Navigáció


RSS: összes ·




Irodalom címke lapozgató...

6884 alkotás (345 oldal, 20 alkotás/oldal)


Vers: Gyűrött vázlatfüzet

, 13 olvasás, mermaid , 0 hozzászólás

Ezek vagyunk

tele mindenféle odavetett
hirtelen girbegurba
majd letisztult firka
perceimből összegyúrva
színek nélkül rányomva
lélek pecsétjét
áthúzva majd újrakezdve
-elég? még? -

Megjegyzés: 2017. augusztus 18.

Tovább


Próza: Hivatali filmkockák (VI/1-6.)

, 15 olvasás, P.Palffy_Julianna , 2 hozzászólás

Ezek vagyunk

(Rendező: az Élet)

(mindenféle hasonlóság, bármely hivatallal, csakis a véletlen műve lehet)

Kapu, lépcső, csipogós vizsgáló, szolgálatkész biztonságiak. A még naiv, és még optimista ügyfél bejelentkezik, kap, húz, kér egy sorszámot, aztán leül valahol, és bizakodva nézi a kijelzőt ahol majd, egyszer az ő sorszáma is villogni fog.
Miközben ücsörög, és mivel nem volt előrelátó – nem hozott olvasnivalót –, ezért bámészkodik. Persze innivalót, meg rágcsát se cipelt magával, amin segíthetne egy büfé, de az déli háromnegyed tizenegykor bezárt. Viszont van automata, amiért nem rajong, mert dupla áron számol.
Az ügyfelek egyformák, idegesek, feszültek, és a több tízpercek előrehaladtával egyenes arányban növekszik az adrenalinszintjük. Ki jobban, ki kevésbé bírja.

Megjegyzés: ppj
2016

Tovább


Vers: Talán újra

, 19 olvasás, kyklopsz , 4 hozzászólás

Ezek vagyunk

már nem tépem a szám
nem nyújtom a kezem
lehetnék tán vagány
de fáradt a lelkem

Tovább


Vers: Édes könnyek

, 33 olvasás, katicab , 9 hozzászólás

Ezek vagyunk

Először a lányok potyogtak le az égből,
mint megannyi kis esőcseppek,
beléjük zárva arcocskájuk,
amitől egyből megjött a kedved,
és vissza is mosolyogtak rád mindannyian
a domború tükrökből,

Tovább


Vers: Sokadik áldozás

, 29 olvasás, bArthAKata , 2 hozzászólás

Ezek vagyunk

A láthatáron, közelgő áldozások.
Aprócska, "mit ígérjünk"-dobozból végre
előkerülnek az ódon ötlet-cetlik,
rongyos szélükön fénylik
sok évtizednyi zsírfolt;
a "száz év magány"* -átok.

Megjegyzés: (* az azonos című regény alapján, mely szerint a világban egyes történések jórészt változások nélkül ismétlődnek)

Tovább


Vers: Gyermekévek

, 13 olvasás, Csomor Henriett , 0 hozzászólás

Ezek vagyunk

Ahogy repülnek az évek,
elmúlnak a szép remények,
s vele a gyermekévek.

Megjegyzés: 1999. május 27.

Tovább


Jegyzet: Elváltak

, 130 olvasás, deb , 23 hozzászólás

Ezek vagyunk

Riport egy apával

János portás valami cégnél. Harmincnak néz ki, pedig már az ötvenhez jár közel. Bal szemöldökében ezüst pear-cing, bal fülében ezüstkarika. Haja sötétszőke, felfésült, rövidre zselézett. Írisze kékeszöld, apró szúrós tekintetű pupillákkal. Termete nyúlánk, bár nem túl magas, igazán ideális „nőbolondító” alkattal és kiállással.
Ahogy beszélni kezd, rögtön érezni hangjában a sértettség okozta bántó idegességet, ami teljesen elhatalmasodott rajta.
– A fiam, tudod, a fiam elhagyott – panaszolja, s az ember azt képzelné, hogy a meggondolatlan kamasz hátraarca fáj a lelkének. Kérdezek, persze, mert tisztán szeretnék látni, és érdekel ez a hatalmas fájdalom, ami minden mozdulatán, szaván átsüt, szinte égeti, azt, aki a közelébe került.


Megjegyzés: 2007. 01. 30.

Tovább


Novella: Nóraflamingó

, 27 olvasás, deb , 2 hozzászólás

Ezek vagyunk

Jó ideje jártam már a könyvtárba, és a levéltárakat is folyton látogattam kutatásaim miatt, amik a múltban élő besúgókról és egyéb alattomos tevékenykedőkről szóltak. Igazából most messze nem erről szeretnék beszélni, viszont ennek a dolognak annyiban van köze az eseményekhez, hogy itt ismertem meg Lilit. A könyvtárban. A polcoknál álltam és hirtelen fordulva, az összes könyvet, ami a kezében volt, mind kivertem belőle. Mind a hármat. Egy pillanatig csak bámultunk egymásra. Lili elképedve, még az egyébként nem éppen kicsi, húsos ajkát is leejtette. Én pedig a meglepetéstől néztem nagyot, hiszen nem számítottam rá, hogy van mögöttem bárki is. Lili cipői oly puha talppal voltak felvértezve, mint a macskák párnás lábacskái. Nem beszélve a vastag szőnyegről, ami szintén elzabálja a lépések hangját, senkit ne zavarjon itt a kopogó járás.

Tovább


Novella: Nyomorultul/4

, 29 olvasás, deb , 2 hozzászólás

Ezek vagyunk

A megadott napra szerveztem az utat, és barátaimat, akik készséggel segítettek eljutnom a város egyik híres kórházába, ahol Kata orvost kerített nekem. Az aulában hagytam barátaimat, akik két óra múltán ígérték magukat értem, és alig néztem szét, mikor egy orvos lépett mellém.
– Attila? Csiszár doktor vagyok. Felkísérném, hogy ne kelljen keresgélnie.
Megkönnyebbülve gondoltam Katára, mennyire figyelt a részletkérdésekre is. A vizsgálat aprólékos, előreláthatólag több napra is kiterjedőnek tűnt. Meg kell majd szerveznem, de végre azt éreztem, hogy teszek is valamit a gyógyulásomért. Na, azt nem gondoltam, hogy egyszer csak kiugrálok a tolószékemből, és Kata elé szaladok, bár álmaimban gyakran előfordult ilyesmi. Ahogy a vizsgálóból kigurultam, felkiáltottam a meglepetéstől.

Tovább


Vers: Alias osteosarcoma

, 47 olvasás, Aevie , 13 hozzászólás

Ezek vagyunk

Még sütök neked útravalót
meg is fésüllek
úgy simítva
cirógatva téged
talán csókot is kapsz
igazit, érzékit
benne lehet mindenem
kettőnk ismerkedése
azon a halálos éjszakán
- a kőre löktél
hátamon a tűz égett
mellemen a végzet
ahogy fájni kezdett
felszakadó szívhártyámon
a zakatoló haldoklás -

Tovább


Novella: Nyomorultul/3

, 21 olvasás, deb , 0 hozzászólás

Ezek vagyunk

Leesett az állam erre a hírre, hiszen áldott állapotban ritkán szoktak válni az emberek, főleg, ha a jövevény negyedikként készülődik a földre. Megírta, milyen sokat dolgozik, főleg éjjel, hogy nappalait gyermekeivel tölthesse. Energiái kimerültek, fáradt és kétségbeesett. Férjéről soha nem írt konkrét dolgokat, csupán annyit, hogy goromba, és ez alatt bármit lehetett érteni. Azzal a mérhetetlen szeretetéhséggel, amivel engem vert a sors, nehezen tudtam felfogni és értelmezni Kata levelét.
Hatodik hónapban járt, amikor végre eljött. Váratlanul, mint mindig, ahányszor csak eszébe jutottam, vagy ideje és körülményei engedték. Megállt az ajtóban és nézett, addig nem is mozdulva, amíg észre nem vettem.

Tovább


Próza: Talányok

, 32 olvasás, P.Palffy_Julianna , 8 hozzászólás

Ezek vagyunk

A Rue de Pressoir sarkán befordulva lehetett csak észre venni a kétszárnyas, megmondhatatlan színűre festett kaput. Viszonylag rendezett látványt nyújtott ahogy a házfalak, és a kerítések felváltva szegélyezték a járdát. Némelyik falon ott díszelgett egy-egy elvetélt graffiti, és az is látszott, már megpróbálták eltüntetni őket. Így még rondább volt.
Paulnak előre szóltak, csengő nincs, az ajtó csak kopogásra nyílik, és csakis a megadott időben. A hátizsák nem volt nehéz, ezért gyalog indult el a Rue Petit körforgalomba futó végétől, mint minden alkalommal.



Megjegyzés: 2017
ppj

Tovább


Novella: Nyomorultul/2

, 19 olvasás, deb , 0 hozzászólás

Ezek vagyunk

Egyik nap Kata nem jött be dolgozni. Aztán másnap és harmadnap se láttam. Nyugtalankodva kérdeztem Sanyit, a beteghordozó barátomat, tudja-e, merre lehet?
– Én ne tudnám? Bent fekszik az Uzsokiban. Beteg.
Éreztem, hogy elsápadok, a vér szinte kihűlt bennem.
– Nincs is messze – reménykedtem, és Sanyi ráérzett.
– Ebéd után átmenjünk? – vigyorgott rám. – Intézem.
A tolókocsiba való átrámolásom elég nagy cécóval jár. Már akkor is több emberes feladat volt, mára pedig jócskán felszedtem még plusz kilókat. Sanyi és Gábor emelt át az ágyamból a tolószékbe, marháskodva, és egymást, no, meg engem ugratva közben. Alig egy óra alatt elkészülve, de mégiscsak elindultunk Sanyival. Vele többször megtettünk már kisebb-nagyobb kiruccanásokat, főleg nyáron, és most tavasz volt. Kellemesen meleg, friss, virágzó fákkal tarkított tavasz. A madarak tavaszt fecsegtek a lelkembe is, valami újat, rügyfakasztó meleget, s közben hallgattam Sanyi régi vicceit.

Tovább


Novella: Nyomorultul/1

, 30 olvasás, deb , 0 hozzászólás

Ezek vagyunk

Számtalanszor autóztam már a Pesti úton az utóbbi években, és számtalanszor eszembe jutott az egyetlen mozgássérült ismerősöm, Attila. Keresztúr felé haladva, nem sokkal előbb, jobbra kell csak behajtani, – igazán még ki sem esik az útból, – ha Rákoskeresztúr a végállomás. Mégis rendre elnapoltam a látogatást, már nem is tudom hány éve.
Most azonban mindennél erősebb ösztönzést éreztem, hogy nagy csöbörnyi életerőt húzzak ki magamnak Attila mellől, és halaszthatatlanul látni akartam őt, ahogy kinyújtott lábával ül a tolószékében és rám vigyorog. Szinte már a hangját is hallottam, ahogy rám kiabál:

– Laci! A mindenedet, de régen láttalak, gyere komám, szégyenkezzünk együtt!

Tovább


Vers: reménytelen

, 64 olvasás, P.Palffy_Julianna , 12 hozzászólás

Ezek vagyunk

amikor hangtalan
imákat vasalsz
gyűrt gondolatok
ráncába rekedt
szavak kacatjára
és lom-rímekkel
bíbelődsz vers-szedet
kikattant ritmusára

Megjegyzés: 2017.
ppj

Tovább


Vers: Reggel

, 43 olvasás, mermaid , 10 hozzászólás

Ezek vagyunk

Hajnal hámlik az ég pereméről,
fénylemezekben újul a táj.
Rám bámulnak a felhők kérdőn,
hova lett innen a nyárvégi báj?

Megjegyzés: 2017. szeptember 19.

Tovább


Regény: Verőfényben 12. rész

, 21 olvasás, Tollas , 0 hozzászólás

Ezek vagyunk

Nekem nagyon feltűnő, hogy apámat elbocsátják annak ellenére, hogy az állapota igen súlyos. Akkor szokott ez bekövetkezni, mikor annyira kilátástalan a beteg állapota, hogy lemondanak róla. Az orvos erre azt mondta, hogy lemondásnak nem lehet nevezni.

Tovább


Vers: Mi van ha

, 50 olvasás, deb , 12 hozzászólás

Ezek vagyunk

Tudom, hogy minden szó hamis
akkor, ha megfáradtam is
érzem, hogy lépni sincs erőm
mi van, ha sántán, billegőn,
menni kell mindig, mert muszáj?

Tovább


Vers: lufik

, 51 olvasás, bArthAKata , 6 hozzászólás

Ezek vagyunk

lassan kopik lelkemből a pacsirta-dal
míg bigott szemhunyások között lavíroz
a sok szürke hajnal
másra gondol az agy
s te is mással
vagy piszlicsáré szerepekbe
fulladó
napokon át
motoz éhező vágyad
néha ezüstöt markol
máskor mocsokba
túr bele

Tovább


Házi pályázat/ próza, novella: Szabadság/ A másik opció

, 129 olvasás, túlparti , 5 hozzászólás

Ezek vagyunk

- És veled, mi lesz?
- Ma éjjel kinyitjuk a fegyverszobát. Mindenképp. A fegyvermester jó barátom, ismerjük egymást, régóta. Kicsit morfondírozik még, mert köti az a kibaszott szabályzat. Mert, tiszteli az előírásokat. Szegény… Akkor ugyanis, nem kell gondolkodnia, legalábbis, így gondolja. Csak egy út, csak semmi lehetőség, semmi felelősség, csak semmi választás. De, mondtam neki, ha nem segít, feltörjük azt a szobát, akár nélküle. Kellenek azok a fegyverek. Te szerencsés vagy, elinalhatsz innét.
- Irigyelsz? Gondolod, nem késtem el?
- Ki tudja? Holnap megjönnek, tutira. De mindenképp menned kell, meg kell tudnia a világnak, mi történt itt.

Tovább


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 54
Regisztrált: 11
Kereső robot: 46
Összes: 111
Jelenlévők:
 · Agatha_Keyguard
 · bbbbb
 · efmint
 · J.R.Riwering
 · Kosztolányi Mária
 · Pacsirta
 · Seila
 · SunVice
 · Syringa
 · Uccika
 · VDavid
 · Zsolti


Könyvajánló

leka:
Bíborfényben égek



Ligeti Éva: Bíborfényben égek

A természet megfoghatatlan szépsége, az érzések sokszínűsége, az ember léte vagy nem léte. Ezek a gondolatok jelennek meg verseimben. Néhány egyszerű fo...


Tovább...

Zeneajánló

Elysium - Szív, ritmus, zavar (Mary 2.)
Küldte: wabbit

Ha kíváncsi vagy a részletekre, akkor kattints a címre...

Zenék

Véletlen (mû) ajánló...


Kategóriák


Irodalom


· Ballada:157
· Blog:133
· Bohózat:6
· Dal:1106
· Epigramma:11
· Esszé:187
· Ez+az:6345
· Haiku:1356
· Házi pályázat/ próza, novella:23
· Házi pályázat/ vers:27
· Jegyzet:1131
· Képvers:128
· Kockavers:22
· Krimi:114
· Kritika:25
· Limerik:25
· Memoár:586
· Mese:687
· Novella:3838
· Próza:1989
· Prózavers:230
· Regény:1778
· Rondó:6
· Sci-fi:186
· Sírfelirat:5
· Slam költészet:35
· Színmű:2
· Szonett:863
· Szonettkoszorú:11
· Tanka:38
· Vers:64383

Zene


· Album:10
· Klipp:90
· Zene:171

Galéria


· Digitális grafikák:995
· Festmények:652
· Iparművészeti galéria:285
· Rajzok...:1782


Page generated in 0.2116 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz