Amatőr Művészek Fóruma

Zord torka jeges sarat köp,
Szűkölve keresve a fényt,
Mellébe árkot vás a fagy,
Méhében rügyet sejt a tél.

Szelíd földeken járok. Vigyázza léptem
repce táblák szélén selyem fű- paréj.
Egy zsenge fűszálon izmosodni készen tornázik a szélben bódult donga-méh.
Ganajtúró görget  galacsint, szorgalmát irígylem. Pipacsot kent  tengernyit délibáb.
Ring, fölötte szellem jár, vérszín-taván,
mégis pihen a tekintet.

Mikor illatuk osztják a hársfák,
az élet akkor olyan szép,
mint bölcsőben a gyermek,
csupa ígéret és hit,
hogy minden valóra válik.

Átszűrődik a napfény,
a vörös levelek között.
Puhán, féltőn lépkedek,
besüppedt lábnyomok mögött.

Villás farkú,
mikor indultál haza,
volt neked elég ételed az útra?

Ó, mily csodás, pazar látvány,
a hömpölygő "Fátyol" zuhatag!
Virgonc szellő játszik a hárfán,
Nézd, táncolnak a sugarak!

Pöfögünk a kis vonattal,
bükkösök és tölgyesek mellett.
lelkünk tele csodálattal,
jöttünkre légykapó tisztelgett.

Méhecskék züngnek,
Virágok nyílnak,
Édes kelyhükből,
Virágport szívnak.

Megjegyzés: 2017. Május 15.

Nézem a májusi fákat,
Életet adó csodákat.
Értsd meg te is a vágyukat,
Rügyekből kelő álmukat,

Megjegyzés: 2017. Május

Öreg fák árnyában piknikezik
egy vidám, fiatal társaság.
Kacagásuktól visszhangzik a rét:
Lehet tán, hogy arisztokraták?

Tiéd az eső koppanása az ablakon,
az ér puha érintése bőrömön,
s a levetett ruha illata.

Te vagy az én lelkem, a mindenem
ó, te színpompás, drága kikelet!
Hangod lágy, mint a szellő-susogás,
mint feltörő forrásvíz bugyogás.

Hárs
virág,
illat-ár.
Szél-szerelem,
rád ékszerezem.

Egy domboldalban ábrándozom,
köröttem bársony cickafark.
Ha ráfekszem majd, vajon megvéd,
hogy átvészeljem a zivatart?

Ó, Te! Virágszirmú csoda!
Bontsd ki a sugaraidat!
Tündökölj le kacagva ránk,
váltsd valóra álmaimat!

Láttam elillanni a nyárt,
csendben távozott.
Foszlány rőt haját,
kék pillangók simogatták.
Kábult őszikék
színeket hozott:

Május, tavasz hercege,
hajad szőke mint búzák
tengere, kék ég a két
szemed, várlak minden
évben, szívrepesve
bámulok a felhős égre,
óh jössz-e? Jössz-e végre?

Januárral elkezdődik
egy újabb esztendő,
február azt jelzi,
mit hoz a jövendő

A közeli mezőn lágyan ring az árvalányhaj,
egy fényes csillag mosolyog le reá, ott fent!
Ringatja könnyű tollait a legkisebb szellő,
mámorosan dúdolja nemes Beethovent.

De jó ez a csend!
Szemem behunyom,
s nagyot szippantok
a levegőbe
milyen friss, finom!