelyesség" elkerülése. A fentiekből kiolvasható, hogy a te versed megfelel a formai követelményeknek, úgy is mondhatnám: látszik, hogy nem próza.

A tartalommal már kissé bajban vagyok, mivel saját életedet kevered először Jézus halálával, utána meg a születésével. Krisztus keresztfán elhangzó utolsó mondata utal a halálára, a legendás istálló, az akolmeleg pedig a Megváltó betlehemi jászolban megtörtént születésére. Nézzük meg, miért nem értem (még mindig) teljesen a versedet, pontosabban annak tartalmát.

Kis réseken
Karácsonyos titkok potyogtak,
Tintafoltos iskolapadok
Szorongtak vissza
Elbocsátó ősz hajú életembe.

Ebben a versszakban számomra teljesen egyértelmű, hogy idős(ebb) korban, "ősz hajjal" emlékezel vissza gyermekkorodra. Megjegyzem, nyilván nem szándékosan, de az "elbocsátó ősz haj"-ba mintha egy kis Adyt rejtettél volna. Érdekes, és majd a végén még visszatérek erre, hogy a karácsony, nemcsak a "karácsonyok titkos potyogása" lehet, hanem egyben Jézus születésnapja is.

Gyanús csendek,
A benn ülők feszes nyugalma
Felcsigázott.
(Ma is van, hogy Anyát kiáltok
Szavak nélkül
Mellrázó szívdobbanással).

A "gyanús csendekről", a "benn ülők feszes nyugalmáról" semmi nem jut eszembe, mivel nem tudjuk, hol van az a "benn", ezt nem írtad le. Lehet akár a mostani életedben, egy szobában is, ahol másokkal ülsz együtt, és az ő nyugalmuk a te érdeklődésedet váltotta ki ("felcsigázott"). Az utolsó három sort zárójelbe tetted, holott épp ennek az első sorában van egy válaszrím (… csigázott - kiáltok), valamint épp e három sor az, ami nagyon is érthető, ebben van a lényeg, sőt még kicsit meg is magyarázza az első három - számomra nem annyira érthető- sort is. A "ma is van, hogy anyát kiáltok" az én értelmezésemben azt jelenti, már régen elvesztetted édesanyádat, de ez az elvesztés még ma is, felnőtt fejjel is nagyon fáj. Teljesen érthető és szívhez szóló ez a három sor, emiatt a zárójel használatát nem értem, és mint mondtam, a versszak első három sora továbbra is rejtélyes egy kicsit, bár a versszak második fele sokat megmagyaráz.

Égett a tűz.
Hátamon házilag ragasztott
Vézna táska.
Leülni kár,
Ki tudja lesz e folytatása?

Az "égett a tűz", az otthon melegét szimbolizálja, pláne, hogy a hátitáskáról is írsz, ami nekem ismét a gyermekkorodat idézi. A "leülni kár" tagmondatot nem tudom értelmezni, talán azt akartad mondani, felesleges visszamennünk a múltba, vagy a jelenben megállnunk, mert még azt sem tudjuk, a múltnak, vagy akár a jelennek "lesz-e folytatása?" A következő versszak első sorával mintegy megerősíted, hogy jól asszociáltam a kisiskolás múltra.

Ez kisgyerek,
Az rutinos kokott,
Ez a halál.
Farsangi maszkotok
Ugye csak játék?
Élőknek nincs lélekharangja!

A kisgyermek lét után azonnal rátérsz a kemény felnőtt valóságra, mindjárt a "kokott" (prostituált, szajha, esetleg finomabban kacér jelentésű) szóval kezded, majd azonnal megnevezed magát a halált is, sőt, nemcsak megnevezed, véleményem szerint meg is személyesíted, hiszen kapásból három "személyt" sorolsz fel: "ez kisgyerek, az rutinos kokott, ez a halál". Mindháromtól megkérdezed, hogy kinézetük, látszólagos létük, ugye csak álca? "Eléggé" metaforikus a mondatod, hiszen a farsangi maszk köztudottan és elsődlegesen csakis játék, azt csakis farsang idején viselik, (kivéve a Kobra11 sorozatban a rablók, bankrablásnál), így önmagában a kérdés teljesen felesleges lenne. Ám itt a farsangi maszkot nagy valószínűséggel magára az életre, talán a te életed szakaszaira is érthetted, így a kérdésed azt a reményedet fejezi ki, hogy "ugye a valóság nem valóság"? Hangot adsz annak, hogy nem kellene ilyen zordnak, fájónak lennie az életnek, s így a halál után három sorral leírod azt is, hogy az élőknek köze nincs a halálhoz, nem akarod, hogy az eljöjjön: " Élőknek nincs lélekharangja!" Mindez az én értelmezésemben van, de mondom, egyre nehezebb értelmeznem a verset.

Emberi hangra
Kéne találni!
Éli!
Éli lama sabaktáni?

Krisztus utolsó mondata a keresztfán. (Az ezt megelőző, ha "jól emlékszem", Barabáshoz szólt.) Ez az emberi hang, amit leírsz, a fordítások nagy részében ezt jelenti: "Én Istenem, én Istenem! Miért hagyál el engemet?" Az előző versszakban kétszer is utaltál ez ember halálára, egyszer tényként ("ez a halál"), hogy sajnos van, utána meg reményként írtad, hogy az élőknek nem szól(hat) lélekharang, mivel élnek, nem haltak meg! Itt pedig egyértelműen Jézus halálára célzol, mégpedig úgy, hogy Jézus utolsó mondatát egyértelműen emberi hangnak láttatod, sőt, e mondatát az Éli kezdetűt "AZ Emberi Hangnak" írod le. (Erre kéne rátalálni!)

"És tapogatni fogsz délben,
Amint tapogat a vak setétségben,
És szerencsétlen leszel a te utaidban,
Sőt elnyomott és kifosztott leszel minden időben,
És nem lesz, aki megszabadítson."

E versszak, helyesen idézőjelbe téve, egy szó szerinti idézet a Bibliából. Mózes V. könyvének a 28. résznek a 29. szakasza. Az előző (28. rész) 26. és 27. szakasza így szól:

27.
"Megver téged az Isten Égyiptomnak fekélyével, és sülylyel, varral és viszketegséggel, a melyekből ki nem gyógyíttathatol."
28.
"Megver téged az Úr tébolyodással, vaksággal és elme-zavarodással;"

A 27. szakasz nem az egyiptomi csapások egyike, az ugyanis Mózes II. könyvében van, e mondat itt visszautalás az egyiptomi átkokra. Így az általad idézett rész is egy átok részletes leírása, amelyet Mózes azoknak szán, akik nem hisznek Istenben és nem hallgatnak rá.

Mózes V. 28, 15.
"Ha pedig nem hallgatsz az Úrnak, a te Istenednek szavára, hogy megtartsad és teljesítsed minden parancsolatát és rendelését, a melyeket én parancsolok ma néked: reád jőnek mind ez átkok, és megteljesednek rajtad:"

Érdekesnek találom, hogy Jézus utolsó szavait, mint emberi szavakat, AZ emberi hangot (talán az egész emberiség hangját) írod le, ("emberi hangra kéne találni"), majd folytatásképpen olyasmi értelmezést nyer (számomra) a dolog, hogy aki nem hallgat az úr szavára, az majd átokban részesül. Persze értelmezhetjük ezt úgy is, hogy az Emberi Hang, a Vox Humana, az Úr hangja is egyben, hiszen a keresztény tanítás szerint az Úr az, aki az (arra érdemes) jó emberrel csakis jót cselekszik, a mai filozófiai felfogás szerint pedig a "Vox Humana" kifejezés a szolidaritás, a másik ember felé történő alázat, emberi, humánus megnyilvánulás jelentése, vagy szimbóluma lehet.

De ajtók és ablakok nyíltak,
És szeretetforgácsokat tömtek a zsebembe,
De arról már nem szól a fáma,
Hogy a legendás istállóban,
Akolmeleg volt,
Emberi hanggal,
Az írás szerint: vox humana.

Miután részleteiben is láthattuk, mi "lészen" velünk, ha nem hallgatunk az Úrra, azaz "elnyomott és kifosztott leszel minden időben, és nem lesz, aki megszabadítson," mindjárt az utána lévő (fenti) versszakban mégiscsak megszabadulunk, hiszen "ajtók és ablakok nyíltak", sőt, még szeretetből is kapunk bőven: "és szeretetforgácsokat tömtek a zsebembe". Ezután jön az a mondat, hogy "de arról már nem szól a fáma"…, arról tudniillik, hogy megszületett Jézus, és emberi (azaz szeretettel teli, emberséges, humánus) hangon "szólalt meg", pontosabban a megszületése hozott igazán emberi hangot, szeretetet a világnak. Ha az átok után kinyíltak a szabadság ajtói, ablakai, és még szeretetet is kaptunk, hacsak forgácsokban is, akkor nem kellene ide a DE ellentétes jelentésű kötőszó. Az utolsó versszakban éppen a szenvedést, a rabságot, az átkot és annak beteljesülését oldod fel, egyre jobban közelítve ezzel a Megváltó születéséhez, a szeretethez és magához az Emberi Hanghoz, a humánus hozzáálláshoz, tehát a második sorban nincs értelme az ellentétes jelentésű kötőszónak, mivel nem fejez ki ellentétet az ugyanebben a versszakban megtalálható előző sorok tartalmához képest. Valamint, úgy vélem, igenis szól a fáma arról, hogy a legendás istállóban akolmeleg volt, és megszületett Jézus, aki később megváltotta a világot. Bár a Biblia nem írja, hogy a kisded Jézust emberi hangon, konkrétan "Vox humánával" veszik körül az emberek, azért erős utalást tesz arra, mi a célja az ő megszületésének:

(Lukács 2, 11-14)
"11. Ma megszületett a Megváltó nektek, Krisztus, az Úr, Dávid városában. 13. Hirtelen mennyei seregek sokasága vette körül az angyalt, és dicsőítette az Istent ezekkel a szavakkal: 14"Dicsőség a magasságban Istennek és békesség a földön a jóakarat embereinek!"

Abban egyetértek, hogy a Vox humana, ebben az értelmezésben szó szerint nem szerepel a Bibliában, tehát "arról már nem szól a fáma", azonban ha így van, akkor helytelen lenne az utolsó sorban ezt írni: "az írás szerint". Mégis e versben szerintem ez megengedhető, akár a jóhangzás kedvéért, akár azért, hogy jobban értsük a mondanivalót.

Ha már említettem, itt a végén, a forma és a tartalom elemzése után rá is térek a mondanivalóra. Ez pedig a szeretet, a megváltás, az emberek egymás iránti odaadása, önzetlen segítsége, akár rólad, akár az olvasókról, akár - Jézus Krisztuson keresztül- az egész emberiségről van szó. (Igazából majdnem ugyanaz, mint amit Lukács is leírt.) Ennél nagyobb dolgot, ennél fontosabb mondanivalót én nem tudtam a versből kiszűrni, igaz, ennél nagyobb és fontosabb mondanivaló az irodalomban, a művészetekben nem is nagyon található.

Maga a vers összességében nem rossz, a végére (talán) érthető is a mondanivaló, és az is érthető, hogy ezt a mondanivalót nem szokványosan, nem közhelyesen, hanem nagyon szép költői eszközökkel írod le. Az már számomra kevésbé érthető, miért kellett ilyen "kalandos", sokszor nehezen átszelhető "utat" választanod ahhoz, hogy ezt megértsük. Bár a tartalom, az én olvasatomban továbbra is nehézkes, meglehetősen bonyolult, és a bibliai rész beidézését is "soknak" találom, annyit még észre lehet a versben venni, hogy gyermekkorod karácsonyától indulva, azaz Jézus (egyik) születésnapjától lassanként, ám kissé "körbe-körbe karikába" eljutsz Krisztus születésének napjáig. Mindezt meglehetősen szép, emberi szavakkal, ám mint többször is leírtam, meglehetősen nehéz, nem egyszerű emberi hanggal, hanem (túl) bonyolult költői eszközökkel teszed. A már megkapott két csillag ellenére, az itt leírt saját véleményem alapján, erre a versre én egy hatost, hat csillagot adok, azaz JÓNAK találom a versedet.


Megjegyzés: A szóban forgó mű ide kattintva nyitható meg új ablakban



A weboldal neve:
Pieris · Πιερίς
interaktív kortárs művészeti portál
https://www.pieris.hu

A mű linkje:
https://www.pieris.hu/irodalom/olvas/mu/142901