varadinagypal: gdr (novella)
Megjelent:
Témakör: Abszurd



gdr

Akkorra már igen pontos ismereteim voltak az anyagi világról, valamint a szellemtudományokban is jártassággal bírtam. Amennyire körülményeim azt megengedték, rendszeres kísérleteket folytattam a különböző fluidumok viselkedését feltárandó, amiért általában kettes magnitúdójú pofont kellett elszenvednem, ha a földre, hármast, ha ruhára fröcsköltem az almapépet. Továbbá meg vagyok arról győződve, hogy a körülöttem élő felnőttek egy vak hangot sem értenek feljegyzéseimből, és mint értelmetlen firkákat távolítják el értékes irataimat kiságyam belsejéből, illetve közeléből. Az egyik lappal például nagyapa a cipője orrát tömte ki, mielőtt elsüllyesztette volna azt a szekrénybe.

Így pusztultak el a planéták mozgásáról szóló feljegyzéseim, melyek alapján a fény légüres térbeli terjedési sebességét háromszázezerszer ezer pislogásonkénti kiságyban határoztam meg. Elpusztult továbbá két drámaelméleti értekezésem is, melyeket azonban nem sajnálok túlságosan, nem úgy a kartográfia művészetének szellemében írt, többkötetes traktátusomat, melynek Linna és a meseszép ország állt a középpontjában. Nagymama elsírta magát a csinos illusztrációk láttán és megsimogatta a buksimat, hogy lám, milyen ügyes. Nagyapa ellenben elkomorodott és mindenkit kiküldött a gyerekszobából. A szomszéd tekintete még a kiságy rácsai között tekergőzött, amikor nagyapa dohánnyal kínált.

Hogy azt mondja, nem jó a térkép. Hogy ezt én is tudom, olvasta az asztrológiai jegyzeteimet meg a hozzájuk fűzött jóslatokat, mielőtt a cipőjébe tömte volna az írásokat. Vagyis, hogy azt mondja, most még éppen jó, de napokon belül fordulni fog a világ. Markoltam a kisplédet, a bimbit, úgy fújtam a füstöt. Egyedül hugi halálakor kínált még dohánnyal. Hogy azt mondja, tarkólövéssel kacérkodik majd, akinél ilyen térképet talál a majdani birodalom. Anyádék, hogy azt mondja, még nem fogták fel, hogy itt kő kövön nem marad majd. És elégette a térképet, a füsttel meg a szomszéd tekintetét hessentette el a rácsok közül.

Kartográfiai művem pusztulásától számítva egy hét ha eltelt, amikor arra ébredtem, hogy nagymama fekete ruhában van és négykézláb szöszmötöl a földön. Épphogy hajnalodott. A kiságy tövébe csavarta fel a szőnyeget, és nehéz, fekete kendője csücskével a szemeit törölgette. Ha nem böffent öblöset, akkor is észrevettem volna a második emeleti panellakás fapadlójába kicsit sem illő, irdatlanul mélynek tűnő gödröt. Halat ehetett, vagy csak nagyon régen mosott fogat.

Anya fekete teával töltött cumit hozott, maga is feketében, ami különben jót tett az alakjának. Igyekezett nem meglátni a gödröt, de a ráncok majdnem ugyanolyan mélyek voltak a homlokában. A férfiak odakinn pálinkáztak, hogy bírják majd a látványt. Egyedül Lmr bácsi ivott csak egy feketét. Félhangos és keserves káromkodások mászkáltak el a gyerekszoba felé, láthatóan a kiságyamat vették célba, mire nagyapa felhúzta a szekrényből a cipőt, és a sarkával taposta szét a csúszómászókat. Rám hivatkozott, hogy csendesebben.

Lehajtott fejjel sorjáztak be a gyerekszobába, tisztesen megkerülték a gödröt, hogy elhelyezkedhessenek. Az ágy elé nyolcan, rá még nyolcan álltak. Az íróasztalra ketten felültek, előtte hatan, alatta még ketten kaptak helyet. A falnak heten vethették hátukat, a kiságy elé felcsavart szőnyegre pedig betegek és messziről érkezettek kuporodtak. Tolongtak még néhányan az ajtóban, és a folyosóról is jöttek még hangok. Lmr bácsit az ágyhoz közel, a szekrény ablak felőli ajtaja előtt vettem észre. A gödör szélén állt, ahonnan a böffentések hallatszottak, tehát mondjuk, a gödör fejénél. Onnan intette tekintetével csendre a gyülekezetet, mintegy félezer embert, vagyis hogy én csak négyszázhetvennyolcig számoltam.

Mind öregek voltak, őszek, feketében, és erősen izzadtak. Maradékok, ahogy ma mondanák. A tisztes vénemberek pálinkás ködöt szuszogtak magukból. Szemüveg nélkül, csendben és nagyon bután álltak. A vénasszonyok mind egyre pityeregtek, amíg Lmr bácsi beszélt. Ólmot beszélt a szívekbe. A gödör meg türelmesen hallgatta, nem fészkelődött, csak néha fingott egy aprókát. Szalagon gyárthatták ezeket az öregeket, fekete kendő, nehéz kabát, komoly, eltörődött szemek, keményített ing, nehéz szoknya, cipő, bokáig sárosan a gödör körüli agyagos göröngyöktől. Ősapák, de legfőképp ősanyák orrát csavargatták tehát egyre sűrűbben a fokhagymás aprókák, amiket a gödör eregetett szégyentelenül. Szerencsére elszuszogták előlem, a kiságyig csak a pálinka és az izzadság kunkorodott.

Egy idő után a gdr mégiscsak beleköhögött egy hurutosat az ájtatosságba, hogy persze tudja ő, hogy van ez, meg hát a tapintat és a kegyelethez adalékolt szerénység, de hát barátok közt szólva is ő van itten mostan a gyerekszoba közepén, úgyhogy tessék most már vele foglalkozni, mert a dolognak így is, úgy is meg kell lennie. Szőrös lábú, meztelen csend furakodott a gyülekezet öklébe, és a bütykös ujjak közül kacsintotta, hogy drámai pillanatok következnek.
Nagymama elővett egy rozsdás metszőollót, a magasba emelte és megáldotta, én pedig elfordultam. Mikor visszafordultam, vérben kígyózó húsos izét láttam nagymama kezében, amint épp a gdrbe dobta, összeszorított szája sarkából pedig sűrű málnaszörp szivárgott. Ajkait még vékonyabbra húzta, és adta is tovább a metszőollót. Oldalba bökte nagyapát a zsebkendőért, megkapta, a szájához szorította, és nagyapa csak állt bután, és a következő emelte a magasba a metszőollót, és én megint elfordultam. Hallottam, hogy a gdr csámcsog, jó szaftosan, hogy az embernek szinte megjön az étvágya tőle. Aztán még háromszázhatvankétszer fordultam el, minden mama miatt külön, amitől begörcsölt a nyakam, de mindenki áhítatnak gondolta, hogy csüggedt fejjel állok én is a kiságy szélénél.

Estére a harangok mind visszaszálltak a tornyokba, vagy nyugatra repültek, ha tornyuk idő közben elszenderült a földön. A szőnyeg is visszakerült a helyére, és már nem cuppogott alatta a fazéknak való sárgaföld. A gdr eltűnt, vagy legalábbis odébb állt. De mély nyomot hagyott a gyerekszobában. Egész délután sötét volt. Nagyapa ezüstgombos kabátja felakasztotta magát a fogasra. Előkerültek az elhányódott játékok, a gumibéka és a sípoló oroszlán is. A gyerekszoba függönyei is meghasadtak felülről az aljukig.

Késő este jött be nagyapa, és meséskönyv nélkül. Hallgatott. Hallgattam. Töltött. Ittunk.



A weboldal neve:
Pieris · Πιερίς
interaktív kortárs művészeti portál
https://www.pieris.hu

A mű linkje:
https://www.pieris.hu/irodalom/olvas/mu/102986