Perlita: Őszbe zárva (vers)
Megjelent:
Témakör: Szerelem



Őszbe zárva

Vártam az őszt,
hogy érezzem lényedet.
Lelkemet csókolja
sóhajoddal ő!
De eltűnt a híd…
Ez tán a jel,
hogy eggyéforrt bennünk
múlt és jövő?

Álltam a fáknál
színt keresve,
de nem nyílnak a falevelek.
Vagy így mutatják emlékedet:
Múlt színű ködlehellet
csupán, mi átszökik az ágakon?
Lovagkori ős homály.
Minden halványul tovább…

Vártam az őszt
de eltűnt a nyárból
siető télben.
Járj út utakon, kérlek!
Te balra, én jobbra tértem…
Vagy… bár’ ha újra látnál,
s útvesztőnkben rámkiált’ nál…
Nem, nem… Az ősz még él!
Csak kincseink elszórni fél,
arcát ezért elrejtette,
és a fagyba átmentette
elveszett ereklyeként
a múlbéli szenvedélyt.

Szerelmünk már ő vigyázza.
Örökre. Őszbe zárba.



A weboldal neve:
Pieris · Πιερίς
interaktív kortárs művészeti portál
https://www.pieris.hu

A mű linkje:
https://www.pieris.hu/irodalom/olvas/mu/104234