Amatőr Művészek Fóruma

„Eladó felújítandó 52 m2-es, 1+1 szobás, összkomfortos, tehermentes ingatlan Bp. belvárosában. ”


Újabb zaklatott álomból ébredt. A sötét szobában pirosan világító óra 3 óra 20-at mutatott, mint már annyiszor. Joe vörös haja nedvesen tapadt a tarkójára és a homlokára. Tapasztalatból tudta, hogy vége az alvásnak. Felkelt hát az ágyból, szárazra cserélte az átizzadt pólót és a konyhába indult. Gordon nem zavartatta magát, egy halk nyávogás után kiflibe gömbölyödött és aludt tovább. A kíváncsi Ficánkát a teafőző sípoló hangja csalta a konyhába. Kedveskedve körbedörgölte gazdája lábszárát és nyafogva tett szemrehányást a korai ébresztő miatt. Joe ásítozva mártogatta a teafüvet a gőzölgő vízbe, a bögre fülére csavarta a cérnaszálat és próbált rájönni, milyen nap is van. Vasárnap. Miért mindig vasárnap alszik rosszul? Mi az ami nem hagyja őt pihenni? Félelem? Fájdalom? Nem tudja soha felidézni a lidérces álmokat.

"Utolsó idők" -fiú vagyok, szívem,
aki elfogadja Isten akaratát:
a világomnak egyszer vége.
De nem olyan messzire jutok
amennyire visznek, hanem
amennyire akarok majd.
Az eminens - etikát magasról
leszarom. Irodalmat csinálsz, kultúrát?
Unom a képeidet. Matematikába
csomagolt kiszámított arculatok
megtervezett elmésre csiszolt
gondolataid. Kinyalhatja a valagamat
az emélyült írás. A hatás és az ellenhatás.

megállítom az időt újra
csak egy végtelen pillanatra
ha már itt vagyok
ne legyünk túl rajta

1)

Magamat folyó közepén álló rönkdzsungelnek látom,
krokodilokkal körülvett szívű, misztikus, frázis királynak.

----

2)

Százszor tetováltam az arcodra a nevemet, meg -
közelíthetetlen szeretettel vettelek be,

brutalitással, amit csak megcsonkított veterán
ismerhetett fel és a macskára támadó patkány.

Megjegyzés: Krisztus után 2017. augusztus 16.

Feltűnés nélkül,
szomorúságot fog festeni
arcodra a valóság.
Nehezebb lesz bejutnod
a klubba, mint ahogy egy
teve bújik át a tű fokán.

Megjegyzés: Krisztus után 2017. 07. 23.

10. fejezet

A reggeli napsütésből semmi sem lett. Esőfelhők gyülekeztek az égen, a nyugati szél felerősödött, az idő pedig, mit szépítsek, viharosra fordult. London szürkévé vált, és pár órával a beborulás után elkezdett kérlelhetetlenül szemerkélni az eső. Semmi kedvem nem volt Louis-nál kezdeni a napom, és semmiképpen nem vágytam arra, hogy beszélnem kelljen vele. Le tudtam volna csavarni a fejét. Elegem volt belőle egy egész életre, sőt szerintem még annál is többre.

Csak az álarcomat nyeli majd el a homok,
vagy még előtte széttépik a sakálok
egy holdas éjjelen, miközben az antik romok
csak állnak és nézik,
és majd én is a kövek között állok.

Amikor rájössz ki is vagy valójában,
többé már nem kell verset írnod,
csak egyet, az utolsót, valójában
az lesz a legelső és a végtelen
te.

Szellő fújja, eső veri,
riadt szeme megismeri,
azt az erdőt, azt a helyet,
ahol egykor sebe hegedt.

Megjegyzés: (2017. március végén)

Hol volt, hol nem volt, az egyik életöltőben megszületett a Földre egy gyengéd, érzelmes Halak lány és egy erős, szilaj, vad Kos fiú. Teltek múltak az évek, a két lélek csak élt, éldegélt. Felnőtté válásukig nem keresztezték egymás útját, a saját útjukat járták. A fiú néha a pokolban játszadozott, bátran, örömmel, tudva, mennyire más és mennyire másak a vágyai, mint amihez a világ szokva van, míg a lány sokszor az égben talált menedéket másságára, ott élt, játszott, segített, ismerkedett, boldogságot, szeretetet szórt és olykor bölcselkedett.

Sötét napok fölött kúszó
hazug homály ostromára ébred
a lélek
Még tépnek a ködből születő
vicsorgó rémek…

Távol világtól
kastély világol,
ablakán holdfényes,
függönyös zápor.

Erzsébet meghívása.

Erzsébet felnézet a laptopjáról, a laptop eltűnt.
Szent Germain mosolygott és nevetve mondta- Egy egyszerű trükk, a laptop most az ötödik dimenzióban van.
– Erzsébet, szeretnéd irányítani a föld reinkarnációs rendszerét?
– igen- válaszolt a nő és arra gondolt, hogy régen a férfiak jó nőnek tartották mikor bement egy étterembe az épen aktuális pasija gyakran féltékeny volt, akkoriban két hetes váltásokban gondolkodott, két hetente váltogatta a férfiakat és nem bánt meg semmit. Később arra gondolt, hogy a férfiak szerencsésebben öregszenek meg mint a nők, egy idős férfi lehet karizmatikus, de egy idős nőnek gyakran lógnak a mellei.

Erzsébet asztrál utazása.

Erzsébet felrakott egy kávét a tizedik emeleti panel lakásában a Kodály Zoltán utcában. Amíg főtt a kávé, addig leült a konyha asztalhoz. Ránézett a laptopjára de úgy döntött, hogy nem lép be a chat oldalra. A vágyak, a titkok, hazugságok szavakba öntött formájába, ahol mindenki meg akar világosodni és végül senkinek sem fog sikerülni. Erzsébet napok óta érezte, hogy neki sikerülni fog a megvilágosodás. A másik világból ahonnan kilökték, mikor a meditációban mondta, hogy ott jól érzi magát és ott akar maradni. Most vissza fogadja a másik világ, újra tudott meditálni, és újra járt a mars felszíne alatti üregekben ahol kicsi földönkívüliekkel beszélgetett telepatikus módon.

A randevú

Erzsébet felrakott egy kávét, tudta jól, hogy István és Brigitta között szelem fog szövődni, őt azonban más dolgok sokkal jobban érdekelték. Meg kel tudni, hogy mikor fog bekövetkezni a világ pusztulása. Már ha elpusztul egyáltalán, ami közel sem biztos. Erzsébet tudta, hogy Istvánt egyedül Nikoletta, a kislánya érdekli.
Megeredt az eső Győrben, ilyenkor már hó is eshetne- gondolta Erzsébet.
A konyha asztal körül ültek.
– Meg szeretném menteni a lányom- mondta István
– Hogyan? - kérdezte Brigitta

A kihallgatás

Brigitta a Kodály Zoltán utcában található panel lakásába érve álmosnak érezte magát, bár csak négy órája volt az iskolában. Délután egy óra volt úgy döntött, hogy picit lefekszik a díványra. Később úgy döntött, hogy mégis csak meglátogatja Istvánt a győri kórházban, vásárolt banánt a férfinak.
István, feküdt a kórházi ágyon, a nővér akinek a férfi szerint lehetett volna rövidebb szoknyája kicserélte az infúziót. István úgy gondolta, hogy a baleset utáni eszmélet vesztéskor a jövőben járt és találkozott saját jövőbeli énjével, és Brigitta jövőbeli énjével. És a nyitott kapu, nyitva maradt.

ezoterikus kisregény

A baleset.

Nikoletta szomorúan lehajtotta a fejét, iskolába kell menni, sietve futott Győrben a Kodály Zoltán utcában, siettet nehogy lekésse a buszt, ami az általános iskolához viszi. Hideg novemberi nap volt, a férfi aki szembe jött vele a Kodály Zoltán utca és a Földesi Gábor utca sarkánál ismerősnek tűnt, de egy tizenhárom éves lánynak egy félig ismeretlen férfi nem köti le a figyelmét. A férfi magas, vékony testalkatú volt, fekete rövid hajjal, napszemüveget viselt. A kislány és a férfi szótlanul elmentek egymás mellet, bár Nikoletta úgy érezte, mintha a férfi egy pillanatra megérintette volna a kezét, olyan érzés volt, mint egy áramütés, önkéntelenül is megborzongott.

Véletlen lelkek
Te találkoztál már a lelkitársaddal?
Igen, találkoztam.
Mesélnél róla, milyen érzés?

Kelél? Az mi?
Az, angyalom a világ legtermészetesebb dolga.
Mindenkinek vagy egy sajátja, s minding magánál hordja.
Sőt a legtöbbünké idősebb és bölcsebb mint mi.
… jó de végül is az mi?