Pável Colton István: Halódó gyertyafény (vers)
Megjelent:
Témakör: Halál



Halódó gyertyafény

Halódó gyertyafény

Fáj a lét, mert, mint halódó gyertyafény
a nedves pincében, oly idegen és árva
a lélek e földön a szükségből magára öltött
nyálas testruhában,
amely néhány hibánkat elfed,
de hegységgé növeszt minden csöppnyi terhet,
míg végül a romlandó test lüktető vágyai
elűzik lelkünk illanó álmait.


Igen

Igen!
Naponta rebegek köszönetet neked, ó Istenem,
de jó, hogy nem teszed kemény próbának ki az én hitem!
Nem azért, mert végtelen haragodat félem,
de valami ismeretlen er( belülr(l vezérel
– talán a lélek –,
hogy magamtól is, a legtöbb törvényed
betartva éljek.
Tudom, jogosan félek,
mert ez még túl kevés a remélt üdvösséghez.


Korkülönbség III.

Szeretsz, nem szeretsz?
Lehet, nem lehet?
Vásott agyamban nem járt még soha
ily gyötrően mostoha gondolat,
amely millió korbácsütésként
szaggat szét, mintha egyre látni vélném:
Maholnap már sírba szállok,
mindörökké
köddé
válok.
Hova lesz akkor színes álmod,
elhagyatva téped majd a gyűlölt virágot?


Még most is

Ha tar koponyám mohával benőtt üregébe
ordítva benéz a szél,
majd ő is megül,
elcsendesül
mint a gondolat,
mi mindvégig ott maradt:
Lehet,
hogy rég szemétre
vetett
a végzet,
de még most is szeretem
szép Emesémet!


Hol a csend

Hol a csend "D"-mollban zenél,
és a semmi mesél
egy mesés regét,
hol a rend már messziről integet:
"Te küldesz, én megyek."
ott vajon ki keveri ki
portrédhoz a színeket?


Kit lekaszált

Kit lazán
lekaszált
undok halál,
azt már nem hajtja vágy,
és nem éri vád,
hogy valamit rosszul csinált.
Lehet, hogy boldog már? Talán,
pont úgy, mint aki végleg hazatalált.


Megjegyzés: (válogatás az Irodalmi Rádió részére)



A weboldal neve:
Pieris · Πιερίς
interaktív kortárs művészeti portál
https://www.pieris.hu

A mű linkje:
https://www.pieris.hu/irodalom/olvas/mu/103903