Amatőr Művészek Fóruma

Csúnyán rászorult a kupak a fogkrémre.
Erős mozdulattal letekerem végre.
Veselkedésemnek mégsem lészen haszna,
A tubus lyukába beszáradt a massza.

Szóval Sellő Sally
Elringatózott a kékítő szédület ormán:
Orkáncsend vala, libikókán ingott a peron,
A porcelán kulcscsontok vézna öltönyben
Távoztatták a fanyar eleganciát;

Megjegyzés: 2017. 10. 17.

Gép üzen fáradt őszi levélről,
írottról, mely kihull ág-kezemből,
elmulasztott évek bohémsága,
érzem én, nem aggaszt fényt a fámra.

Találkoztam, egy régi szerelemmel,
ó mily döbbenet,
annyi év után
álltam csak sután,
az utcán szemtől-szemben veled.

Idő húz rám nagykabátot,
nem ázol, mondja, meglátod!
A kabát alatt didergek,
mozgolódok, és ficergek.

A háztetőn a rút eső csak játszik,
Tócsák tükrébe néz a lámpafény.
Büszkén s kecses léptekkel jössz felém.
Míg éjsötét hajad huncutra ázik.

Irigy ember,
csupa harag,
agya pattan,
mája dagad.

Dérmintájú hajnalok,
hátukon ősz andalog.
Ködös, gyűrött reggelek
rozsdázzák a kerteket.

Ülök a kis fa-padon s reád
emlékezem:
Mikor először megpillantottalak,
kicsiny gyermek voltam,
s karodba zártál.
Tekintetedbe néztem,
s örökre szívembe zártalak.

Megjegyzés: 1999. április 26.

Őszre hajló morcos idő,
most lesz nálunk keresztelő,
fiú gyerekünk született,
adunk neki keresztnevet.

Lágy szellő lennék én,
hogy a nap hevétől
átitatott tested,
körbelengedezzem.

Mindenen kívül, és mindenek között,
lemorzsolódó porom elenyészik.
Kirekesztve térből és az időből
átkozott lelkem tervrajza szétfoszlik.

Az aluminium felületén visszatükröződő Hold fény
sem riaszthat süllyedni a feketébe: vakmerően
úszni cápákkal, nem delfinekkel, pisztolypárbajt
nyomni Istennel. Az esélytelen nyugalmával
hagyni, hogy darabokra kúrjon az élet. Aki látni
akarja a Világ közepét, annak mélyre kell mennie,
rácsok nélkül állni a Nagy Fehérek tekintetét.

Megjegyzés: Krisztus után 2017.10.15.

Csak élni!
Többet nem lehet remélni,
csak kérni a sorsot s ezt megélni!
Megélni azt a Pontot,
mikor úgy érzed, hogy éppen ott vagy,
igen, akkor és pont ott,
ahol a Világ és Te együtt egyek vagytok.

nézem a kövem
mely szekrényem dísze
simára csiszolta
évezredek sodra
zarándoklaton
hajoltam le érte
így lett ő aztán
szobámnak éke

Adva van egy macska és adott egy egér.
Ez az összetétel egy kis mesét megér.
Nevezhetném őket Jerrynek és Tomnak,
De nem vagyok híve a lerágott csontnak.

ha olyat szeretsz
ki soha nem taszítja félre
nyitott tenyeredben dobogó szíveddel
feléje nyújtott kezed
mint bőséges lakoma végén
fölös falatot

Az életem olyan,
mint egy könnycsepp,
örömet vagy bánatot látsz benne,
ahogy végiggördül
a mindenség egy szeletén,

Mikor felhajtjuk az Élet
Savanyú borát,
Begombolkozik a lélek,
Mint egy nagykabát.

Reménymorzsák széjjelszórva,
Csak bánat ölelhet át.
S a Szél egyre dúdolja
A Hitetlenek himnuszát.

Tegnap visszatért
a nyár
ezer ágra sütött újra a nap
világítottak tőle
a háztetók
a kémények s az antennák
a föld fölött az ég alatt
tegnap
kinyílt a reggel
mint egy szál szép virág
helyetted
langy október ölelgetett