Amatőr Művészek Fóruma

10. fejezet

A reggeli napsütésből semmi sem lett. Esőfelhők gyülekeztek az égen, a nyugati szél felerősödött, az idő pedig, mit szépítsek, viharosra fordult. London szürkévé vált, és pár órával a beborulás után elkezdett kérlelhetetlenül szemerkélni az eső. Semmi kedvem nem volt Louis-nál kezdeni a napom, és semmiképpen nem vágytam arra, hogy beszélnem kelljen vele. Le tudtam volna csavarni a fejét. Elegem volt belőle egy egész életre, sőt szerintem még annál is többre.

Csak az álarcomat nyeli majd el a homok,
vagy még előtte széttépik a sakálok
egy holdas éjjelen, miközben az antik romok
csak állnak és nézik,
és majd én is a kövek között állok.

Amikor rájössz ki is vagy valójában,
többé már nem kell verset írnod,
csak egyet, az utolsót, valójában
az lesz a legelső és a végtelen
te.

Szellő fújja, eső veri,
riadt szeme megismeri,
azt az erdőt, azt a helyet,
ahol egykor sebe hegedt.

Megjegyzés: (2017. március végén)

Hol volt, hol nem volt, az egyik életöltőben megszületett a Földre egy gyengéd, érzelmes Halak lány és egy erős, szilaj, vad Kos fiú. Teltek múltak az évek, a két lélek csak élt, éldegélt. Felnőtté válásukig nem keresztezték egymás útját, a saját útjukat járták. A fiú néha a pokolban játszadozott, bátran, örömmel, tudva, mennyire más és mennyire másak a vágyai, mint amihez a világ szokva van, míg a lány sokszor az égben talált menedéket másságára, ott élt, játszott, segített, ismerkedett, boldogságot, szeretetet szórt és olykor bölcselkedett.

Sötét napok fölött kúszó
hazug homály ostromára ébred
a lélek
Még tépnek a ködből születő
vicsorgó rémek…

Távol világtól
kastély világol,
ablakán holdfényes,
függönyös zápor.

Erzsébet meghívása.

Erzsébet felnézet a laptopjáról, a laptop eltűnt.
Szent Germain mosolygott és nevetve mondta- Egy egyszerű trükk, a laptop most az ötödik dimenzióban van.
– Erzsébet, szeretnéd irányítani a föld reinkarnációs rendszerét?
– igen- válaszolt a nő és arra gondolt, hogy régen a férfiak jó nőnek tartották mikor bement egy étterembe az épen aktuális pasija gyakran féltékeny volt, akkoriban két hetes váltásokban gondolkodott, két hetente váltogatta a férfiakat és nem bánt meg semmit. Később arra gondolt, hogy a férfiak szerencsésebben öregszenek meg mint a nők, egy idős férfi lehet karizmatikus, de egy idős nőnek gyakran lógnak a mellei.

Erzsébet asztrál utazása.

Erzsébet felrakott egy kávét a tizedik emeleti panel lakásában a Kodály Zoltán utcában. Amíg főtt a kávé, addig leült a konyha asztalhoz. Ránézett a laptopjára de úgy döntött, hogy nem lép be a chat oldalra. A vágyak, a titkok, hazugságok szavakba öntött formájába, ahol mindenki meg akar világosodni és végül senkinek sem fog sikerülni. Erzsébet napok óta érezte, hogy neki sikerülni fog a megvilágosodás. A másik világból ahonnan kilökték, mikor a meditációban mondta, hogy ott jól érzi magát és ott akar maradni. Most vissza fogadja a másik világ, újra tudott meditálni, és újra járt a mars felszíne alatti üregekben ahol kicsi földönkívüliekkel beszélgetett telepatikus módon.

A randevú

Erzsébet felrakott egy kávét, tudta jól, hogy István és Brigitta között szelem fog szövődni, őt azonban más dolgok sokkal jobban érdekelték. Meg kel tudni, hogy mikor fog bekövetkezni a világ pusztulása. Már ha elpusztul egyáltalán, ami közel sem biztos. Erzsébet tudta, hogy Istvánt egyedül Nikoletta, a kislánya érdekli.
Megeredt az eső Győrben, ilyenkor már hó is eshetne- gondolta Erzsébet.
A konyha asztal körül ültek.
– Meg szeretném menteni a lányom- mondta István
– Hogyan? - kérdezte Brigitta

A kihallgatás

Brigitta a Kodály Zoltán utcában található panel lakásába érve álmosnak érezte magát, bár csak négy órája volt az iskolában. Délután egy óra volt úgy döntött, hogy picit lefekszik a díványra. Később úgy döntött, hogy mégis csak meglátogatja Istvánt a győri kórházban, vásárolt banánt a férfinak.
István, feküdt a kórházi ágyon, a nővér akinek a férfi szerint lehetett volna rövidebb szoknyája kicserélte az infúziót. István úgy gondolta, hogy a baleset utáni eszmélet vesztéskor a jövőben járt és találkozott saját jövőbeli énjével, és Brigitta jövőbeli énjével. És a nyitott kapu, nyitva maradt.

ezoterikus kisregény

A baleset.

Nikoletta szomorúan lehajtotta a fejét, iskolába kell menni, sietve futott Győrben a Kodály Zoltán utcában, siettet nehogy lekésse a buszt, ami az általános iskolához viszi. Hideg novemberi nap volt, a férfi aki szembe jött vele a Kodály Zoltán utca és a Földesi Gábor utca sarkánál ismerősnek tűnt, de egy tizenhárom éves lánynak egy félig ismeretlen férfi nem köti le a figyelmét. A férfi magas, vékony testalkatú volt, fekete rövid hajjal, napszemüveget viselt. A kislány és a férfi szótlanul elmentek egymás mellet, bár Nikoletta úgy érezte, mintha a férfi egy pillanatra megérintette volna a kezét, olyan érzés volt, mint egy áramütés, önkéntelenül is megborzongott.

Véletlen lelkek
Te találkoztál már a lelkitársaddal?
Igen, találkoztam.
Mesélnél róla, milyen érzés?

Kelél? Az mi?
Az, angyalom a világ legtermészetesebb dolga.
Mindenkinek vagy egy sajátja, s minding magánál hordja.
Sőt a legtöbbünké idősebb és bölcsebb mint mi.
… jó de végül is az mi?

Vezetett reinkarnációs utazásom során láttam magam, amint egyik előző életemben egy háborúban harcoltam. Ez a háború úgy az 1900-as évek elején lehetett. Két bajtársammal egy fronton harcoltam, azokkal, akikkel még együtt kezdtük el a katonaiskolát, és az életemet rájuk bizhattam.
Meghaltam, de nem miattuk. A felettesem ölt meg, amikor összefutottam vele egy bombatalálat után maradt bűzös kráterben, amiben holttestek tömkelege hevert. Rajtakaptam, amint csapatunk elesett katonáinak holttestét fosztogatta.
Lelőtt.

A fiú a zsúfolt belvárosban várt kedvesére. Izgatott volt, mint minden alkalommal a vele való találkozáskor, de ezúttal a tőle kapott e-mail nem hagyta nyugodni. Írása meglehetősen felkavarta, alig tudott uralkodni magán, de nem kellett sokat türelmetlenkednie: a lány hamarosan megérkezett, s azon nyomban beültek a sarkon lévő keleti hangulatú teaházba, hogy megbeszéljék az éjjeli élményt.
Rövid mellékzönge után a tárgyra tértek. Kielemezték közös álmukat, ami szinte minden részletben megegyezett: egy nemtelen (vagy inkább kétnemű?) lénnyel beszélgettek. Noha egyikőjük sem emlékezett rá konkrétan miről is társalogtak, de abban mindketten egyetértettek, hogy álmuknak különös jelentése van, és nem lenne szerencsés csak úgy átsiklani felette.

'részlet a könyvből 17'

… a már említett kétes eredetű alomalakok mellett azonban vannak az asztráltérben kézzelfogható entitások is, vagy legalábbis jelenlétük valamelyest oda is beszűrődik. Isten, istenek, személyes őrangyal, szeráfok, szellemi segítők, bármilyen formát is öltsön a fény energiája, azok behívhatók álmainkba. Nem lehetetlen tehát, hogy találkozz a lénnyel akit úgy hívnak: a Felsőbb Én.
(...)
Ha ez sem elég és igazán nagykanállal akarod habzsolni az álmokat, és célod a legteljesebb spirituális kiteljesedés, ajánlom figyelmedbe az ún. „csoportos álmodást”. Ekkor néhány, a kreatív álmodásban haladó személy egy közös álomban találkozik.

'részlet a könyvből 14'

(...)
… nincs tehát az a szörnyű és lehetetlen álomszituáció, melyen ne lehetne változtatni, ha másképp nem, hát önfelébresztéssel. Koncentrálj az ébredésre, vagy nézz mereven egy pontra – garantáltan felébredsz! E technika mindenkor működik.
Tudok ennél is jobbat: habár közel az ébredés, mégis legédesebb álmodban szeretnél maradni, megteheted. Ébredésed átmenetileg megakadályozhatod pörgéssel: kezdj el forogni a tengelyed körül, miközben az álomban maradásra összpontosítasz! Mire eljutsz az álmodás művészetének erre a szintjére, ujjongva, gyermeki izgatottsággal hajtod párnádra fejedet, készen az újabb éjjeli csoda átélésére.

Hatodik éjszaka

Másokhoz hasonlóan az álmodó ki volt szolgáltatva az álomviharok széllökéseinek, nem különben csapódott egyik látomásból a másikba, mint azok. Alakok, árnyak, fények, formák, érzések álomtorzókként villództak előtte megfejtetlen neuroncelluloidokon és miután erőnek erejével kibillentette e kaotikus szubuniverzumot tengelyéből, visszakaparintotta személyiségét és iszkolt a végzetébe, megmenteni önmagát.
Az Ideális Világ utolsó pillanataiban a fekete sereg egyként rontott a földön kuporgó Albertre és mélyen húsába vájtak. Tömegük mindent eltakart, az általuk okozott fájdalmakat a sötéttől még erősebbnek érezte, csak azt kívánta, hagyjanak alább az őt elevenen marcangoló kínok. Lelki szemeivel látta szikkadt holttestét és arcon köpte volna magát, amiért nem tudta elérni a szent célt. A jelenet csúfosan és szánalmasan pergett le előtte, tükröt tartva neki bukásáról, és kifacsart véget ért pályafutásáról.