Farkas-ember

Falu szélen a pagonyban
élt egy farkas magányosan
Gyermek szíve, angyal lelke,
vágyott volna szeretetre

Beosont hát a faluba,
benézett az otthonokba
Meleg szoba közepében
asztal körül ültek négyen

Amikor az ordast látják,
ütik, verik, rúgják, vágják
ő nem ember húsra vágyott,
este nyulat vacsorázott

Nem volt harag a szemében,
angyal volt ő farkas bőrben
Mikor lelkét kilehelte,
hősünk poharát emelte

Az ember úgy öl, nem is kérdez,
szíve farkas, karma éles
Tudd, a farkas is testvéred,
Ő is szeretetre éhes!

Megjegyzés: Pilinszky: Fabula /evokáció/