Tombol
Tombol a szél, s én egy kis darabja vagyok,
őrült táncot jár, de én benne maradok,
hiába hív a napfény, hiába a szó,
szívemben már a kegyelem nem kapható!
Tombol a szél, a világ is öregebb lett,
s földre borulva nézi a förgeteget,
tombolok én is, Isten ma csak kártyavár,
a Sátán a mélyben őrült partira vár!
Már a föld is tombol, alatta a ketrec
röhögve int feléd, kárhozott: elmehetsz!
És lent a mélyben ordibál a föld ura:
Népem, ma a mennyhez nincs szükség vízumra!