A kopott kokott balladája
Ott állt a sarkon, kuncsaftot nem is remélve,
De kivitte a félelem ma is, mint annyi éve.
És csípejét a ködbe szúrta, mint annyi társa,
Ezredéves pózzal a kezdődő éjszakába.
Mit hoz a ma este, nem számít neki,
Amit ma megkeres, még ma elveszi!
Vegye el, verje meg, nem érdekes!
Épp elég marad, ha eleget keres!
Hát ott állt a sarkon, elmosott formák között,
Csak néha villant fény, a halszag mögött.
S ha mozgást látott, hát éleset kiáltott: Hé! Ide!
Új még a placc, forró leszek, ha velem maradsz!
Ahogy rákiáltott, megtorpant a suhanó alak,
Kaszát villantott, és koponyát a csukja alatt.
Eljössz velem? S forró leszel? Szólt vissza neki…
És elment vele, már mindegy volt neki.