Amatőr Művészek Fóruma

Zord torka jeges sarat köp,
Szűkölve keresve a fényt,
Mellébe árkot vás a fagy,
Méhében rügyet sejt a tél.

Itt kering csak egész nap
szótlan egymagába,
s minden hajnal keltén
még bizakodva tölti vidám
csicsergéssel az üresedett udvart,
míg szívében mély bánat.

Kádba bedőlve félrészegen,
azokon merengek, akik
megbántottak, szóval vagy
cselekedettel, jéghideg
tekintettel néztek rám,
megbocsátás helyett.

Megjegyzés: Krisztus után 2017. 05. 27.

Dús lombok oltalmazzák a fészket
benne a mama fiókákat dajkál
Gyöngéd szárnya alá bizton bújhat
ott van, féltőn vigyázza minden bajnál.

Megjegyzés: Szülők világnapja

Szelíd földeken járok. Vigyázza léptem
repce táblák szélén selyem fű- paréj.
Egy zsenge fűszálon izmosodni készen tornázik a szélben bódult donga-méh.
Ganajtúró görget  galacsint, szorgalmát irígylem. Pipacsot kent  tengernyit délibáb.
Ring, fölötte szellem jár, vérszín-taván,
mégis pihen a tekintet.

Csak ontja a verseket, ontja
itt, e líra bolondja,
s mint falra a borsót hányja
e reménytelen grafománja.

Velence ráncai
(feleségem valódi szépségéről)

A Szent Márk tér felé ballagva siratom Velencét.
A művészet városa.
Lassan pusztuló csoda,
A falakon meg-megszólal a história.

Első halott az életemben édesapám volt.
Szívemben ő lett a legelső fénylő fájdalomfolt.
Tízéves gyermeki eszemmel nem is értettem,
miért hogy elragadta tőlem valami végtelen.

Megjegyzés: 2016. október 31.

Egy régi, szép, magyar férfinév a Károly,
A szép nevek között, mint egy díszes páholy.
E név eredete csak egy részben török,
Karvaly madár neve, így lett végleg örök!

Nem gyermeki az az álmom,
hogy én ki, az űrbe vágyom.
Korom szerint gyerek vagyok,
de nagy tettre vállalkozok.

Egy kunkori farkù kisegér,
Belebùjt a lyukba.
Utàna szaladt testvère,
S jól nyakon csapta.

Megjegyzés: 2017. május 23.

Féltelek úgy, mint ahogy
a fa a legszebb ágát.
Ismerlek, amennyire
anya gyermeke álmát.

Beteg ez az ország, nagyon beteg.
Lakóit összetarják az idegenek.
Az idegenek, akik sehol sincsenek.

Gyöngyöt szórni disznók elé minek?
Disznók testét nem szépíti az meg.
Elhinni és reménykedni benne:
tokájukon az majd szépen fityeg?
A disznóknak moslék kell gyöngy helyett.

Ezernyi szívre zuhant macskakő.
Légbe dermedt a mozdulat.
A fájó létezésből csak kinő
a gyász - lehúz egy perc alatt.

Utazás a munkába
(korunk katasztrófái felé haladva)

Zakatolva csattog a vonat.
Ingázók közt kába a hangulat.

Reggeli csend van.

Kis hörcsög üveget rág.
Poharat? Ablakot? Üvegszálat? Nem, mert műanyag palackot.
Kis hörcsög üveget rág, mert hazulról megszökve a szabadban nem talált mást, amivel fogát koptathatja.

Egy anyahattyú terelgeti kicsinyeit a vìzen,
S ők lehetnek vagy legalább tízen.
Fel-le csùszkálnak az anyàn,
S élvezik a rùt kiskacsàk nyarát.

Megjegyzés: 2017. màjus 21.

Mikor illatuk osztják a hársfák,
az élet akkor olyan szép,
mint bölcsőben a gyermek,
csupa ígéret és hit,
hogy minden valóra válik.

Idegen vagyok saját létemben,
Szomorúan egyedül az életben.
Tűz hevíti szívemben a vágyat,
Elmém nevet visít hozzá: Márta.