ó
vágy!
vitorlád
végtelen szél
verdesi - kopottas
vásznát az idő kimosta
végtelenbe nyúló horizonton
vöröslő színeiben füröszti magát x
x
x
alkonyatkor az ég pírja – vágyaim az égre írja – feslett ruhában tetszeleg
megcibálja a fergeteg – fodrait gyűri, simítja – tűz szelencéjét kinyitja
lángnyelvével körbenyalja – lángba borul az ég alja
vitorlaként kifeszíti – horizontra kivetíti
lelkemben vad tüzek égnek
fényei a messzeségnek