Amatőr Művészek Fóruma

Greg, az ápoló, egyszeriben nem tudta, hogyan indítsa el a beszélgetést, pedig hát nem volt egy szófukar típus. A szemben lévő tekintete, kisugárzása, annyira más volt, mint amilyennek eddig megismerte, mintha egy „új ember” költözött volna a lelkébe. Most, hogy csak úgy két méternyire ült tőle, még jobban érezte a lényéből áradó békességet, amilyennel még sosem találkozott életének eddigi harmincöt éve alatt.

Gabi szerelmi története foltot ejtett a család becsületén, ezért még egymás közt sem beszéltek az esetről, hétpecsétes titok övezte.

Nagyon kislány volt még ezerkilencszázötvennégyben, ezért semmire sem emlékezett, csak arra, hogy nagynénje kisírt szemekkel, csontsoványan üldögélt naphosszat a besötétített szobában.
Gabi nagyon fiatal, tapasztalatlan volt, éppen érettségi után. Sanyi volt az első szerelme, s talán csak sejtették, hogy azzal, hogy unokatestvérek a szerelem számukra tiltott dolog.
Hónapokon keresztül titokban találkoztak, míg Sanyi katonai behívót nem kapott.
Levelek jöttek-mentek, míg az egyik levél illetéktelenül Sanyi apjának a kezébe került.
A falu legmódosabb gazdája szörnyű haragra gerjedt, hiszen már a hozzáillő leányt is kiszemelték a fiú számára.
A két család összefogott a szerelmesek ellen. Az anyja és a nagymamája (Mami) kíméletlen határozottsággal, s ellentmondást nem tűrően döntöttek Gabi sorsáról, s Szegedre száműzték.

A dagasztóteknő tetején ülve várakozott, ahonnan az utcai ablak párkányára támaszkodva éppen rálátott a buszmegállóra.
A hosszú percek óta kitartóan zuhogó zápor már-már elülni készült.
A kocsiút parasztszekerek által vájt sárbordái között apró víztócsák csillantak, amint meg-megfürösztötte az arcát bennük a felhők közül kibukkanó nap.

Hajolnak a fák
guggoló bokrok fölött,
hogy lássák a csodát,
az alkony felöltözött.

R-dimenzió, 2022. 04. 20.

- Evakuáljátok az Önzés, a Harag és a Gyűlölködés hadoszlopait lelketekből, és akkor jó eséllyel előrenyomulhat a Béke. - kérte Róki a teljes emberiségtől, mivel nem szokása elaprózni a dolgokat
- Róka létedre ez olyan szintű mondat volt, mintha én mondtam volna. - veregette vállon szavaival a vörösbundást, és önmagát is egyszerre Nyúl Béla, a tapsifülesek vezetője. Állítólag a demokrácia mellett tette le a voksát, ami azt jelentette nála, hogy az lesz, amit én mondok, és punktum.

2
Rúzs
kopott,
megfakult,
szól a blues,
énekdallam bús.

Kissé álmosító volt ez a kellemes, vasárnapi, ebéd utáni délután, pedig mindenfelé harsogott a kései tavasz.
Mintha utol akarná érni magát a természet, roskadoztak a virágoktól az utcákon az orgonafák, és az udvarok kertjeiben a cseresznyefák fehérlő pattogatott kukoricával vonták be zöldellő faágaikat.
Milliónyi szirom, vattacukros álmok.

Tojás, tej, víz, szóda, só
palacsintához való.
Finom lesz, ha nem, ha hiszed,
uzsonnára is ezt vigyed.

Bájos fodrok, színek száza
hív sok lepkét, sosem árva.
Ő, egy szépség, nem is kétség,
szeretni őt sosem vétség.

Torlódnak a gondnok gondok,
megszökött a régi gondnok,
elsiklott az ügyek felett,
sikkasztás volt ütemezett.

Ha kerestek

Harmatban úszik a hajnal,
rémülten vacog a testem,
csend vegyül a lövészajjal,
ha kerestek, a Holdra mentem.

Nos, számba veszek
több megoldást, pálinka,
sör, bor, ha nincs más.

Márta

Váltsd-meg a világot,
ültess fát, virágot!
Ha sikerül a nagy terv
R helyett lehet még L,
Málta nem egy rossz hely.

Kisütött a Napocska,
melegszik a magocska,
szél hozta, a földnek adta,
kertet gyorsan be is lakta.

Tavasz elején,
az út mentén,
kék ibolya nyílik szerteszét.
Emlékeimben még
frissen élnek a gondolatok,
s szemem előtt gyorsan
peregnek a képek.

Megjegyzés: Emlékvers

Nem tudhatod milyen érzés,
amikor úgy hiányzol,
hogy szívem-lelkem
fájva zakatol érted.
Nem tudhatod, milyen érzés

Megjegyzés: Érzésvilág

Messzinek tűnik a viseletes nyár,
tenyerével simogat olykor a nap,
nem kell a kabát, kalap, kesztyű, se sál,
levélszőnyeg ropog a lábak alatt.

Én úgy hatnék
az anyósra,
hogy megsütném
jó porhanyósra.

R-dimenzió, Apró Erdő, Róki és NyuszToni közös kunyhója
2022. 02. 14.

– Ha Istentől kérdezhetnél egyet, mi lenne az? – kíváncsiskodott Róki.
– Hát, hogy van-e a mennyben Internet. – vágta rá NyuszToni, mire a vörösbundás pár pillanatra a tenyerébe temette az arcát, de aztán összekapta magát.
– Erre én is tudom a választ. Nincs rá szükség, mert ott boldogan létezik mindenki. Persze, ha koedukált a mennyország... – hagyta nyitva a mondatot, titokzatos arcot vágva.
– Miedukált? – kérdezett vissza a tapsifüles, mert a világ összes szavát még ő sem ismerhette.

Felhő gördül égbolt kékjén
Nap tüzével táncol.
Madár röpte víztükörre
árnyékokat láncol.

Szevasz tavasz,
kertek alatt
fut a ravasz.
Gazdaasszony tikja
bánja vörös koma
látogatását.

Megjegyzés: Egy kis bolondozás

már nem akarom megérteni
a légbe írt testbeszédeket
a világ dolgait istent
hagyom hogy lassan
enyésszen el bennem a nem lehet

Kicsit kopott kert kapun,
Lehet lent Leányfalun.
Málló mezei mocsár,
Nem nyílhat neked nyár,

Magamba nézek, mély ez a kút,
zuhan sebesen a gondolat,
hanyagul dobta belém a kíváncsi öntudat.
Kérdőjellé görbül, ahogy egyre
mélyebbre ér a szívembe, ami itt benn
dobog monoton, mint váltók

Ki dalban él, mit ér, ha néma,
akarja ám a szépet ő,
csak áll, de tudja, szárnya béna,
van, olvas, ír, talán menő.
Talán csak azt akarja hinni,

Jaj, mit tett velem a tavasz?
Az összes kedvem odavan.
Elhagytak isten szép madarai.
Pedig milyen jó volt télen, zord időben.
Volt sok látnivaló.

TÉL

jégbe fagyott ág
égből hulló kristályok
alól felfigyel

Bíborszínű hajnalban,
vadgalamb turbékolva
ablakpárkányodra száll.
Vadvirággal a csőrében, fogadd el tőle,
tarkabarka réten rád gondolva,
neked szedtem.

Vágyom vissza az
erdő csendjébe,
ahol körülöleltek a fák,
s tisztán énekeltek a madarak.

Hajnali ködben havazik,
gyermek szívében derűt nyit,
eltart e hó tánc tavaszig?
Nyár a télben nem illő tán,
megfordult a fali naptár,

Elvesztettem az én aranyos, Bogár nevű kis pulikutyámat. Apu, s tesóm vették a vásárban az öklömnyi bogárfekete göndör szőrű kiskutyát. Bogárfekete kis szeme kíváncsin nézett szerteszét új otthonában. Nagy örömmel fogadtuk a kis jövevényt, aki az ölemben aludt el, majd egy dobozba tettük éjszakára. Nem alhat kint alig egy hónaposan a hűvös szeptemberi éjszakában, szegényke még az új helyét sem szokta meg.

Vihar tombol lelked egészében,
őszi szél simogatja halvány arcodat,
lépteid után nesztelenül meghal egy falevél.

Nem volt a napnak olyan szakasza,
hogy ne hullott volna könnyem érted.
Keserű volt a bánatom te érted.
Szürke hétköznapokat hajszoltam volna
előre, még távol voltál.

Ostoba novemberi napsugár,
ne süss olyan vakítón szemembe,
semmit se látok, egyedül vagyok.
Itt e kietlen vidéken az erdőrengetegben,
ahol még a madarak is nagy ívben elkerülnek.

Lankás dombon őszülő fák serege
búsan énekli nyár búcsúdalát,
megjött vöröslő ősz, tél követe
álmodnak tavaszig múló csodát.

A kandallóban tűz duruzsolt, dobta a meleget, hatalmas vörös lángja zorbát járt. Kint gyönyörű téli ruhába öltözött a táj. Fák és bokrok temérdek hótól roskadoztak. Az utcai fények vakító sárgán fénylettek, ragyogtak a csillagok az égen. A lovak már idegesen topogtak az istállóban, tudták, itt az idő egy kis sétára. Hanna kinyitotta az istálló ajtót, s nagy, fekete szemű Gyöngyéhez lépett. Átölelte fénylő fekete szőrű lovát.

Gyere, drágám, üljél az ölembe.
Zaklatott lelkemet nyugtasd meg,
hogy velem vagy.
Ölelj át kérlek, hallani szeretném
szívednek dobbanását.

Hófedte hegyek fehérbe borultak,
csikorgó tél felé közeleg az idő.
Ott fenn a hegyen szél süvít át a fákon,
s didereg az ágon a kis madár.

Csillagos éjszakában süvít a szél,
hajlongnak a kopár fák.
Fázósan reszket a sápadt holdsugár.
Sűrű nagy pelyhekben esik a hó.
Reggelre hófehér lesz a kunyhó.

Őszülő őszben,
amikor még a
nap melegen süt,
friss gyümölcs
illata száll a széllel.
Mátyásmadár rikoltozva
jelzi a közeledő szüret idejét.