Amatőr Művészek Fóruma

Ezen a placcon lennék leginkább most,
az sem gond, hogy ez a fantázia
közhelyes meg dohos.
A lényeg, hogy a partot cápák
körözzék null - huszonnégyben,
hogy a városi ember ne köthessen
ki a gyanútlanságból ácsolt stégen.

Megjegyzés: Krisztus után 2017. 06. 26

Még kölyökként szeltem a nyár porát,
mezítláb,
rétek mögött, szántóföldeken át,
míg fejem fölött pajkos bárányfelhő-körök
engedték felém féltett sugarad,

Hallottam, amint egy lapulevél
reszketőn a víznek zenél,
és egy szomorú tündérrózsa
rózsaszirmot ejt a tóra:
tündéri kis csónakot.
Ó, híd alatti sóhajok!

Korhadt avaron támolyog a szél.
Felkap régi neszt, elhalt virág múló illatát.
Emléke kissé megkopott, szűk dobozba zárt.
Valahol messze még nyílik száz szirom,
és őrzi vigyázva szűz lehelletét.

lehámoztad rólam a világot
magadról is ledobtad
a hétköznap nyűtt köntösét
egymás fényébe burkolódzva
nem láthat minket csak az ég

Megjegyzés: Egy régi - mikor még éltél...

Plakátról eső csepereg,
Vona Gábor homlokán,
billen az éj a tű fokán,
lombok között rengeteg

Vajon mi rejtőzik a folyó fenekén
a felkavart iszapban, ahol nem jár örvény,
nem horgonyzott még csónak sem,
s nem látott egyetlen horgot sem a halszem
- egy, magát a víztükörben néző fűzfakorona alatt?

Mikor legurul pár sör,
csak úgy sarkosan
az Ördög-sarokban
oldott lesz a hangulat,
lecsap az úgynevezett részegség.
Akkor általában, nagy vidáman,
az önjelölt stílusmentorom,
az úgymond haverom,
lerohan, hogy:
különben is
hogy áll a hajam?

Megjegyzés: Krisztus után 2017. 06. 24

isten verte szívverés
erekbe zárt büntetés
tüdő falta levegő
kilélegzett múlt idő

Ha kérdeznéd: még nem gondolok másra,
pedig az idő lassan felgombolyít.
A napok könyörtelen elmúlása
mondják, elfogadásra tanít.

Megjegyzés: 2017. június 11.

Bűvös szókkal füstölöm ki
szobám.
Faláról letisztítom az odaköpött
más hangnemet,
artikulált vicsorgást,
és kéretik még
visszadobni azt a poros kendőt is.

Megjegyzés: 2013.

Még áll a fa.
Ablakból néztem, hogy vágta-tépte
ahol csak érte a hirtelen jött vihar.
Nem tört ketté.

Ebben a romlott, torz tükrű világban,
ahol már lassan semmi sem valódi,
megkeresnélek én egy mosolygásban,
mert szerelmet kell még egyszer tanulni.

Megjegyzés: 2015. 09. 01.

Zilált hajával jő a kerge álom,
lobog, csigái szállnak szerteszét,
rózsaszín fény remeg-rezeg e lányon,
s bronzra festi napsugár szemét.

Harmadik ajtó

A vég előtti perc tövén halotti leplet gyújt a sötét
gyászlángok fodorja sistereg pecsétlőn vérként -
pettyezett menny-kő helyén holt angyalarc halmok;
hol mécsesként halkan elhallgat az idő
s tisztet áll csendben az elhalt fény felett.

Az égvászon fölém fekve -
narancs, lila s bíborvörös
(Csontváry sem festett szebbet)
- azt gondolja: nagyon dögös.


Megjegyzés: 2017. június 23.

Lassan lépdel az idő,
s a fekete madarak
hosszú sora szememre száll.
Ökörnyálat simít kezem
őszülő hajad helyett.

Megjegyzés: 2014.

Veszteségről írni kéne
vígaszt hozó drága szót
hogyha megfájdul a lélek
legyen az kibírható.

Bizony, az ember néha elmereng,
hová jutott, s merre megy....
hallgatja a távolodó neszeket,
messziről egy halkuló vonatfütty integet.

Megjegyzés: 2017. június 22.

Még megérint a reggel
mozdulatlansága,
a kitartott hangodba zárva
még lobbanok.

Megjegyzés: 2014.