(verscsengő csend)
Annyira verstelen, annyira szótalan…
csüggeteg éjen… – elillan a gondolat.
Sor-közön énekel ősmagyar-asszonya,
ballada dallama: hitvesi hódolat…
Mágikus érzelem, édesen így ural;
szív-nemes élete: csillagok írisze…
Eljön az alkonyat, árnya halált mutat:
fénytelen alkaron… átviszi "semmibe".
*
Mennyei otthona: isteni kegy-közel…
angyali násza után örök-esdekel.
Szikra szemében az ágyasa mást ölel,
Lelke imát dalol… és csak a csend figyel.
Megjegyzés: daktilus-próbálkozás