Rawelli: Visszanéztél… (vers)
Megjelent:
Témakör: Elmélkedés



Visszanéztél…

… és ismét itt az életed.
Vadként kiterítve, némán
Várva, hogy még élteted
Árva könnyel. És ’ lám…

A szoba ódon, mívesen
Faragott álmokat bújtat
Nesztelen, hisz hitvesem
Meztelen búja bújja.

Minden oly’ lágy, puha.
Ezer paplanédes árnyon
Ujjbegyem szomjasan durva
Új heget ejt, szinte már nyom.

Minden titokból igazat
Verejtékeznek falaim,
Jégbort ambróziával igazgat
Még tort is ülve, dúdolva dalaim.

A puha szőrme csak nézi, nézi
Üveggombszemeivel, mestere
Ezer tél múltán hogyhogy megidézi,
"Etettél, de lényem lepkéknek most tere."
Üveg kong szemeiben…

Pedig csak csend dobog,
És mégis, hogy megakad
Ritmusom, minden dolog
Itt oson, mert meg akar…

Égiszemen csillanni…
Hisz velem erőt gyűjtött
E sok poros kacat. "Elillanni
Akartam, de szívem kacag!" – ütött
Égi szememen át a ködös forgatag.

Tán értelme lanyha; és dőre
Módon reméltem rútból
Újat, meghatottat? Tán' őre
Voltam minden kútból
Mohásan csillanó újnak!

S százan vagyunk, talán ezren is
Kinek lelke dohosan párló nyiroktól
Terhes, ám szél csapja, s a Nap meztelen
Csodája frissbe hajtja, s íróktól
Régi módon üvölt minden élet,
Hogy tovább! Nem félek!

Áldj minden sebet, mindenkit, ki nevetett!
Minden szerelmed sebesen zúgó folyamként
Járja át szívedet!
Lesz, ki felkap, és csókot lehel homlokodra,
És te leszel a víz, te leszel a szél, te leszel a szoknya bodra-fodra!

Ha fáj, csak üvölts, egyre sírj, és zúgd, hogy te: Te lehetsz!
Könnyeid szentelik meg mindazt, miben ott az isteni szeretet,
Lény vagy, és ember, fájdalmad tűnődve megtelik,
És mindez egy, minden egész, még velem is!

Hát ne csüggedj, és rúgd be a világ ajtaját,
Mert nem egyedül fáj, és ha fejed zokogva
Ölbe is hajtanád, tudd, mind voltunk ott, szívünk
Forrongva veled dobban tán!

Mindőnknek megvan a szörnyűséges szőrme sarja,
Gombszeme lángként tűnhet, hogy a világot takarja,
De légy mestered, és szegezd a falra mementóként,
Vagy őrült szellemként megülve törd be Napod ősi istenasszonyként!



A weboldal neve:
Pieris · Πιερίς
interaktív kortárs művészeti portál
https://www.pieris.hu

A mű linkje:
https://www.pieris.hu/irodalom/olvas/mu/133532