Amatőr Művészek Fóruma

Bolyongok elhagyott utakon
Teret koldul a nyugalom
Örök hordár az alakom
Velem baktat a betonon
Fekszem korhadó padokon
Csillag égbolt a takaróm
Kísértet falvakban álmodom
Nagyvárosokban a peronon

Mindent áthat ez a zsibongás,
Bármerre nézhetek, mozdulhatok.
Valami mindig fordul, és minden hang, szó várja, hogy választ talál.
Illúziók és gondolatok.

1.

Azt hiszem, én ezt a pár évet
sokszor megemlegetem,
míg élek, el nem feledem,
cipelem örökké velem.

Néha látlak még,
ha álmomban az ég
vörös és narancs, mint aznap volt.
A szemed szép, mint rég,
A szívemben a jég
elolvad, ha csókolhatlak.

Este van, az asztal mögött szemed kéken ég,
sosem volt a pillantásod talán ilyen még.
Tudod, hogy a türelmem már végleg elapadt,
A hazugságlemezed már megint elakadt.

A ködben, a homályban ültél a szobádban
egyedül, míg fel nem kelt a Nap.
A szürke éjeken hideg a félelem,
a magány. Ez volt a paplanod.

Les sanglots longs
Des violons
De l'automne
Blessent mon cœur
D'une langueur
Monotone.

ha a világvégének vége
egy parkolóőr kiég
mint villanykörte a verandán
a meccset én is feladnám

Itt vagyok, gyerekek, hitted volna?
Az életem benn van mélyen a dalba',
Megértem, tesó, a szöveg durva,

Mottó:
“Eine kleine Katzenjammer… ”


Ma csak halkan kiabálj, mert szívem megretten!
Tán felszállt a homály, és színjózan lettem?!
Nincs sör már, mi szisszen; légy csöndben, ne pisszenj!
Bár tisztul a-a máj, de a kobakom még fáj!

Megjegyzés: (A “Die Gedanken sind frei” című régi német diáknóta/népdal dallamára)

1,
Ha a tavasznak dallama ránk kacsint,
harmatos énekbe kezd a táj:
édes nárciszok,
színes orgonák.

Rátaláltam az útra,
ami hazavezet,
szép emlékek hívnak,
hogy újra otthon legyek.

Jöhetnek fények,
Morajló hangok,
Szivárvány-ének,
Nekünk egymás könnye a horizont.

Megjegyzés: Gyermekotthoni kórusra, megzenésítés alatt.

Üzentem egy
csacsogó madárnak,
Ne üljön az ágon
oly vidáman.

Ülök, mint vad sasmadár
Anyjától megfosztva bűntelen
Elsodor magányom
De tovább élek- önmagamnak szüntelen

A ház hol élek, rég enyém,
(meg lakják emberek).
Jó bérlők, fizetnek pontosan,
adnak kolbászhéjt', tejet.

Egy ki nem talált hős
Voltam neked
Egy rakoncátlan kedv
Jövő helyett

Téged küldtek, vagy jöttél?
Túl drága volt, vagy kötbér?
Itt az újjászületés;
a szüntelen szenvedés.

Gondold meg, ifjú,
Téged is dologra várnak itt,
Reád is szüksége van,
E Honban, a Hazának.

Megjegyzés: Megjegyzés: Talán egyszer valaki egy kőlapra felvési.
Hexameterben.

Akkor az ajtót bezárom.
Aztán a csukott ablakhoz érve a függönyt is behúzom.
Most már csak én vagyok, tudom.
És ezt a szürke, kisatírozott csendet hallgatom.

Sövénykerítésnél
ugat a kutya,
messziről hallja, ha
kopog a csizma.

Megjegyzés: Dal, 2018. 06. 11.

Felkapott a szél egy papírlapot,
Valami vihar is készült festeni az égboltot,
Az a vihar a széllel sercegett, suttogott.

Rám vár egy asszony

Itt áll egy asszony,
kezeit nyújtja felém.
Rám vár egy asszony,
rajongva szalad elém.
Törékeny asszony,
simogat, sírva nevet rám,

A partról nézem,
mily szép a tenger,
messziről susog
a sós ízű szél.

Megjegyzés: 2018. 03. 16.

Táncolj,
Ha hallod a hegedűt,
milliónyi hangon,
ahogy dalol Babilon.

Megjegyzés: 2018. 03 08. NŐNAPRA

Fekete csizmával toppantottam
ajtótokon koppantottam
tavaszi virágot ím elhoztam
gyöngykoszorút kezedbe adtam

Megjegyzés: SZEKSZÁRD 2018. 02 25.

EGY FINN DAL NYOMÁN...

(Csapó!)

Fortyogó pokol a mélyben
Megsemmisülő sorsok a végben
Lovas a naplementében
Kövér vitorlák a messzeségben

Amikor együtt elindultunk
Felfedezni a világot
Egy pillanatig nem éreztük
Hogy valami is hiányzott

Mikor ifjonc ember voltam,
pocsolyákban ugrándoztam,
mezitlábas porontyokkal.
de mióta legény vagyok,
falu előtt csizmát húzok,
félre csapom a kalapot.

Megjegyzés: 2018 január 31.

Ébredj ember valami megmozdult
Nem tart többé ördögtől istentől
A nép kínra éhezve felbolydult
Mohón vesznek egyszerre mindenből
A világ rendje újra felfordul
A józan ész nem számít innentől
Képmutatás fintora eltorzul
De kinek lesz sokkal jobb így ettől

Kinyúlnak a fények a külvárosi éjben.
Aludni tér minden, már csak én vagyok étlen.
Itt állok, az ablakomban fohászkodom a szmogban
valamiért, ami zsírt tartalmaz nyomokban.

Beleszerettem a fénybe
A roppant táguló térbe
A világ eredetébe
A földlakó szerepébe

Tartsd az úton szemed, kormányon a kezed!
Tartsd az úton szemed, kormányon a kezed!
Autós csárdába megyünk,
legyen egy szép
esténk nekünk!

Megjegyzés: dalszöveg: Jim Morrison
fordította: Jenei István

lilith felrak egy kávét
lilith ma fog válni
beágyaz, most ráér
új arcot találni

Zászlónkat lobogtasd

Emlékezés hatvan év fényében...

Előre Hazánkért harcba
Előre fel barrikádra
Hideg kövek közt süvítve
Fütyül a gyilkos golyó.