mégis
… és most a tél…
látod
másodszor is nyugodt
néma
csendfehér
így múlik el
az idő nélkülünk
tetszhalott
kihűlt szavak hullócsillag-ívén
mintha rándulna ernyedő karom
- feléd húz még a mozdulat -
de fényevesztett és megtört a vers
mint fagyverte szürke fák
magam vagyok
magam
dermedt és moccanatlan
álmaim homályos ablakán
csak hideg motoz
hol naponta múlttá
(maroknyi hóvá)
egyetlen metsző pőre gondolattá
ezentúl
mégis
te kristályosodsz