Kyramoon: Ébredés (vers)
Megjelent:
Témakör: Elmélkedés



Ébredés

Tétlenül, ébren
Feleszmélek az éjben.
Most elhullott
Álmaim nevében
Szólok én!
S lehet, közöny-jelenem
Régi harcos énemmel
Helyet cserél.

Érkezik valami,
Mi fásultságom őrlángját
Lobogóvá csiholja.
S van végre hitem,
Mi fáradt öntudatom
Éberré csiszolja.

Árnyékom osonni látom,
De elébe szaladok.
Ne az ürességbe hulljanak
A gondolatok, miket kapok!

A semmiből már elég!
Innentől nem elhantolok,
Hanem adok.
Nem önpusztítok,
Hanem előre haladok.
Nem becsmérlem
A bennem levőt,
De kihasználom a szavakat,
A bennem rejlő erőt.

Van ki pusztán boldog,
Talán így született.
Én magamnak teremtettem
Keserű életet.
A fájdalom táplálta
Bennem a szavakat,
De sokuk bennem ragadt,
Kimondatlan maradt!

Oly sokat elástam
A nagy önmarcangolásban.
Üresen hulltak ágyam elé,
Nem bántam,
Ha papírt nem értek
E gondolatok.
Voltak köztük rémmesék,
Elégiák, dalok.
Esztelenül tapostam át
Mindegyiken.
De ennek most vége!
Végre igen!



A weboldal neve:
Pieris · Πιερίς
interaktív kortárs művészeti portál
https://www.pieris.hu

A mű linkje:
https://www.pieris.hu/irodalom/olvas/mu/134369