Navigáció


RSS: összes ·




Irodalom címke lapozgató...

7056 alkotás (177 oldal, 40 alkotás/oldal)


Apeva: Lángoló éj volt

, 7 olvasás, nyilas , 0 hozzászólás

Ezek vagyunk

Ránk
ragyog
a félhold,
a szerelmünk
lángoló éj volt.

Tovább


Novella: A második iker

, 13 olvasás, Öreg , 0 hozzászólás

Ezek vagyunk

Tölgyes Jakab arcán jókora pofon csattant.
– Miért nem tudsz olyan lenni, mint a bátyád!? – rivallt rá anyja.
A tizenhárom éves finom vonású fiú, nem sírt. Duzzogva pillantott testvérére.
– Nem is a bátyám. Csak tíz perccel öregebb, mint én.
– Ne feleselj! – folytatta az asszony. – Miért van az, hogy ha valahol kitörik egy ablak, ha valahol verekedés van, Tölgyes Jakab benne van a dologban. Ki csavarog kijárási tilalom alatt!? Sohasem Tölgyes Péter, mindig Tölgyes Jakab. Szégyent és bajt hozol a családra! Mi lesz így belőled!? Rácsok mögött végzed! Ma reggel is Mőzler néni panaszkodott, hogy szemtelen vagy a lányával.

Tovább


Novella: Csak illúzió (3/3)

, 23 olvasás, Pacsirta , 4 hozzászólás

Ezek vagyunk

Már az utcán jártak, amikor Attila megkérdezte:
– Nem hagyhatnánk ezt a magázódást?
– Jó ötlet!
– Akkor?
– Az idősebb kezdi!
– Jó, akkor szia!... – nyújtotta a kezét sután Attila – ilyenkor van puszi, vagy valami?...
– Szia! Nincs semmi, puszi csak akkor van, ha van pezsgős pohár...
– Most is zavarban vagy? Tudod mit, akkor legyünk túl a puszin is... – majd a lányhoz hajolt és puszit nyomott az arcára. – Én nem kapok?
– Nem, majd ha kiérdemled.
– Úgy is jó, majd igyekezni fogok. Akkor, hová szeretnél menni?
– Csak sétáljunk és beszélgessünk. Mondd, nem erre van az a nagy park, ami már a városon kívül van?

Tovább


Novella: Csak illúzió (2/3)

, 14 olvasás, Pacsirta , 2 hozzászólás

Ezek vagyunk

Másnap már két óra előtt ott állt Anett az ötös ajtó előtt, a második emeleten. Már mozdult a keze, hogy bekopog, aztán meggondolta magát. Leült egy székre, nem kopoghat be, mi van, ha az asszisztens még itt van és megkérdi kit keres, mégsem mondhatja, hogy dr. Fekete Attilát. Biztosan más a neve, csak rákontrázott a fehérre... biztosan nem Fekete...
Pontban kettőkor nyílt az ajtó.

Tovább


Novella: Csak illúzió (1/3)

, 25 olvasás, Pacsirta , 2 hozzászólás

Ezek vagyunk

Gondterhelten baktatott az utcán. Tele volt a feje búval, bánattal. Úgy érezte, elege van, elege van a munkájából, a magányosságából, ebből a kietlen undorító világból... Elege van a nagyvárosból, a falak szorításából, abból, hogy sohasem talál megértésre, mindig ostoba utasításokat kell követnie... Elege van ezekből a bűzös, szmogos városi utcákból, ahol nem találhat egy falatnyi területet, ahol levegőhöz juthat, tiszta, ízes vidéki levegőhöz, amihez hozzászokott gyerekként...
Igaz, már a falu sem a régi, falun is minden fejtetőre állt, hiszen ott kezdte a pályafutását, aztán onnan is menekülnie kellett. Nem érti ő ezt a világot, vagy a világ nem érti meg őt? Hogyan is van ez valójában?

Tovább


Novella: A kerítés

, 39 olvasás, Öreg , 6 hozzászólás

Ezek vagyunk

Kesznyéten átlagos kis falu az Alföld északi peremén. Nincsenek híres műemlékei, turisták nem látogatják, egyszer mégis a figyelem központjába került.

Balogh Mihály hajnalban ébredt. Nagyot nyújtózott, beletúrt ritkuló, fehér hajába. Megdörzsölte egy hetes borostáját, ami úgy hallatszott, mintha valaki súrolókefével sikált volna egy deszkát.
– Gyakrabban elő kellene venni a borotvát – gondolta. – De mióta az asszony itt hagyott, minek? Kinek?

Tovább


Vers: Agymenőségeim

, 4 olvasás, nyilas , 0 hozzászólás

Ezek vagyunk

Nem igaz, hogy Bornemisza
a vörösbort sosem issza.
Ami igaz, a bor vigasz,
ha savanyú, jön a grimasz.

Tovább


Vers: Vigye álmod

, 22 olvasás, nyilas , 0 hozzászólás

Ezek vagyunk

Arcomra simult hűs alkony
fakul, tompul, lusta a fény,
lassan csepeg, szitál a parton,
tegnapi Ősz aludni tért.

Tovább


Novella: Képeslapok a múltból

, 33 olvasás, Öreg , 2 hozzászólás

Ezek vagyunk

Azon a karácsonyon sok hó esett. A város felvette szebb, fehér öltözékét. Hetven év körüli fehér szakállú öregember botorkált az összelapátolt hóbuckák között. Kötött bojtos sapkát, viselt kezében jókora barna bőrtáska. Kopott piszkos ködmönét nem bámulták meg, pedig már senki nem hordott ilyet. Megszokták, a környéken mindenki ismerte. Torzonborz szakállából alig látszottak ki világos kék szemei, zavarodottan, gyanakodva forgatta őket. Orrát pirosra csípte a hideg, szinte világított, mint egy autó hátsó lámpája. Egyszerre hógolyó érte a hátán. Az öregember maglepő fürgeséggel vágta magát hasra és fedezéket keresve kúszni kezdett. Körülötte, rajta egymás után puffantak a hógolyók. Arcán eszelős rémülettel, végül menedéket talált egy letakart, oldalkocsis motorkerékpár mögött.

Tovább


Vers: Alázattal

, 32 olvasás, zsoloo , 2 hozzászólás

Ezek vagyunk

Felnőtt lettem mára,
vénné növesztett
oly sok csöndes év,
már elfeledtem,
elhagyott útközben
az a szegény kölyök,
ki szorgalmas volt, igen,
s mindig oly derék.

Tovább


Vers: A Jelen

, 21 olvasás, nyilas , 0 hozzászólás

Ezek vagyunk

Emelkedőn vagy a lejtőn,
pipacs szőtte, tarka mezőn
szél cikázik, fent és alant
fénypor siklik, néha szalad.

Tovább


Novella: Kerekes Borbála balladája

, 42 olvasás, Öreg , 0 hozzászólás

Ezek vagyunk

Kerekes Borbála, április közepén vette észre magán a változást. Először a szagok zavarták, később émelygett és hányt. Egyik alkalommal, mikor a piacon vásárolt, vett fél kiló savanyú-uborkát, és ott, helyben megette az egészet.
Néhány héttel később, egy szombat hajnalon felkeltette párját.
– Pityu! Ébredj! Úgy érzem, kisbabánk lesz – ragyogta.
– Mi van? – dörzsölgette szemét kábán a jó kiállású, harmincas férfi.
Eltelt néhány pillanat, míg felfogta, mit hallott. Az ágy szélére ült, háttal a nőnek.

Tovább


Blog: A Gyopár - egy letűnt legenda nyomában

, 28 olvasás, Tristan Kekovian , 0 hozzászólás

Ezek vagyunk

Végül, kisebb-hosszabb szünetek, ki- és betérők után elérkeztünk a híres-hírhedt-legendás soproni kocsmákat bemutató sorozatunk végére, a legutolsó bemutatandó objektumhoz, amely feladat nehézségében valamennyi korábbit felülmúlta.

Hogy miért is?
Egyrészt, mert itt tényleg, a szó szoros értelmében vett legendával van dolgunk, nem holmi legendának kikiáltott, ilyen-olyan körökben ismeretes urban legend-del, hanem vérbeli, nagybetűs legendával, aminek így minimum tisztelettel illik adózni, és nem mehet el mellette csak úgy az ember.

Tovább


Jegyzet: úgy látszik

, 38 olvasás, arttur , 1 hozzászólás

Ezek vagyunk

a korlátaink
voltak erősebbek
mindennek
meg kellett
történnie
ahhoz
hogy a következtetést
levonhassa az ember

Tovább


Egyperces: Az Oroszlán és a Szamár

, 65 olvasás, Öreg , 4 hozzászólás

Ezek vagyunk

Egy derűs délelőtt elgondolkodva sétált a Oroszlán, palotája kertjében. Azon járt az esze, hogy az új gyakornoklánynak milyen formásak a domborulatai és mennyire puhán, kecsesen lépked. Zajt hallott az egyik bokorból.
– Kivan ott?! – morrantotta.
– Csak én – óvakodott elő a Szamár. – Bocsáss meg felség, hogy országos gondjaid között zavarni merészellek, de szegről-végről rokonok vagyunk.
Az Oroszlán felhúzta a szemöldökét.

Tovább


Apeva: Ez majdnem igaz

, 33 olvasás, nyilas , 0 hozzászólás

Ezek vagyunk

Ez
majdnem
igaz, a
lélekdonor
keres kis vigaszt.

Tovább


Vers: Pillanat morzsáival

, 36 olvasás, nyilas , 2 hozzászólás

Ezek vagyunk

Harsány pirkadás
pillanat morzsáival
csillapszik éhem,

Tovább


Mese: Vándorúton

, 68 olvasás, Öreg , 8 hozzászólás

Ezek vagyunk

Öt nyári-lúd pihent meg a tiszadobi holtág sűrű nádasában. Lassan esteledett, úgy döntöttek, ott töltik az éjszakát. A legfiatalabb, Lille, későn, augusztus elején bújt ki a tojásból. Társai néha aggódva pislogtak rá, vajon fogja-e bírni a hosszú utat. Négy testvére nem érte meg a novembert, a Nagy Vándorlás idejét. Anyjuk, Jona, apjuk Korg elsiratták fiókáikat. Róka, kánya, fogta meg őket, de olyan is volt, aki belegabalyodott egy eldobott műanyag zacskóba, s úgy lelte halálát. Lillére nagyon vigyázták, soha nem hagyták magára.

Tovább


Vers: Én vagyok…

, 89 olvasás, Magyari Emese , 17 hozzászólás

Ezek vagyunk

I.

Én vagyok az esőcsepp,
mely arcodat érintve
tölt fel apadó ereket...
és ahogy lassan lepereg,
átáramlanak rajtad az élet-csillogó érzelmek;
minden kis apró mozdulat
lelkedben zajló, de hosszas folyamat
(sejthártya-köpenyével bűvészkedő sorsfordulat).

Tovább


Vers: Kávé után édes a csók

, 91 olvasás, nyilas , 6 hozzászólás

Erotika

Kávé után édes a csók.
Forró a nyelv. Tudod-e hol?
Érintése mennybe repít.
Néha hűsít, vad és szelíd.

Tovább


Próza: Valamit tenni kell vele

, 35 olvasás, arttur , 3 hozzászólás

Ezek vagyunk

Ha emocionálisan próbálod kihordani, nem megy, elkedvetlenedsz. Képére költöd - azt már nem szereti. Jobban szeretne téged elkölteni, magára, megszokta.

Tovább


Vers: át az úton

, 67 olvasás, imreolaah , 5 hozzászólás

Ezek vagyunk

vár
vissza
ne menjek el
pohár szélén kis ív
megmaradt friss tej
gyerekek lehetnénk
ha nem bántana a világ
játszanánk hol összeér
csonton a csont

Tovább


Novella: A Simon testvérek (Gerle)

, 32 olvasás, Öreg , 0 hozzászólás

Ezek vagyunk

M. F. nyomán, szabadon.


A sárga Ikarus, lassan megtelt, zöld-fehérbe öltözött emberekkel. A múlt század nyolcvanas éveinek derekán gyakran indítottak járatokat, hogy a szurkolók, kedvenc csapatukat külföldre is elkísérhessék. Ez is egy ilyen busz volt, Bécsbe tartott.
A harmadik ablaknál, zömök rövid nyakú, húszas évei végén járó férfi ült. Név szerint, Simon János. Markáns, szögletes arcához nem illett, szelíd, barna szeme. Orrát az üveghez nyomva nézte a járdán álló öccsét. A nyurga, korán kopaszodó férfi szeme vörös volt, arcán lefolytak könnyei.

Tovább


Novella: A Simon testvérek ( Egérke )

, 52 olvasás, Öreg , 2 hozzászólás

Ezek vagyunk

1979.

Fábián Edit, egy esős májusi délután, emeleti szobájában ült a földön, körülötte szétszórt ruhák, tanszerek összevisszasága. Sokáig tűnődött, mit is pakoljon be a kék sporttáskába. Beletúrt, fiúsan rövid, barna hajába. Felállt, a szekrényhez lépett, közben lepillantott az utcára. Ablakából a kertkapura látott. Lent nyurga kamasz állt félszegen, kissé előreejtett vállakkal. A lánynak nagyot dobbant a szíve.
– Feri – suttogta.
Leült az ágyra, felállt, elindult az ajtó felé, visszafordult, újra az ablakhoz lépett. Hatalmas szürke szeme megtelt könnyel.

Tovább


Próza: Lélektakaró 11. rész

, 69 olvasás, Sutyi , 12 hozzászólás

Ezek vagyunk

Az ősz észrevétlenül szökött be a faluba. A természet ereje lankadóban volt. Nem sütött olyan égetően a nap, bágyadt sugarai jólesően simogattak. Az eső sem volt már olyan vehemens, dörgés villámlás követte fergeteges vízözön, csak komótosan esegető.
A fák lassan kivetkőztek harsányzöld nyári öltözetükből, a mezőn sem ringtak már az enyhe szellőben ezerszínű vadvirágok.

Cseppet sem búsult emiatt, hiszen minden évszaknak megvoltak a maga örömei, az ősznek különösen.

Tovább


Haiku (Vegyes): Szembogarak…

, 45 olvasás, GoldDrag , 1 hozzászólás

Erotika

Kontextusba zár,
kulcsolja derekam lábad:
Tehát létezem.

Remegő nyelved
izzó vágy, csók-lehellet:
Virág-coitus.

Tovább


Novella: Az első nap

, 22 olvasás, Öreg , 0 hozzászólás

Ezek vagyunk

Egy hét után végre elállt az eső. Az aratási hold közönyösen csorgatta fényét a harcmezőre. Három éve tartott a háború, már egyik fél sem vette a fáradtságot, hogy a tetemeket összeszedje a senki-földjéről. Az ellenségek a halálban békét kötöttek. Szelíden feküdtek egymás mellett kicsavarodott végtagokkal. A bomló testek émelyítő, édeskés szagát, évekkel később is érezni lehetett a környéken. A juhászok még sokáig másfelé terelték a nyájat, pedig itt volt a legdúsabb a fű.

Tovább


Vers: Eredet

, 29 olvasás, zsoloo , 1 hozzászólás

Ezek vagyunk

A víz. Az első.
Úgy lüktet rajtam át
időtlen dallama,
mint az élet írja dalát
és a mindenség maga,
mely a mélyből
pulzálva válaszol.

Tovább


Novella: Az életmentő

, 41 olvasás, Öreg , 4 hozzászólás

Ezek vagyunk

Dolmány Péter szerette a nyarat. Reggelente jókedvűen, madárcsicsergésre ébredt, kedvenc padján. De ami a legfontosabb, hajnalban sem kellett magzatpózba gömbölyödve vacogni. Közel harminc éve tengődött az utcán. Kevesen bírják ennyi ideig, a legtöbben néhány év alatt teljesen leépülnek, s visszaadják lelküket Teremtőjüknek.
Dolmány, valaha orosztanárként kereste a kenyerét. Szüleitől örökölt, apró külvárosi házában éldegélt. Politikától távol tartotta magát, csak a munkájával törődött.

Tovább


Egyperces: Judit

, 39 olvasás, Lemmike , 4 hozzászólás

Ezek vagyunk

Judit megállt a parkolóban, kiszállt az autóból. Nevetett magában, mi lesz 10 év múlva, ha már most viccesen nehezen áll fel az ülésről. Többet kellene mozogni, de mikor? Gondolta. Hisz minden órája be van előre osztva, nincs ott már lyuk sehol. Talán, majd ha a gyerekek felnőnek és önállóak lesznek. Addig ez van. Minden nap a szokásos jövés-menés, munka, ügyintézés, bevásárlás, anya taxizás.

Tovább


Novella: A korom színei (görbe tükör)

, 54 olvasás, Öreg , 10 hozzászólás

Ezek vagyunk

M. Gy. nyomán szabadon.

Mottó:
„Hazánkban egy hátrányos helyzetű térségből induló gyermeknek, fővárosi társaival szemben, tizenkétszer kevesebb esélye van eljutni az érettségiig, és harmincnégyszer kevesebb a diploma megszerzésére. ”
(Újsághír)

Tovább


Vers: Modern idők

, 33 olvasás, Denes , 0 hozzászólás

Ezek vagyunk

Nem kell, nem is vár újat,
ennyi elég lesz a jóból.
Várja, hogy leessen a
Mélymagyar a magas lóról,
hátha megütné magát,
ha valamije mégis fáj.
Kivizsgálják, de negyven
fölött már csak vérkép e táj.

Tovább


Próza: Lélektakaró 10. rész

, 85 olvasás, Sutyi , 17 hozzászólás

Ezek vagyunk

A sámlin kucorgott a kemence ajtaja előtt, és figyelte, amint az apja kihúzza az elhamvadt fahasábok maradékát az ajtónyílásba, s a piszkavassal megtámasztva egy méretes kenyérlángost helyez a még itt-ott parázsló hamu elé.
Hajnal volt, de a nyári nap még ilyenkor sem adott némi enyhet, s alig-alig lehetett kibírni a kemencéből kiáramló hőséget. A hóka színű lángost hamarosan barnás foltok tarkították. Az apja egy hirtelen mozdulattal a kemence melletti deszkapallóra dobta és a nyeles kefével lesöpörte róla a hamut. Még alig hűlt ki, kettétépte és az egyik felét odanyújtotta neki.
Szaladt a spájzba és a zsírosbödönből megkente kacsazsírral.

Tovább


Novella: Tökkelütött Mári

, 60 olvasás, Öreg , 6 hozzászólás

Ezek vagyunk

Egykor Seress Máriának hívták. A Gergely utca környékén, az idősebbek, csak Tökkelütött Máriként emlékeznek rá. Húsz éve gyakran feltűnt az utcán, piros pöttyös ruhájában, kopott játék babakocsit tolva. Mindenkinek köszönt, barátságosan mosolygott. Időnként megállt gondosan betakargatta, megsimogatta a kocsiban fekvő viharvert babát, Lencsit. Egy gyerek kitalálta, hogy akire ránevet, az nem felel aznap az iskolában. Rövid időn belül elterjedt a környéken, hogy a mosolya szerencsét hoz. Bár átlépte harmincadik évét, külsőre húsz év körüli csinos nőt mutatott, de szív alakú arcán, porcelán-kék szemében nem csillogott értelem. Kilenc éves korában, rollerezés közben elsodorta egy dömper.

Tovább


Slam költészet: Versik

, 80 olvasás, Kitkat , 1 hozzászólás

Erotika

Selyem szoknya, mely a szélben felrepül
Odapillanatok kissé szégyentelenül
Felcsillan egy pillanatra a szemem
Most úgy felpróbálnálak édesem

Tovább


Vers: Tartsd tenyered pulzáló torkomon

, 98 olvasás, Aevie , 16 hozzászólás

Erotika

a szél volt az
és te a szél vagy
utcafa csuklóját magához ragadva
tenyér légujjak ágkérgem bénára fogta

Tovább


Bohózat: Csömör

, 51 olvasás, Tristan Kekovian , 4 hozzászólás

Ezek vagyunk

A dinnyehéj nyomán tovatűnt egy álom
Nem nyomják el azt semmilyen szeszek
Román helyett hát tunguzul próbálom
S a turáni átokra nagy ívbe teszek.

Tovább


Novella: A fejsze

, 61 olvasás, Öreg , 6 hozzászólás

Ezek vagyunk

– Vigyázz magadra! – szólt férje után Nyomdok Pálné.
A férfi megölelte két gyermekét, és ahogy minden reggel, hóna alatt a kopott táskával kilépett az ajtón. Kissé előredőlve baktatott, vállait hatvannégy év súlya nyomta. Hatalmas orrát, mint egy jégtörő, fúrta a novemberi ködbe. Úgy tűnt, kiugró ádámcsutkája mindjárt átszúrja bőrét. Negyvenhat éve dolgozott ácsként. Szerette a szakmáját. Jó érzéssel töltötte el ha elkészült a tető. Arra gondolt, hogy valami hasznosat készített, de már belefáradt. A nehéz munkával töltött évtizedek alatt ízületei teljesen tönkre mentek. Az utóbbi időben reggelente már alig tudott kikecmeregni az ágyból. Felesége sokáig masszírozta, kenegette fájó vállait, térdeit. Csak asszonyáért és két kései gyermekéért érzett felelősség hajtotta előre.

Tovább


Vers: Boszorkány

, 35 olvasás, Tristan Kekovian , 0 hozzászólás

Erotika

Újra látlak még több féle alakban
Konokságomért talán így lakolok,
Álmomban fetrengve nedvedben, salakban,
Combtöved mentén szóközt szimatolok.

Tovább


Novella: A betegség vége

, 75 olvasás, doktorur , 5 hozzászólás

Ezek vagyunk

Sandokán kint üldögélt a konyhában. Szombat reggel volt, még mindenki más aludt. A felesége a nagyszobában, a kislánya a gyerekszobában. Több mint öt év telt el a betegség felfedezése óta.
- Szinte biztos, hogy meggyógyultam – állapította meg elégedetten.
Volt ideje a reggeli ébredést követően eltöprengeni az elmúlt öt év eseményein.
- Hát az nem volt semmi mikor a sebésznél voltam – szinte álomképként jelent meg előtte az I. számú sebészet főorvosa.
- Megműtjük, kivesszük a rákos végbélrészt, csinálunk az oldalán egy csinos kis lukat, oda kivezetjük a maradékot, sztómazsákot kap és boldogan él, hacsak meg nem hal közben vagy utána – ecsetelte összefoglalva a szép jövőt a szike virtuóza.
- Micsoda megtermett és kövér példány. Kivágok belőle vagy öt kiló szalonnát mire végzek vele. Majd még később megköszöni a súlycsökkentést. Persze csak ha életben marad ez az érzékeny fráter. Mindenesetre biztatom egy kicsit – emigyen fűzte gondolatait a sebészet felkent művelője.

Tovább


Beszélgetés



SmileSadBig grinClownCool...Tongue...SunglassesSmokinBabyEek...CryingEmbrassed...Beach ChairSarcastic...LoLPicnicTastyWink2Yawn...VerysadEatingKirályDevil2Hi...QuestionMailBaby BoyReadTombstoneSmiley balloonCsigaSzívVirágBowlingNono!GyagyaLábnyomSörKukucsNonoHolyByeÁáááááá!ImaSzerelmesGondolkodomAllahTapsOh! My God!LolIdegbetegAngyalOlvasKávéBaby GirlHelloSzerelemNem tudomHappypápá...TáncFej-törõTapsLibikóka... mondjuk :)GépelekPunkLolAngardAlszomHallgatokNonoDanceZenebolondBólogatNyúlNyúlSétaSzámítógépgyilkosÖlelésFalnak megy...AlszikUgrálóKoccintósAngyalLáncfûrészesComputerUdvaribolondCookColdKirályDobosTévénézõSprintTeknõs...Csírke-fogóAlszikShockedSírósSírósTelefonosEsõfelhõMeditáló......ÖlelésRózsaNapocska 1Napocska 2CsillagSzakácsFace-matrixCsoport.........Szellem......Kalózrosesmile..................Bravo!Szülinapi gyertyaTábortüzEgy csésze kávéKávézás 1Kávézás 1Kávézás a gép elõttRejtõzködõKézfogásPartyBirthDayTorta1Torta2Party 2Dog KissKávéKávéKissesKissesFlowerFlowerSmiley loveSpring

Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 60
Regisztrált: 2
Kereső robot: 24
Összes: 86
Jelenlévők:
 · Sutyi
 · Tristan Kekovian


Könyvajánló

margot:
Isten tenyerén



Németh Margo (margot): Isten tenyerén

Néha úgy éreztem, hogy már nincs tovább, nem bírom továbbcipelni azt a terhet, amit a sors rakott rám. De valahonnan mindig jött egy reménysugár...


Tovább...

Zeneajánló

Szavak nélkül
Küldte: dragonheart

Ha kíváncsi vagy a részletekre, akkor kattints a címre...

Zenék

Kategóriák


Page generated in 0.1708 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz