Én is
Még szemfényvesztő, szeszélyes nyár van,
darazsak dőzsölnek a kukákban,
tehetősek szemétje párolog.
Nem ítélkezem már, nem vádolok,
csak elfájom: voltam itt, itt voltam,
evickéltem sorsomban, titkokban,
néztem a púpokról lecsorgó fényt,
morzsolgatva a honi televényt,
nem voltam másnál több, se kevesebb,
iperedtem, ha a sors lenyesett,
itt vagyok, szippantva az őszelőt,
szeretem a koldust s előkelőt,
mert én is úgy lettem megalkotva,
hogy hozzá létrázzak fokról fokra.