Navigáció


RSS: összes ·




Irodalom címke lapozgató...

224 alkotás (12 oldal, 20 alkotás/oldal)


Prózavers: HANGYA!

, 30 olvasás, Géptelen , 1 hozzászólás

Ezek vagyunk

HANGYA!
Jönnek, és elmegy.
Nektek elmegy.
Hogy értjük?
Rovar-orgazmus.

Tovább


Prózavers: La dolce vita

, 65 olvasás, Evinka , 8 hozzászólás

Pillanatkép

Nyolc arcom van pontosan,
amikor megszámoltad, csodálkoztál.
Előttem egy őszilé az asztalon,
s ahogy visszagondolok arra napra,
az ujjamon lassan végiggördül
la dolce vita.

Tovább


Prózavers: Kérdés

, 28 olvasás, Bodortz , 0 hozzászólás

Elmélkedés

Kezdetben szaladtam, kapkodtam levegő után
földre nyomott a kifulladás,
nem értem utol az IDŐ- t.
Sietősebbre vettem léptem,
szakítottam innen is, onnan is,
az eszmék fájáról csalfa gyümölcsöt.
Illata csábított... de lám, iszonyú a csömör.

Tovább


Prózavers: "Túlélő"

, 31 olvasás, Bodortz , 0 hozzászólás

Abszurd

Zsúfolásig megtelt a FÖLD.
Rengetegen fulladoznak,
Áporodott, elhasznált a levegő....
túlnőtt magán az organizáció.

Tovább


Prózavers: Vonalat…

, 57 olvasás, Gál András Andor , 2 hozzászólás

Abszurd

Vonalat mázol elhagyatott ujjaim köré a napos ég, mögöttük öblös rés. Rengnek váram leomlott téglafalai, megtört kifejeződés tátog bűnösén. Tulipánfás keblemre ölelném tüstént a rétnek minden egyes szegletét, virág, fa, ég, felhők tündöklenek acélszürkén.

Tovább


Prózavers: Vallomás

, 49 olvasás, kisvajnas , 0 hozzászólás

Gondolat

Semmi nem volt nekem
Csak üres tereken szólított
A gyötrelem magamban
Sem hittem el
Kopott fák szürke szavát
Hol fátyol volt a szememen
De megjelöltél a szíveddel
És csendesen ölelnek át a percek...

Tovább


Prózavers: Eloldhatom…?

, 68 olvasás, Bodortz , 4 hozzászólás

Somolygó

Ni csak! Hajadban virágszirom,
várj, kiveszem.... te lennél ily illatos?
Vagy ott az orgonabokor?
Egyre megy.
Kezed megfoghatom?
Látom kinevetsz....

Tovább


Prózavers: A fürt

, 79 olvasás, BranwenSlayne , 2 hozzászólás

Segélykiáltás

Az utolsó láng sisteregve kialszik, elmém termeinek és folyosóinak fekete falán. Harang mélyen búg és búg, megkondult, de nem fárad. Lüktet tőle a mindenem. Fáj. Csikorgatja a falakon karmait a könyörtelen Dög. Mozog a sötétség, a falakból szivárog. Félni sem merem a k ínhold jöttét, van-e még időm valamennyi, akármennyi. Arcom kifehéredett, és felszántotta a bánat. Ilyen izmoknak a pallos dísznek van a falon. Rongyos palástom alatt csontjaim zörögnek, koronám örökké elzárva az idők végének.

Megjegyzés: Pécs, 2014.

Tovább


Prózavers: Nemversek

, 183 olvasás, VárszegiMartin , 0 hozzászólás

Elmélkedés

1
Kimozdíthatod az idő tengelyét, de abban a pillanat neked kell a féregjárattá lenned. Kopott gönceidből összefércelt, testnedvekkel tapasztott híd legyél, melyre rálépve a szeizmográf nem mozdul ki nyugalmi állapotából. Lábad alatt egy műanyag csónak, deszkái polaroidok. Anyádék tengernyi meséjén evezd át magadat, hogy megtaláld a másik végét a saját történetednek.

2
A világot is kifordíthatod, ha felkészülsz, hogy magadat forgasd ki. A belső szerveid egy „ezmiez” masszában tömörülve borítják a tested, ha nem zavar. A saját dagonyádban elmerülő mocsár lehetsz, ha nem félsz a fulladásos halál egyik formájától sem.

Tovább


Prózavers: Gomolygó gondolat…

, 129 olvasás, halado , 2 hozzászólás

Elmélkedés

Ülök, elmélkedem, egyedül, sötét van, időm mint a tenger, végtelen, tűnődve tündöklő.
Mennyi lehet még? Mennyi van még hátra, a ma már a múlté, a holnap a tegnapé, a jövő ki tudja, mennyi még, számolok, harminc leszek, jövőre, legszebb kor, nem rémít, mit kell még tennem!? Gondolkodom, mi legyek, ha nagy leszek, de hisz már nagy vagyok, a saját utamat járom. Nem félek, nincs mitől. Megyek, előre, céljaimat elérve.

Tovább


Prózavers: reménytelen vers

, 268 olvasás, Kosztolányi Mária , 13 hozzászólás

Sors

Rímtelen aforizmáim vakotás tükörképeim. A hosszú úton szavaimról lehullt a máz.
Siettem volna, de csúszkáló sorvezetőmet nem látta jól szemem, estem-keltem.
És némaság-sebem is lassan gyógyult szóvá. ( először nyelni tanultam, nyál nélkül,
égett torokkal nehéz)
Most letelt a tíz év. Azt mondják újra a régi vagyok, de tudom, elkéstem.
Nem maradt semmim,
mert az évek magukkal vitték azt, amit a sors még itt hagyott.

Tovább


Prózavers: Kőmarkú pokol

, 168 olvasás, Pacsirta , 7 hozzászólás

Természet

A sziklaszorosban egy keskeny út vezet. Baloldalt mély szakadék tátong, körülöttem égbenyúló kopár sziklahegyek. Az út kanyarog, a semmibe vezet. A kőmarkú pokol fojtogat. Fogy a levegő… nem látok kiutat.
Álom nélküli világ. Valóság? Lidércnyomás? A tátongó szakadék hívogat... fájdalommentesen, időtlenül, mint a halál. Szorít a torkom, felfordul a gyomrom… Végre kinyílik a világ, utam egy zöld völgybe fut át. Nem állom meg, hogy vissza ne nézzek. Mögöttem Montenegró sziklaszorosa. A kőmarok szorítását még a torkomon érzem.
Nem vagy való nekem, jéghideg idegen! Sóvár álom, rónaság, mégis bársony, mégis meleg, ott élnek a szép emberek.

Tovább


Prózavers: Dugni jó

, 376 olvasás, Alberczki László , 8 hozzászólás

Somolygó

Kedvenc évszakom a tavasz, amikor süt a nap, és dugni lehet bárhol, akár bokrok vagy a fák alatt. Megnézem, otthon van-e a szomszédasszony, mivel hát dugásban ő van nagyon otthon. Mikor mondom, mi lenne a munkája, boldog mosolyra fut a szája. Kaján vigyor az arcomon, hogy fog hajolni a szomszédasszony, már jól tudom. Izomlázat fog kapni, és én majd ápolni. Masszírozom a lábát, a derekát, és majd adok neki pirulát. Készülődök a nagy dugásra, de előtte el kell menni a vetőmag áruházba. Amit mutatok, az csak a hagymának a fele, nehogy a munkától elmenjen a kedve.
Hajladozó derekát figyelem, közben pihenek a kerítés tövében.

Tovább


Prózavers: Búzamezők a szélben

, 223 olvasás, Pacsirta , 14 hozzászólás

Sajgó lélek

Sétálni indultam a mezőre, hogy gondjaimat kissé elűzze, tanyán nőtt gyereknek erős kötelék ez, ahogy múlik az idő, vissza a gyökerekhez. Fújdogált a szél, játszott a hajammal, egy búzamező mellett haladtam, a távoli múltból ködlő tüneményt, megigézve néztem, meghatottan.
Merre a szem ellát, búza hajlong a szélben, kicsit belegázolok, minden rezdülését érzem. Hozzám simulnak a dús kalászok, simogatják lábam, térdem, valami mélyről feltörő, mocorgó fájdalmat ébresztenek bennem.

Tovább


Prózavers: Jóslat

, 183 olvasás, halota , 2 hozzászólás

Sajgó lélek

Kié ez a dögevő akarat? Kitől ered ez a pusztító-parancs? Kié a titok-terv? Ember-aggyal megfejthető-e, ami itt és most történik? Istennek hitt fátylas hatalom homálya nem élheti túl a fényt. Vagy mégis? Milyen jóslat teljesedik majd be? Európa, látom, ahogy testedet szárnyas szörnyek gyalázzák. A gyönyörű, büszke nő, megbecstelenítve hever a vér-ujjú hajnal kőágyán, szétnyílt combjait sós habok mossák. A védtelenek és a kiszolgáltatottak, a megalázottak és az elhagyatottak helye lesz, szögesdrót-csontvázú, vizeletszagú táborrá változik a kontinens aranyhímzésű abrosza. Bandzsán villognak, üvöltenek a csillagok. A fák vádolva emelik ágaikat az ég felé, hörögnek, visítanak fájdalmukban. Egymáshoz dőlve vonulnak a hegyek, a csúcsokon tört sziklák izzanak, a föld gyomra, bele morog, epe-tajtékos salakja felnyílt száján át kifordul.

Tovább


Prózavers: Kitartó szerelem

, 265 olvasás, Szendrei.Bettina , 4 hozzászólás

Felnőtteknek

Mikor kezdődött szeptember elseje, mindenki gondolta, sajnos a nyárnak vége. De semmi gond, hisz ez a 7/b szép osztály volt. Újra együtt lesznek, gondolták sokat hülyéskednek. Igen ám, lehet hülyéskedni, de az órán illik figyelni! Igaz unalmas az az óra, de az álmainkat így válthatjuk valóra! Na mindegy, nem is ez annyira lényeg, belekezdek, hogy értsd meg! Oké, hogy az osztály együtt hülyéskedett, de volt egy új gyerek, akit Ők nagyon nem szerettek. Ez a fiú Debrecenből jött Pestre, mindig is a társaságot kereste. Nem volt Ő olyan talpraesett, de egy igazi barátnőt keresett. Első napon mikor belépett a terembe mindenki őt nézte. Mondta az osztályfőnök, hogy fogadják őt be, hisz mint mondtam a társaságot kereste.

Tovább


Prózavers: Aranyszál

, 187 olvasás, Medeia , 0 hozzászólás

Spirituális

A tánc alkonyat előtt egy órával kezdődött. Egy aranyszálakból szőtt szent ember zongorázott hozzá. A terem padlótól mennyezetig érő ablakaival szemben tükrök voltak, úgyhogy jobbról is, balról is felhők vettek körül, bíbor, lila és arany fénypászmák törtek át közöttük. Izzott a levegő. A hőség a fejem fölött lógott, fájt mindenem, izzadtság tört elő a pórusaimból, nem vér. A vér az a lábamon volt, a beszakadt körmömön, a combtövemnél keletkezett véraláfutásokban.
– Mindjárt vége az órának – mondta a tanárnőm. És halkan számolni kezdett. – Egy-két-há-négy...

Tovább


Prózavers: Az anyós

, 297 olvasás, Alberczki László , 10 hozzászólás

Somolygó

Egy kedves anyós a sok közül, gondolataiba merül: " Meg kellene látogatni a lányom, és a vejem, biztosan nagyon örülnek majd nekem. Szavát beváltja, máris készülődik a nagy utazásra. A vő elsőként értesül róla: " Jön majd a mama, látogatást tenni, én pedig megyek a gyógyszertárba, idegnyugtatót venni ". De még hogy szabadságot is kell kérni?..
Elérkezik a nagy nap. A vő, és a családja, az anyósa elé mennek az állomásra. Várnak mindhiába. A vő mosolyog magába: " Hátha a mama nem vállalkozott a nagy utazásra. " De egyszercsak mit látnak szemei, az utasok között, az anyósát véli felfedezni. Gondolja magában: " Mégis idetalált a vén satrafája, bár ment volna egy másik állomásra. "

Tovább


Prózavers: A juhász

, 240 olvasás, Alberczki László , 14 hozzászólás

Somolygó

Dél-vidék, erdők, mezők, vadvirágos táján fut egy juhász a nyáj után, kutyától elhagyatva, árván. Bodri, a puli, szabadságon van éppen, és most pihenget a fák hűs tövében. Néha felnéz, lábaira teszi a fejét, és nézi, hogyan szalad a nyáj szerteszét.
Lohol már a juhász, szalad a két lába, a puli pedig mosolyog magába. Ahogy a nap megy felfelé az égen, egyre melegebb lesz erdőn, mezőn, s réten. A birkák a fák alá bemennek, mert ott hűvöst remélnek. A juhász is követi őket. Egy csíkos táskából boros üveg kerül elő, azt meghúzza, majd a fejét álomra hajtja. Addig a Bodri a táska tartalmát kifosztja, de a kenyeret meghagyja.

Tovább


Prózavers: Kertünk gyümölcse

, 210 olvasás, Mona , 8 hozzászólás

Gyerekeknek

A baba-kertben sok kedves lény él. Legkedvesebb tán köztük a banán. Magas, nyúlánk alakjával a Nap felé nyúlik, arany-sárga kabátját szívesen leveszi, és nem kell neki kalap.
Aztán ott az alma, a piros pozsgás kövérke, a banán kedvenc szomszédja. Édes és szeszélyes. Néha kásás, máskor lédús, és akkor a legjobb, ha limonádét tölt délutánonként.
A meggy bizony savanyú. Fanyar, bordó kedvvel ráncolja homlokát, de aki megszereti, azt ő viszont, bizton megszereti!

Megjegyzés: Védámnak, emlékül a kezdetekről...

Tovább


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 18
Regisztrált: 1
Kereső robot: 47
Összes: 66
Jelenlévők:
 · engsz
 · Syringa


Könyvajánló

zarver:
Írott gyökerek



Verzár Éva (zarver): Írott gyökerek

Csak pár szóban. Novelláim mindenkihez szólnak. Erdélyből telepedtem át, és szeretném, ha sokan ismernék és megszeretnék szülőhazám szépségét, az ...


Tovább...

Zeneajánló

Sunrise
Küldte: soulkeeper

Ha kíváncsi vagy a részletekre, akkor kattints a címre...

Zenék

Véletlen (mû) ajánló...


Kategóriák


Irodalom


· Ballada:157
· Blog:90
· Bohózat:6
· Dal:1086
· Epigramma:11
· Esszé:185
· Ez+az:6329
· Haiku:1332
· Jegyzet:1114
· Képvers:128
· Kockavers:22
· Krimi:115
· Kritika:25
· Limerik:24
· Memoár:587
· Mese:675
· Novella:3772
· Próza:1941
· Prózavers:225
· Regény:1705
· Rondó:5
· Sci-fi:184
· Sírfelirat:4
· Színmű:2
· Szonett:848
· Szonettkoszorú:11
· Tanka:37
· Vers:63468

Zene


· Album:3
· Klipp:86
· Zene:164

Galéria


· Digitális grafikák:929
· Festmények:652
· Iparművészeti galéria:275
· Rajzok...:1771


Page generated in 0.1472 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz