Irodalom címke lapozgató...
137 alkotás (4 oldal, 40 alkotás/oldal)
Regény: Elmebaj, vagy Isteni szikra? 05. - Ugrás az ismeretlenbe
2024-02-16 06:05:06,
28 olvasás,
Déness
,
– Miről beszélsz? – fordult felé B-Men. – Eszem ágában sincs leugrani, bár lehet a végén már nem lesz más megoldás. Gyere nézd.
Miután T-Boy pár lépéssel odasietett hozzá, folytatta.
|
Tovább
2024-01-29 09:05:06,
49 olvasás,
GoldDrag
,
Gyermek ideál
Nyakát kitörte bennem
Realizmusod
|
Tovább
Vers: Változatok egy névtelen versre
2024-01-24 08:05:05,
48 olvasás,
Tristan Kekovian
,
"Enyém az éti csigák magányossága"
Enyém a vadmadarak szárnyalása
"Enyém a külvárosok minden mocska"
Enyém a Cserkesz és a Kocka
|
Tovább
Regény: Elmebaj, vagy Isteni szikra? 04. - Sokasodó titkok
2024-01-23 06:05:04,
26 olvasás,
Déness
,
– Kérem ne... Ne lőjön. – nyögte a doki. Már képtelen volt logikus gondolkodásra, mert érezte, hogy a szemben állónak nincsenek lelki gátlásai, képes simán végezni vele, hiszen egy elmebeteg. – Bármit kérhet, csak...
|
Tovább
Regény: Elmebaj, vagy Isteni szikra? 03. A lélekdrog és a Félelemkígyó
2024-01-11 06:05:04,
72 olvasás,
Déness
,
– Ez meg mi a fenének kell? – szegezte a kérdést T-Boy a pisztollyal együtt a dokinak. – A kábító stukker bőven elég vészhelyzet esetére.
|
Tovább
Vers: Kozmosz
2024-01-08 06:05:05,
21 olvasás,
YocoY
,
Az Űr mélye titkot rejt.
Az Univerzum nem felejt.
Roppant hatalmas az ereje.
Rabul ejt gravitációs mezeje.
A léte, tere végtelen
Még sem látszik a kék egen.
|
Tovább
Vers: Élet és vándorlás
2024-01-04 08:05:05,
18 olvasás,
Cinderella
,
A lélek, mely elvándorol
S búcsút int e földi életnek
Jobb hely vár reá, mint gondolod
Megnyugvást lel, s új utat talál.
|
Tovább
Vers: Telihold
2024-01-04 07:05:05,
29 olvasás,
Markoplo
,
Szakad a lánc,
Nyílik a rács.
Elszabadult.
|
Tovább
2023-12-26 06:05:03,
20 olvasás,
breton
,
Nem tudom mi lesz?
A halál olyan édes
az élet, olyan véges.
Nem tudom mi lesz?
|
Tovább
Vers: Kozmosz
2022-12-26 13:40:47,
119 olvasás,
YocoY
,
Az Űr mélye titkot rejt.
Az Univerzum nem felejt.
Roppant hatalmas az ereje.
Rabul ejt gravitációs mezeje.
A léte, tere végtelen
Még sem látszik a kék egen.
|
Tovább
Regény: Elmebaj, vagy Isteni szikra? - 02. Szerepcsere
2022-05-25 17:00:02,
214 olvasás,
Déness
,
Greg, az ápoló, egyszeriben nem tudta, hogyan indítsa el a beszélgetést, pedig hát nem volt egy szófukar típus. A szemben lévő tekintete, kisugárzása, annyira más volt, mint amilyennek eddig megismerte, mintha egy „új ember” költözött volna a lelkébe. Most, hogy csak úgy két méternyire ült tőle, még jobban érezte a lényéből áradó békességet, amilyennel még sosem találkozott életének eddigi harmincöt éve alatt.
|
Tovább
Regény: Elmebaj, vagy Isteni szikra? - 01. T-Boy színre lép
2022-05-17 15:00:01,
255 olvasás,
Déness
,
– A Boldogságot szerintem nem kell keresni, mert lelkünk egyik árnyékos zugában éldegél. – jegyezte meg T–Boy mindent tudó arccal. – Onnan kell előcsalni a napfényre, hogy érezhessük a jelenlétét.
– Érdekes elmélet. – mosolyodott el B–Men. – Na és neked sikerült már előcsalogatnod?
– Igen, de csak rövid időkre, mert szegény annyira félénk, hogy bármi rossz történik a külvilágban, hanyatt-homlok visszaszalad az árnyékba.
|
Tovább
Regény: Elmebaj, vagy Isteni szikra? - Bevezető
2022-05-13 12:00:02,
400 olvasás,
Déness
,
Azzal gondolom tisztában vagy kedves olvasó, hogy a valóság és a képzelet között, csak vékony mezsgye húzódik. De azzal is, hogy a normalitás, és a téboly között sem sokkal szélesebb az a bizonyos mezsgye? Persze itt nem elhatározás kérdése a dolog, hanem bizonyos emberi vágyak, és késztetések hatására lépjük át a határt, ahol képzelőerőnk a sokszorosára növekszik. Ahelyett, hogy miután fantáziánkba barangoltunk, visszalépnénk a reális világba, maradunk ott, mert csak így leszünk képesek valóra váltani, amit elképzeltünk. Ami jó esetben nem büntetendő cselekmény, de előidézheti, hogy egy elmegyógyintézetben kötünk ki. Ám, ha fantáziavilágunk sötétségbe vesző részébe tévelyedünk, ezzel egyben a bűn útjára is rálépünk, ahonnan meglehet már nincs visszaút.
|
Tovább
Vers: Skizofrén mámor
2022-04-11 14:00:02,
253 olvasás,
Pancelostatu
,
Végre elnémítottam az agyamat.
Harminc rút éven át acsargott nekem,
ostrom alatt tartva rongyos lelkemet.
Békét érzek most. Készen állok menni.
Élve tart, mit most érzek: önmagamat.
|
Tovább
Jegyzet: Így advent tájékán
2021-12-19 18:00:02,
128 olvasás,
arttur
,
különösen ne higgy annak a narratívának, amely azt propagálná rólad, hogy történelmedre emlékezve, emberként elértéktelenedtél. Hogy visszatérhess természetes gyökereidhez, el kell csendesedned. Nagyon nem egyszerű. Mert ideiglenesen el kell szakadnod attól a külső világtól, amelyről és amelyben azt tanítják neked, hogy téged formált. Persze az elérhető mélycsend, ha eléred, mást tár fel. Azt a világot, amellyel születtél, és amelyet a tudati fejlődés szinte visszafordíthatatlanul eltorzított, pontosan a tudatosságtól fosztott meg.
|
Tovább
2021-11-28 18:05:01,
149 olvasás,
London
,
Lehet rosszabb, ezt gondoltam.
De mi lehetne rosszabb annál,
Ha rád talál a halál.
Pár bélyeg a nyelv alá,
Soha többet nem adsz alább,
|
Tovább
Vers: Elvesztem
2021-05-15 22:22:18,
250 olvasás,
Veroniq
,
Valahol mèlyen ott legbelül
Ültem a sötètben egyedül
Tèrdem homlokomhoz felhùzva
Görnyedtem soká a sarokba
|
Tovább
Vers: Hullámmá Válva
2021-05-03 22:34:07,
224 olvasás,
Hedniskhjertad
,
Mélység halk sugara mely lüktet
Fájdalomrögök alá temetett óriásrengetegben.
Halk fénycseppjeit dobbanva viszi azúrkék óceánja.
Vonzásban, a középpont körül mindig ugyanazt az utat járva.
Téveszmémben:
Csak rám süt a napsugár,
s csak engem sújt a vihar…
Elfelejtett fényszívünk, örökké hívó Isteni lényünk,
belül a csendgömb közepén pihen.
|
Tovább
Vers: Élni hagyni
2020-12-24 22:20:42,
235 olvasás,
farao
,
Ne felejts el unatkozni egy kicsit,
Csak bámúlni ki az időknek
Olykor-olykor borús ablakán.
Hátradölni és nem kérni semmit...
|
Tovább
Vers: Szerelmi délibáb
2020-03-22 16:53:24,
239 olvasás,
lelekvandor
,
Messzi távolból jött gondolat
Fejemben szüntelen kavarog
Lassan tisztul a kép összeáll,
Szerelmem alakja tűnik fel
Olyan, mint egy rezgő délibáb
Nembánom, ha Ő egy Tünemény.
|
Tovább
Vers: se por, se lábnyom
2019-09-08 09:00:01,
308 olvasás,
Jood_Annon
,
miért van a felhőkre hinta kötve
csak pörgünk és lendülünk körbe-körbe
miért hintázgatunk úgy át a világon
hogy nem marad utánunk se por, se lábnyom
|
Tovább
Haiku (Vegyes): …világ-okság (1. haiku-játék)
2019-06-17 12:20:01,
340 olvasás,
GoldDrag
,
Lent a pincében
réges-régen járt, mereng
víz felett, s lőn...
|
Tovább
Vers: Ahogy a testünk fellebeg
2019-06-07 08:20:02,
997 olvasás,
Pancelostatu
,
Fehér templomnak
oltára előtt angyal
kezeinkért nyúl.
|
Tovább
Vers: Emlékképek
2019-05-25 08:30:01,
295 olvasás,
dgcsobanczi
,
Emlékszem régen felhő voltam
Viharfelhő
Dühömben az égről leszakadtam
Testet öltöttem
Farkasként jártam a világot
Bujdostam
Soha senki sem látott
|
Tovább
Apeva: Kulcs (2. apeva-játék: Találkozások)
2019-05-15 12:30:02,
359 olvasás,
Bánfai Zsolt
,
A
saját
magammal
találkozás
titka egy mély Ima.
|
Tovább
Apeva: A halhatatlanság oszlopai
2019-05-04 07:00:01,
294 olvasás,
Bánfai Zsolt
,
1.
volt
idő,
mikor még
elhittem, hogy
menthető vagyok.
|
Tovább
Vers: Metagenezis
2019-03-29 09:30:01,
410 olvasás,
GoldDrag
,
városok fölött szuperszimmetriám lerombolt falak között csecsemő
rekedten csuklik össze a levegő sír gerince fennakadt hangon
|
Tovább
Vers: Aeterne Caritas
2019-03-02 10:40:01,
517 olvasás,
GoldDrag
,
Nem hitetlen vagyok, csupán karcsú bennem Isten,
- Omladék - hegyek tövében elhagyott, de az égbe
szánt imák torzsalkodó dombjain mosolyt őszülő
Apa és Anya és Gyermek vagyok, nem Szentlélek,
sudár glóriát sosem rajzolnak körém elmúló évek.
|
Tovább
Vers: Sámántál
2019-01-19 07:00:01,
418 olvasás,
Kavics
,
(Lett lelet)
Hej, te lett tál, lett tál!
Te sok telet láttál,
táltosoknál álltál;
lám, most mivé váltál!
|
Tovább
Vers: Nincs elmúlás, csak hazatérés
2019-01-14 09:30:02,
299 olvasás,
Vágföldi Júlia
,
Ott, ahol mindig élnek a fények,
vár rád a többi isteni lélek,
ott leszel mindben, és ők tebenned,
nem kell ott többé semmit keresned.
|
Tovább
Vers: Ébredés
2019-01-11 09:55:02,
412 olvasás,
lyanoka
,
Mikor a lelkem fáit szüreteltem
Megomlott bennem a révület
Magamra riadtam fel
S édesre vált a szürkület
|
Tovább
Prózavers: Vihar a belső tengeren
2018-11-15 06:00:02,
406 olvasás,
Damien
,
1.
Fekete tengeren, tépett vitorlákkal, horgony nélkül állok a vizeken,
körben az éjjel üvegkoporsója.
A part már nem is elképzelhető a fedélzetről..
ám égi szimfónia hasít
|
Tovább
2018-11-11 20:05:14,
217 olvasás,
Damien
,
Előre! Előre zord taréjain e lángoló hullám-óriásnak, mely lehet, hogy végzetemig visz!
Vigyen hát! Forró hegynek izzó gyomrába, Athanornak pusztító hevébe, vigyen hát!
Ó, boldogság! Te, mankó az aranykor torz embriójának!
Örvényedben születik ím újjá az Ember, lépésről sokára lépésre.
Vásznaim hajómon tőled dagadnak s szinte csak a csodától nem szakadnak atomjaik törmelékévé.
|
Tovább
2018-10-30 09:00:02,
334 olvasás,
Atime
,
térképen kutatom
mit egykor tenyered mutatott
jelek kusza tánca
lidércek
zúgása
|
Tovább
2018-10-18 07:05:02,
497 olvasás,
Vox_humana
,
ugye látod
semmi nem történt
a régi maradtál én is a régi
|
Tovább
Vers: Ki vagyok ÉN?
2018-09-14 06:10:02,
354 olvasás,
Nepta
,
Ki vagyok én, kérded tőlem?
Madárfütty a zöld erdőben.
Harmat a fák lombja alatt.
Megjegyzés: 2016. 05. 26
|
Tovább
2018-06-17 20:58:20,
570 olvasás,
Alixe
,
Aznap ismét meghalt egy részem. Tulajdonképpen valaki megint megölte egy lényem. Meghaltam és ez ellen semmit sem tehettem. Kongó üresség borított el. Menthetetlen zuhanni kezdtem. Naiv voltam, gyáva és gyönge. Azt hittem, ha szeretek, egyszer viszontszeretnek majd. Elhittem, hogy a kapcsolatok örökké tartanak. Mindegy kivel és hol, mit és hogyan. Nem számít mikor, csak az, hogy miért. De, ugyan, ez is önámítás! A barátok valóságos átkok, a szeretett személyek sem mások. Mind-mind csupán öncsalások!
|
Tovább
2018-04-25 08:00:04,
425 olvasás,
pantosszandra
,
Végtelen rég várok az átváltozásra, és rettegek tőle.
Először azt hittem, talán rovar lesz belőlem Kafka módra. Aztán, hogy földönkívüli vagyok a New Age irodalom hatására.
Olykor a villanydrótot figyelem a rajta ülő fecskékkel.
A fűzfa ágait, amint a szélben hajladoznak.
|
Tovább