Janitata: Tekincs (vers)
Megjelent:
Témakör: Elmélkedés



Tekincs

Kisgyermekkoromnak egyik élő képe,
Szomszédunkban ott lakott az Erzsi néni.
Azt mondták szüleim, úgy kell szólítani -
Tekintetes, -mert tanító volt a férje!

Én, mint egy kisgyermek, egyszerűsítettem,
Nem mondtam végig a szót, csak azt, hogy Tekincs.
Számára ez maradt mégis egyetlen kincs.
Negyvenöt után, egyedül élt özvegyen.

Ott lakott szemben egy régi hosszú házban,
Apósa, annak apja bírta e lakot.
Poczik kastélynak hívta, aki ott lakott.
Bérlők is laktak a nem használt szobákban.

Hogy mikor épült e ház nem lehet tudni
Az ezernyolcszázas évek közepétől
Tudunk, a tanító család ittlétéről.
Férje után örökölte Erzsi néni.

A tekintetes asszonyból munkásnő lett.
Egyedül élt, keményen, szegény özvegyen.
Nyugdíjazásáig dolgozott Csepelen.
Nyugdíjba is a kerékpár- üzemből ment.

Rendbe tette még a megörökölt házat,
A nádtetőt piros cseréppel fedette.
Az udvarát mindig, mintaként kezelte.
Metszette, permetezte a szőlőlugast.

Nyolcvan éven is túl volt már, mikor meghalt.
A házat eladta az ő örököse.
Már az enyészetnek indult ettől kezdve,
A Poczik kastély is, úgy látszik, vele halt.

És most végleg eltűnt a ház, lebontották.
Szegény Tekincs! Mit szólnál, ha látnád mindezt?
Én még emlékezem, ezért írom le ezt,
Hogy e ház történetét, mások is tudják.


Megjegyzés: 2011.



A weboldal neve:
Pieris · Πιερίς
interaktív kortárs művészeti portál
https://www.pieris.hu

A mű linkje:
https://www.pieris.hu/irodalom/olvas/mu/124874