Az ég hazavár
Az ég hazavár, élni halva kár,
a könnyem csobog, eldobott korok
emléke tart már: tovaosonok.
Búcsúként kezem feléd emelem,
lerágott csontként porlad a hollét,
végtelen terem: indítsd a kordét!
Az út megtalál, engem felfalt már,
kopár síkokon lopva hitt okom
egy rónába zár: halkan haldoklom.