fenytores: töredékeim V. (vers)
Megjelent:
Témakör: Néhány szóban



töredékeim V.

1.

az idő véges;
tükörképem motorizált sóhaj,
végelgyengülés:
lesz utánad
tisztább holnapom.

január van,
súlyos fagyok visznek,
és naponta megálmodom
a semmi képletét…

2.

kitépem magam a télből
s vele együtt-e századvégi szorongásból,
hordanám újra az ősz maradékait,
és szíveket kreálnék betűkből.

összehoznám a tavaszt a fákkal,
a meghízott virágokat kezedbe adnám,
és lenne értelme kimozdulni végre,
vonatra szállni a végtelenségig -

széttaposott emlékeket őrizni számban,
és lábad nyomát adni az útnak,
veled találkozni és megmaradni
készülök immáron újra…

3.

szépre híznak majd a fák
és meddőre a virágok,
új ízeket kóstolsz szebb jövőért.

4.

összenyom az idő,
mert kell az ész sóhajra.
összenyom, mert hiába,
még éneklem zenédet.

undorban élek halálig
fertőmben, amit felvetettem,
undorral szólsz te is belém;
undor, ami megszül minket.

5.

ha lehetne titkot írni,

elmondanám.

6.

kicserélt tegnapokat adtam,
meghoztam jövődet,
érzem a múltamat:
benned feszíti az idegeket.

7.

ahogy törik a pohár:
remény is egyszerre össze.


Megjegyzés: 2010.: mostanság



A weboldal neve:
Pieris · Πιερίς
interaktív kortárs művészeti portál
https://www.pieris.hu

A mű linkje:
https://www.pieris.hu/irodalom/olvas/mu/116118