Navigáció


RSS: összes ·




Irodalom címke lapozgató...

229 alkotás (12 oldal, 20 alkotás/oldal)


Prózavers: Latinovits

, 44 olvasás, jeneyi , 2 hozzászólás

Elmélkedés

Életében mindegyre percemberkékkel civódott-vitázott
Istenverte áldott színészóriás volt velején szólva
önnön erejéből felküzdve magát
a csúcsig majdhogynem eljutott
halálával barátai folyton sokasodnak
amíg élt a segítő jószándék
- ha lett légyen is - galádul kerülte el

Tovább


Prózavers: Lélek a Léleknek

, 54 olvasás, SunVice , 2 hozzászólás

Szerelem

Kicsi szívem,
Egyetlen édes kicsi szívem,
Hát megöleltél, s arcomra
Csókot öntöttél, mint két
Kolibri a forró nyári szélben.

Megjegyzés: Az Aranykorból, 2014. március 20.

Tovább


Prózavers: Behatárolt szimfónia

, 63 olvasás, barnaby , 6 hozzászólás

Gondolat

Ebben a szimfóniában csak négy és fél akkord  zengi majd el a megkopott energiák szólamait.
Belesűrítve az akusztikus csendbe
a rejtjeles csillagmezők villódzását
egy fenséges albatrosz utolsó vészjelző énekét.

Tovább


Prózavers: Sóbálvány

, 89 olvasás, Rawelli , 8 hozzászólás

Elmélkedés

Lisztes már a kezem, a szemem,
a lelkem.
Naphosszat várom, hogy a búza peregve
ujjaim közt nevetve
váljék kenyérré.

Tovább


Prózavers: Kis hörcsög

, 54 olvasás, Géptelen , 3 hozzászólás

Halál

Kis hörcsög üveget rág.
Poharat? Ablakot? Üvegszálat? Nem, mert műanyag palackot.
Kis hörcsög üveget rág, mert hazulról megszökve a szabadban nem talált mást, amivel fogát koptathatja.

Tovább


Prózavers: HANGYA!

, 65 olvasás, Géptelen , 1 hozzászólás

Ezek vagyunk

HANGYA!
Jönnek, és elmegy.
Nektek elmegy.
Hogy értjük?
Rovar-orgazmus.

Tovább


Prózavers: La dolce vita

, 109 olvasás, Evinka , 8 hozzászólás

Pillanatkép

Nyolc arcom van pontosan,
amikor megszámoltad, csodálkoztál.
Előttem egy őszilé az asztalon,
s ahogy visszagondolok arra napra,
az ujjamon lassan végiggördül
la dolce vita.

Tovább


Prózavers: Kérdés

, 54 olvasás, Bodortz , 0 hozzászólás

Elmélkedés

Kezdetben szaladtam, kapkodtam levegő után
földre nyomott a kifulladás,
nem értem utol az IDŐ- t.
Sietősebbre vettem léptem,
szakítottam innen is, onnan is,
az eszmék fájáról csalfa gyümölcsöt.
Illata csábított... de lám, iszonyú a csömör.

Tovább


Prózavers: "Túlélő"

, 67 olvasás, Bodortz , 0 hozzászólás

Abszurd

Zsúfolásig megtelt a FÖLD.
Rengetegen fulladoznak,
Áporodott, elhasznált a levegő....
túlnőtt magán az organizáció.

Tovább


Prózavers: Vonalat…

, 146 olvasás, Gál András Andor , 2 hozzászólás

Abszurd

Vonalat mázol elhagyatott ujjaim köré a napos ég, mögöttük öblös rés. Rengnek váram leomlott téglafalai, megtört kifejeződés tátog bűnösén. Tulipánfás keblemre ölelném tüstént a rétnek minden egyes szegletét, virág, fa, ég, felhők tündöklenek acélszürkén.

Tovább


Prózavers: Vallomás

, 80 olvasás, kisvajnas , 0 hozzászólás

Gondolat

Semmi nem volt nekem
Csak üres tereken szólított
A gyötrelem magamban
Sem hittem el
Kopott fák szürke szavát
Hol fátyol volt a szememen
De megjelöltél a szíveddel
És csendesen ölelnek át a percek...

Tovább


Prózavers: Eloldhatom…?

, 158 olvasás, Bodortz , 4 hozzászólás

Somolygó

Ni csak! Hajadban virágszirom,
várj, kiveszem.... te lennél ily illatos?
Vagy ott az orgonabokor?
Egyre megy.
Kezed megfoghatom?
Látom kinevetsz....

Tovább


Prózavers: A fürt

, 126 olvasás, BranwenSlayne , 2 hozzászólás

Segélykiáltás

Az utolsó láng sisteregve kialszik, elmém termeinek és folyosóinak fekete falán. Harang mélyen búg és búg, megkondult, de nem fárad. Lüktet tőle a mindenem. Fáj. Csikorgatja a falakon karmait a könyörtelen Dög. Mozog a sötétség, a falakból szivárog. Félni sem merem a k ínhold jöttét, van-e még időm valamennyi, akármennyi. Arcom kifehéredett, és felszántotta a bánat. Ilyen izmoknak a pallos dísznek van a falon. Rongyos palástom alatt csontjaim zörögnek, koronám örökké elzárva az idők végének.

Megjegyzés: Pécs, 2014.

Tovább


Prózavers: Nemversek

, 208 olvasás, VárszegiMartin , 0 hozzászólás

Elmélkedés

1
Kimozdíthatod az idő tengelyét, de abban a pillanat neked kell a féregjárattá lenned. Kopott gönceidből összefércelt, testnedvekkel tapasztott híd legyél, melyre rálépve a szeizmográf nem mozdul ki nyugalmi állapotából. Lábad alatt egy műanyag csónak, deszkái polaroidok. Anyádék tengernyi meséjén evezd át magadat, hogy megtaláld a másik végét a saját történetednek.

2
A világot is kifordíthatod, ha felkészülsz, hogy magadat forgasd ki. A belső szerveid egy „ezmiez” masszában tömörülve borítják a tested, ha nem zavar. A saját dagonyádban elmerülő mocsár lehetsz, ha nem félsz a fulladásos halál egyik formájától sem.

Tovább


Prózavers: Gomolygó gondolat…

, 155 olvasás, halado , 2 hozzászólás

Elmélkedés

Ülök, elmélkedem, egyedül, sötét van, időm mint a tenger, végtelen, tűnődve tündöklő.
Mennyi lehet még? Mennyi van még hátra, a ma már a múlté, a holnap a tegnapé, a jövő ki tudja, mennyi még, számolok, harminc leszek, jövőre, legszebb kor, nem rémít, mit kell még tennem!? Gondolkodom, mi legyek, ha nagy leszek, de hisz már nagy vagyok, a saját utamat járom. Nem félek, nincs mitől. Megyek, előre, céljaimat elérve.

Tovább


Prózavers: reménytelen vers

, 302 olvasás, Kosztolányi Mária , 13 hozzászólás

Sors

Rímtelen aforizmáim vakotás tükörképeim. A hosszú úton szavaimról lehullt a máz.
Siettem volna, de csúszkáló sorvezetőmet nem látta jól szemem, estem-keltem.
És némaság-sebem is lassan gyógyult szóvá. ( először nyelni tanultam, nyál nélkül,
égett torokkal nehéz)
Most letelt a tíz év. Azt mondják újra a régi vagyok, de tudom, elkéstem.
Nem maradt semmim,
mert az évek magukkal vitték azt, amit a sors még itt hagyott.

Tovább


Prózavers: Kőmarkú pokol

, 197 olvasás, Pacsirta , 7 hozzászólás

Természet

A sziklaszorosban egy keskeny út vezet. Baloldalt mély szakadék tátong, körülöttem égbenyúló kopár sziklahegyek. Az út kanyarog, a semmibe vezet. A kőmarkú pokol fojtogat. Fogy a levegő… nem látok kiutat.
Álom nélküli világ. Valóság? Lidércnyomás? A tátongó szakadék hívogat... fájdalommentesen, időtlenül, mint a halál. Szorít a torkom, felfordul a gyomrom… Végre kinyílik a világ, utam egy zöld völgybe fut át. Nem állom meg, hogy vissza ne nézzek. Mögöttem Montenegró sziklaszorosa. A kőmarok szorítását még a torkomon érzem.
Nem vagy való nekem, jéghideg idegen! Sóvár álom, rónaság, mégis bársony, mégis meleg, ott élnek a szép emberek.

Tovább


Prózavers: Dugni jó

, 504 olvasás, Alberczki László , 12 hozzászólás

Somolygó

Kedvenc évszakom a tavasz, amikor süt a nap, és dugni lehet bárhol, akár bokrok vagy a fák alatt. Megnézem, otthon van-e a szomszédasszony, mivel hát dugásban ő van nagyon otthon. Mikor mondom, mi lenne a munkája, boldog mosolyra fut a szája. Kaján vigyor az arcomon, hogy fog hajolni a szomszédasszony, már jól tudom. Izomlázat fog kapni, és én majd ápolni. Masszírozom a lábát, a derekát, és majd adok neki pirulát. Készülődök a nagy dugásra, de előtte el kell menni a vetőmag áruházba. Amit mutatok, az csak a hagymának a fele, nehogy a munkától elmenjen a kedve.
Hajladozó derekát figyelem, közben pihenek a kerítés tövében.

Tovább


Prózavers: Búzamezők a szélben

, 247 olvasás, Pacsirta , 14 hozzászólás

Sajgó lélek

Sétálni indultam a mezőre, hogy gondjaimat kissé elűzze, tanyán nőtt gyereknek erős kötelék ez, ahogy múlik az idő, vissza a gyökerekhez. Fújdogált a szél, játszott a hajammal, egy búzamező mellett haladtam, a távoli múltból ködlő tüneményt, megigézve néztem, meghatottan.
Merre a szem ellát, búza hajlong a szélben, kicsit belegázolok, minden rezdülését érzem. Hozzám simulnak a dús kalászok, simogatják lábam, térdem, valami mélyről feltörő, mocorgó fájdalmat ébresztenek bennem.

Tovább


Prózavers: Jóslat

, 214 olvasás, halota , 2 hozzászólás

Sajgó lélek

Kié ez a dögevő akarat? Kitől ered ez a pusztító-parancs? Kié a titok-terv? Ember-aggyal megfejthető-e, ami itt és most történik? Istennek hitt fátylas hatalom homálya nem élheti túl a fényt. Vagy mégis? Milyen jóslat teljesedik majd be? Európa, látom, ahogy testedet szárnyas szörnyek gyalázzák. A gyönyörű, büszke nő, megbecstelenítve hever a vér-ujjú hajnal kőágyán, szétnyílt combjait sós habok mossák. A védtelenek és a kiszolgáltatottak, a megalázottak és az elhagyatottak helye lesz, szögesdrót-csontvázú, vizeletszagú táborrá változik a kontinens aranyhímzésű abrosza. Bandzsán villognak, üvöltenek a csillagok. A fák vádolva emelik ágaikat az ég felé, hörögnek, visítanak fájdalmukban. Egymáshoz dőlve vonulnak a hegyek, a csúcsokon tört sziklák izzanak, a föld gyomra, bele morog, epe-tajtékos salakja felnyílt száján át kifordul.

Tovább


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 30
Regisztrált: 6
Kereső robot: 23
Összes: 59
Jelenlévők:
 · deb
 · Menda
 · mermaid
 · peresz
 · soulkeeper
 · talina


Könyvajánló

zarver:
Írott gyökerek



Verzár Éva (zarver): Írott gyökerek

Csak pár szóban. Novelláim mindenkihez szólnak. Erdélyből telepedtem át, és szeretném, ha sokan ismernék és megszeretnék szülőhazám szépségét, az ...


Tovább...

Zeneajánló

Landmine: Gond(olat)vihar
Küldte: drapery

Ha kíváncsi vagy a részletekre, akkor kattints a címre...

Zenék

Véletlen (mû) ajánló...


Kategóriák


Irodalom


· Ballada:156
· Blog:124
· Bohózat:6
· Dal:1100
· Epigramma:11
· Esszé:185
· Ez+az:6341
· Haiku:1354
· Házi pályázat/ próza, novella:15
· Házi pályázat/ vers:20
· Jegyzet:1127
· Képvers:128
· Kockavers:22
· Krimi:113
· Kritika:25
· Limerik:25
· Memoár:589
· Mese:682
· Novella:3826
· Próza:1983
· Prózavers:230
· Regény:1765
· Rondó:6
· Sci-fi:185
· Sírfelirat:4
· Slam költészet:22
· Színmű:2
· Szonett:860
· Szonettkoszorú:11
· Tanka:38
· Vers:64181

Zene


· Album:9
· Klipp:89
· Zene:170

Galéria


· Digitális grafikák:986
· Festmények:652
· Iparművészeti galéria:284
· Rajzok...:1782


Page generated in 0.1193 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz