Navigáció


RSS: összes ·




Irodalom címke lapozgató...

1288 alkotás (65 oldal, 20 alkotás/oldal)


Próza: A tizenkét hónap 11.

, 24 olvasás, Aevie , 2 hozzászólás

Misztikum

Őszutó

Ahogy az éj kezdett leszállni, a hangok úgy csendesedtek. Fél órának tekintették a kontroll-időt: amikor egy-egy hónaptestvér elhallgatott, és harminc percen át nem szólt – akkor azon hangmérnök letehette a lantot, és hazamehetett.
A doktornő a stúdió szobában várakozott, és figyelte búcsúzó-távozó kollégáit. Már csak hárman maradtak rajta kívül, a két hang rögzítője - Januáré és a királyé –, illetve egy ápoló. Automatikusan kapkodta fejét a két monitoron megjelenő írott szövegek felé, ám nem lett volna most szükséges – mint akkor, amikor több párhuzamosan futó párbeszéd zajlik: tisztán lehetett érteni a két felet.

Tovább


Vers: Purgatórium

, 55 olvasás, Ouroboros , 5 hozzászólás

Misztikum

Bűnös lelkek,
kik e földre tévelyedtek.
Tisztító tűzön kell átessek,
hogy innen végre elmehessek.

Megjegyzés: 13. 05. 17.

Tovább


Haiku: Ősz

, 32 olvasás, lyanoka , 0 hozzászólás

Misztikum

Lombhulló éjben
Megnyugvó réten titkon
Varázsolnak el

Tovább


Próza: A tizenkét hónap 6.

, 65 olvasás, Aevie , 18 hozzászólás

Misztikum

Nyárelő

Miközben Május igyekezett életet lehelni a három földön-fekvő testvérébe, a többiek minden erejüket bevetették, hogy segítsenek neki.
Március halkan dúdolva derengette fölöttük a hő-nélküli, csupán egy kicsi mécses erejével vetélkedő világosságot. Június munkálkodása euforikus nyugalmat árasztott rájuk, ami elfeledtette Március sopánkodását ruhája miatt, Július már nem sírt, Május pedig a feladatra koncentrálva tevékenykedett a gyengélkedők körül.

Tovább


Vers: a napkapu

, 32 olvasás, suzette , 4 hozzászólás

Misztikum

diadalívként hódítasz századok reggelén
örökvaló andezittömbből faragtak
tiahuanaco csillagbirodalmi gyarmat
egykor átjáróként nyíltál az istenek felé

Tovább


Vers: A nekropolisz labirintusa

, 65 olvasás, szantogergely , 8 hozzászólás

Misztikum

Élt egy költő: Pessoá. Arról szól a fáma,
hogy egy tavasz délután tudatrobbanása
volt, és három egot is, zsuppsz! magára öltött.
Azóta is keresem e rendkívüli költőt.

Tovább


Próza: A tizenkét hónap 5.

, 50 olvasás, Aevie , 10 hozzászólás

Misztikum

Tavaszutó

A hat testvér egymás mellett haladt a királyi palota déli szárnyában. Május középen, komótos lépteit olykor meg-megrázta Március nővére, akinek a kezét fogta főként azért, hogy el ne vesszen ide-oda ugrándozásai során – a lány hajlamos volt felreppenni, a plafon magasságából pedig mindannyiuk számára komoly gondot jelentett volna leszedni -, másrészt azért, mert nagyon szerette őt.

Tovább


Ez+az: Mesém

, 30 olvasás, Gurma , 2 hozzászólás

Misztikum

Átvágtam keleten, a tövises bokrokon, vad óceánok tajtékján lovagoltam, a hideg mélység legmélyén, fénylettem. Felhőbárányok puha bundájába merítettem arcom, s hirtelen haragomban, elsötétült arccal villámokat szórtam a világra. A napok partjaira érkeztem, lemenő arcára néztem, s narancsvörös sóhaját figyeltem.

Tovább


Próza: A tizenkét hónap 4.

, 47 olvasás, Aevie , 10 hozzászólás

Misztikum

Tavaszhó

A három testvér egymás mellett haladt a királyi palota déli szárnyában. Február középen, plafonig emelt orral, tettvágytól duzzadó mellkassal lépdelt, talpa határozottan csattogott a padlón. Jobbján csoszogott Január, padlóig lógó orral, görbült gerinccel, előrebicsakló vállakkal; balján Március lebegve ugrándozva dudorászott, tekintetével eléjük szórva az álom-sötét folyosót bevilágító halvány fényt.

Tovább


Ez+az: Csend(élet)

, 55 olvasás, kerámia.nő , 13 hozzászólás

Misztikum

A házban ijesztő csend honol.
Ódon szubkultúra.
A lámpabúrán átszűrődő fény piszkos-sárgán világítja meg a falakat. Nehéz, barna gardrób terpeszkedik a fal mentén vaskos lábbakkal, a polcos szekrényen könyvek alszanak. A szék támlájára elhasznált, fehér törölközőt vetettek, a bádoglavórban kihűlt a véres víz.

Tovább


Próza: A tizenkét hónap 3.

, 43 olvasás, Aevie , 14 hozzászólás

Misztikum

Tavaszelő

A lány arca hamuszürkén nyugodott, ahogy az álom a halál szélére húzta. Január és Február órák óta rázták a testét, hogy végre magához térjen. Január olykor erőt-vesztetten összeomlott mellette, mikor a zokogás kétségbeesése magával ragadta; olyankor öccse egész testével ugrott a lányra – majd’ összezúzva fiatal testét, hogy végre felébredjen.
Ám a bőr semmit sem változott: szürke, hideg, mozdulatlanul feszült.

Tovább


Vers: Arc

, 54 olvasás, Géptelen , 4 hozzászólás

Misztikum

Völgyek, árkok a nyers ráncok,
a halmok, hegyek pattanások,
folyók sós könny a zsíros bőrön,
füvek és fák összenőtt szemöldök,

Tovább


Próza: A tizenkét hónap 2.

, 52 olvasás, Aevie , 7 hozzászólás

Misztikum

Télutó

Teste nagyot rezzent az ágyban, ahogy éberré rázta a robbanások sortüzének hangja. Egy évet aludt át ez alkalommal is, azonban nem egészen így szokott ébredni.
-Anya! Anya! Hol a moccacino-m? – kiáltotta még azelőtt, hogy felnyíltak volna türkizkék szemei; amikor a hosszú álom után végül a valóságot látta, cseppet elbizonytalanodott: számtalan tündöklés állta körül az ágyát, lepte el a szobáját.

Tovább


Ez+az: emberből Ember

, 24 olvasás, Gurma , 0 hozzászólás

Misztikum

1. rész

Atyám, ó jó Uram! Te, ki megálmodtál engem, gyönyörűnek, boldognak, szépnek. Te, ki végignézted könnyes szemmel, ahogy elfajzott vadállatként, élem életem,
Bocsáss meg, ó Uram!


Megjegyzés: (elnagyolva, dióhéjban)

Tovább


Ez+az: Hullámvasút

, 28 olvasás, Gurma , 0 hozzászólás

Misztikum

Földönfutó lettem, érzelmi földönfutó. Fájdalmaim tengerén, kicsiny csónakom kormányosaként sehogy nem lelem a földet. Nincs part a messzi távolban, szemeim hiába meresztgetem. Csak a kín hömpölyög, beborítva a horizontot. Szürke, fakó nap imbolyog a fejem felett, vagy tán én imbolygok? Nézem a tengert, a csónakom alatt, hogy kavarog, forrong az ár. Léket kapott lelkemből folyt ki ez a sok minden, tudatom ürességét töltve fel. Ez minden ami én vagyok? Ez lennék én? Gondolataim hevesen cikáznak, hol eltűnnek teljesen. Evezőim elvesztettem rég, céltalan hányódom.

Tovább


Ez+az: Szenvedély

, 39 olvasás, Gurma , 2 hozzászólás

Misztikum

Szenvedély!
-Idén megérezte a tavaszt. Nagyon finoman, a hideg éjszakák leple alatt, a melegedő napfény sugaraiba rejtőzve, beosont az Élet a világba. Most először, látta, érezte, tudta, hogy épp ez történik. Megérezte a kopasz fák rejtett zugaiban áramló erőt, ahogy egyre gyorsulva száguldott végig a parányi csatornákon, elmosva az útjából minden akadályt, ellenállást.

Tovább


Próza: A tizenkét hónap 1.

, 81 olvasás, Aevie , 13 hozzászólás

Misztikum

Télhó

Azon a hajnalon arca sápadtabbá hűlt, mint amilyen hófehér mindig is volt. Rosszul érezte magát. Most még rosszabbul, mint ahogy már évek óta: apja ismét látni kívánta azon a reggelen – az éjjeli ügyeletes esthajnalcsillag adta át az üzenetet előző nap.
A csillaglány azonban nem csak hírnöki feladatát kívánta volna teljesíteni az éjszaka, minden vágya volt – ahogyan az univerzum összes tündöklésének is akkoriban – a férfi hálótársává válni; szent frigybe fonódni vele a Sors égisze alatt, csillagköddé robbanni a megtermékenyülés varázslatos halálában: amint új élet vajúdna női tündökléséből a férfi kék vérétől lüktetőn pulzálva.

Tovább


Próza: Üzenet az utókornak

, 95 olvasás, luxin , 2 hozzászólás

Misztikum

Zsebórámnak nagy titka van: édesapám utolsó ajándéka az, amit érettségimre kaptam. Drága emléktárgyam, egész életemben elkísért.
Zsebemben, - szinte- talizmánként hordtam, pedig régóta nem mutatta az időt.

Tovább


Vers: Kifordítva

, 74 olvasás, bcermidoff , 2 hozzászólás

Misztikum

Bús emberi felnőttkor
Istennel terhes lelkem.
Két perce még egy fán ültem
és gyümölcsét legeltem.

Tovább


Ballada: Ördögszekér

, 62 olvasás, Bodortz , 0 hozzászólás

Misztikum

Veri az ablakot a szél.
Süvít vesszőtengerén, hullámzik az ég,
mint réges-rég, akár a balladák idején
fényes tollú holló csapdos várfalon,
ma is úgy tudom...

Tovább


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 30
Regisztrált: 8
Kereső robot: 65
Összes: 103
Jelenlévők:
 · Aevie
 · barnaby
 · blaszlo
 · engsz
 · Kasperl
 · PiaNista
 · SusanWinter
 · szantogergely


Könyvajánló

Alkony:
ALKONY IV



Zagyi Gáborné: ALKONY IV

Mégis nyílik

Rideg, zárt oszlopok között, egy
gyötrelmében túlcsordult világ,
hol csend az őrület adósa.


Tovább...

Zeneajánló

Hornet: A kvazáron túl
Küldte: majdnemnulla

Ha kíváncsi vagy a részletekre, akkor kattints a címre...

Zenék

Véletlen (mû) ajánló...


Kategóriák


Irodalom


· Ballada:157
· Blog:97
· Bohózat:6
· Dal:1089
· Epigramma:11
· Esszé:185
· Ez+az:6332
· Haiku:1336
· Házi pályázat/ próza, novella:6
· Jegyzet:1117
· Képvers:128
· Kockavers:22
· Krimi:115
· Kritika:25
· Limerik:24
· Memoár:587
· Mese:676
· Novella:3781
· Próza:1958
· Prózavers:228
· Regény:1726
· Rondó:5
· Sci-fi:184
· Sírfelirat:4
· Színmű:2
· Szonett:849
· Szonettkoszorú:11
· Tanka:37
· Vers:63655

Zene


· Album:3
· Klipp:86
· Zene:166

Galéria


· Digitális grafikák:932
· Festmények:652
· Iparművészeti galéria:275
· Rajzok...:1771


Page generated in 0.1624 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz