Amatőr Művészek Fóruma

Kedves uram! Már meg ne sértsem,
hogy így megszólítom,
de látva önt meg nem állom,
hogy dicsérjem ha kézen fogom.
Mert ugye, ön igen délceg,
karcsúsága csak úgy henceg,

Az én Minyonjaim szavak,
Egész nap csak zajonganak.
Ez a dolguk, s nem is kevés,
Na meg persze, a csínytevés.

- Ugye ma nem eszel meg? - kérdezte Karácsony napján NyuszToni reményteljes, tágra nyílt szemekkel Rókit, miután már érezte, hogy nincs esélye kereket oldani.
A vörösbundás már csak egy szökkenésnyire volt a „fincsi ebédtől”, ám a kérdés béklyóval sújtotta testét-lelkét, mert életre kelt benne a Karácsony szelleme. Megpróbált csak simán átnézni rajta, de mindhiába. Ha ez a „szellem” megérinti a lelket, nincs mese, menthetetlenül hatása alá kerül az adott személy. Jelen esetben róka.

Jelige: Glossza

Romhányis La Fontaine mese


Élt valamely faluvégen, réges régen, két cigánycsalád, majdnem szemközt, kicsit srégen.
Putrijukban sokan laktak, sok a rajkó, Isten adta, dolgozgattak mint a hangya, szorgalmasan, napról napra.
Hangyás Tóni volt az apjuk, szorgalmas volt, mint egy hangya, a nevét is onnan kapta.
Gyűjtögetett mindenünnen, fát, meg vasat, rezet, árokpartról rossz fazekat, mindent amit enni lehet, szilvát, csigát, ürgét, varjat, patakokból a halakat.

Jelige: Gyilkos glossza


Kérem szépen, ne mondjátok meg a családomnak,
hogy politikus lettem.
Inkább mondjátok azt, hogy egy kupolás cirkuszban vagyok artista. Ámbár hosszú a lista ahol dolgoztam, mint a porond bohóca, vagyis leginkább a pénzt kaptam, igazából rosszat soha senkinek nem akartam. Csak miután a gerincem megroppant a teher súlya alatt, csak az orromig látok, politizálok, és privatizálok, privatizálok.

Jelige: "Bandi és Sanyi"

Virtusra vágy a gazda, és a juhász, s csak alkalomra vár, mindkettő huncut betyár.
Régóta hogy komák, ilyen ez a világ.
Ritkán találkoznak, útjuk nem egy nyomra hág, csak nagy ritkán tán, mikor András gazda a topegán szénáért jár, s zörgeti kocsija láncát a makadám, melegíti ujját a pipája szárán, hideg szél fújdogál, így reggel tájékán.

Künn a rézsűben, árokszéliben, két nagy béka hertelenkedik,
Széltiben – hosszában szomszéd Gyopáros várának az Ignác-gödribe
Kujtorogna, egybe forrna, esti fél sötétben kutykuruttyol - ténykedik.
Átall úszik, felfúvódik brekke – brekke udvarol, békanyálon zöld bibe,
Egyre másra mászik föl a partra, árva szíve, jaj de – jaj de szomorú,
Mélyen várja lencse – káka, alatta meg szíve párja körben béka-koszorú.

Jelige, gyilkos szatíra
Rímhányó Romhányi után szabadjára eresztve, kellő tisztelettel.

Életkép másképp

Minden ember álma, a legtöbb gyermek vágya, várni a csodára.
Az öregapó csudálatos szája, az ő legfőbb tudománya.

Helló Tavasz,
ki a tél arcába beleharapsz.
Eljöveteled hirtelen,
hatalmad szertelen.
Megjelensz, s lesepred a telet.
Kivérezteted az elődödet.

Minden reggel felkelek
Kapumban ételt lelek.
Nem látom, hogy ki hozta
kampómra akasztotta.

Kedves tanult dietetikusom,
versemmel dicsteljes munkádat
egy perc alatt lerombolni
nem szándékozom.

Tapasztalatból engedem magamnak,
ne látsszak a cukrászda előtt vaknak,
toporogjak délután szendén,
papucs nélkül, egy hócsizmás estén.

Ott topogtak mind
eső után, mint pőre
lábú kisgyerek, kit
ha tiltasz tócsavíztől,
annál jobban
hempereg.

Helyszín: egy barlang havas bejárata előtt. Sajó prémbe öltözve üldögél egy kövön, Hacsek – szintén prémekben – sántikálva jobbról be.


Hacsek: - Jó napot Sajókám!
Sajó: - Jó napot Hacsek úr! Hogy vagyunk, hogy vagyunk? Mitől sántult le?
H.: - Ne is kérdezze! Megkergetett egy kardfogú tigris!
S.: - Együttérzek magával, nekem is van anyósom...

Hol volt, hol lehetett volna máshol, mint a nagy magyar puszta egyik csücskében, az Óperenciás tengeren innen, Nagymihály falujában. Ott esett meg ez a történet, ami lehet igaz volt, de az is lehet, hogy nem. Ezt talán csak Ida néném tudta volna megmondani, de sajnos ő már a mennyei pletykapadok egyikén szórja szét legendáit, az ég angyalai között.

hexaszex

kék szeme bájkenet ó kicsi lányka oly édes a csókod
várj ne emésszen a leszboszi vágyfa hiába ma értem
kösd föl az ágas öles figurát hogy e nász tegye végre
légy te az élvezet éjölelője a véred eléget
férfinak érzem amíg te a nőnek igézed a kéjed

Hozzávalók:

1 kg mótyli, rendesen ledzsuvázva
20 dkg rezesmagvú hanyinka
4-5 dl süllyögetős itóka, (csak ha már felrollongott!)
2 db birmaczláb ingós része.
Kedvenc fűszerem, a saját készítésű, zicsongózott hürledékpor. Erősen a legjobb.
Érzékeny gyomrúaknak az édes változatot ajánlom.

Apacs csapatok
kaptak csatakos szivacs
patacsatokat.

A rája arája
/mélablues egy kardhal halárára/


Dél-tenger legalján élt az öreg rája,
volt neki egy csinos, arányos arája.
Sejtette már régen, hogy fehér a mája…
Megérthetjük: folyton féltékeny volt rája.

Mese a tejfölről, aki görög joghurt lett…

A tejföl feltörekvő alkat...
Nem olyan, aki ül és hallgat.
Hiába mondták: "Meg leszel edve! "
Továbbtanulni támadt kedve.

Jelenetek a szülőszobáról ( A másik szoba, mely görcsbe állítja a házasságokat.)

1. De ki szül?! (Amiért a férjeket szeretjük.)

Tudtuk. Persze, hogy tudtuk, csak... csak nem sejtettük! Hatvan perccel korábban szerkesztettem le az összes prózát. Hm. Vajon melyikőtök bosszantott fel ennyire?!
Gondoltam, biztosan valami más. Annyi más szerv is van ott hastájon… Éjszaka azonban kénytelen voltam megvilágosodni: beütött az éjfél, és teliholddá tágult az ég; szikrázva szorított.

Megjegyzés: Köszönet-nyilvánítás:

– Köszönöm, hogy harmincnyolc hét plusz két napig elviseltétek a hormonoktól megőrült Aevie-t.
– A Főszerkesztő asszonynak, hogy hagyott garázdálkodni az oldal prózái között, és eltűrt minden gyerekes dacongásomat és durcongásomat.
– A szerkesztő társaimnak a rengeteg segítséget, akik biztatása nélkül nem lehettem volna itt.
– Az alkotó társaimnak, hogy elfogadtátok az ítéleteimet és a rengeteg együtt-munkát.

Utóirat:

Néhány hónap erejéig letészem a lantom, és szülési szabira vonulok vissza a legfiatalabb AMF-baby-vel.
Addig is kívánom nektek, hogy ne tévesszetek túl sok „egybe-külön”-t, pontosan használjátok a vesszőket, ügyeljetek a stilisztikára... blablabla... Az élet minden pillanatát ragadjátok meg mint megírandó történetet. Mert egyszer minden történetet meg kell írni…

”Hová szaladsz, értsd meg már
A vihar elől miért futnál?
Hatalmasabb, mint te vagy
De kérlek, ne hagyd el magad
Az emberek tán értik már
Háborúzni milyen kár
A Béke-sziget füstje száll
Szerelmünkben sincs határ
Más vagyok, így fogadj el
Visszanézned nem is kell
A boldogságod találd meg
És csinálj sok-sok gyermeket”

Ölelés,
Aevie.

hasad a hajnal

***

Az influenzaszezon

Az optimista (a nő):
- az influenza egy hétig tart. Te pénteken gyógyulsz meg, én vasárnap.
A pesszimista (a férfi):
- egy hétig, ja, én pénteken, te vasárnap halsz bele.

Kaptafára húzott versek
bőre szűken reped szét,
vagy ha túl bő, jő az olló,
rím szoknyáján hasíték.

nem kapkod el semmit
évekkel ezelőtt már vett virágot
arról nem tehet ha nincsen rá igény
vagy semmibe veszi a sok sirámot
az áldott jó ember rohan a boltba

Mottó:
“Eine kleine Katzenjammer… ”


Ma csak halkan kiabálj, mert szívem megretten!
Tán felszállt a homály, és színjózan lettem?!
Nincs sör már, mi szisszen; légy csöndben, ne pisszenj!
Bár tisztul a-a máj, de a kobakom még fáj!

Megjegyzés: (A “Die Gedanken sind frei” című régi német diáknóta/népdal dallamára)

Egyszer volt, hol nem volt, élt egy lány, aki minden éjjel különös álmot látott. Álmában volt egy ország, Varázslatország, ahol királylányként boldogan élt, csak egy valami hiányzott még, hogy teljes legyen a boldogsága, egy szőke herceg, aki fehér lovon jön, és a nyeregbe maga mellé emeli, mélyen a szemébe néz, és lágyan megsimogatva az arcát, kimondja a nevét.

Apró falu terül magas hegy tövében.
Feljuthatsz a hegyre szerpentinösvényen.
A csúcs már fehérlik, lenn még bágyad a nap.
Beköszönthet a tél pillanatok alatt.

Mesém hőse kukac. (Nem sajt, csak egy natúr.)
Táplálékot keres, mert az éhség nagy úr.
Felhajtó körútját siker koronázza:
Rálel egy ligetnyi termő gyümölcsfára.