fenytores: huszonkilenc (vers)
Megjelent:
Témakör: Misztikum



huszonkilenc

megértem ezt is,
bár még krisztusi fényt
nem alkotok szerény kereteim között,
csak egybeolvadok a tájjal,
és szívemet ajánlom a Holdnak,
amiért magam lehetek!

százéves csodákat írtam
és neked adtam a hegyeket duplán,
azért, hogy szeresselek.

csillagok hulltak bennünk,
csillagok egy régi álmon,
bennem és bennük hiszem,
hogy újra feltámadunk!

***

magamban hordozlak napsütötte anyám!
kérgeim mind lehullnak a porba,
(ha rád gondolok ennyi év után);
téged hiába szeretnélek,
nem tudlak arcommá formálni.

élni és törődni adtál perceket,
órákat a megértéshez,
és ami jutott, abból szerény vacsora futja.

majd magam formálom újra zölddé a ligetet,
én fogom két kézzel az újszülötteket,
és felnevelni a mihaszna éveket utánad.

***

dolgozom.
hírvivő vagyok ezer asztalnál,
kétezer éhes száj mellett,
és naponta fáradok el értük,
hogy rend legyen.

rend,
mint, ahogy lélekben is ezt szeretném:
értelmet utánatok,
értelmet a rendnek.

tavaszi szőlőim mára már borrá értek.
magamban nem is kutakodnék,
de még szólhatnék,
felesleges lenne
elég ha a papírok megjegyzik helyettem
amit mondok.


Megjegyzés: 11.10.08



A weboldal neve:
Pieris · Πιερίς
interaktív kortárs művészeti portál
https://www.pieris.hu

A mű linkje:
https://www.pieris.hu/irodalom/olvas/mu/126126