Ne legyek emléked
te érted édes leszek az éden
mely két kézzel szórja értékes kegyét
nem is kell kérned leszek a párnád
vigyázom éjjel szerelmem álmát
elég ha akarod leszek az asztalod
boldogan tartom bódító italod
de lehetek nyári felhő
ha esel az ejtőernyő
vagy leszek a fényes irodalom
rosszhangulatod is elzavarom
csak holnaptól ne legyek
téged elhagyó emléked
Megjegyzés: Pável István: Ne legyek emléked