Amatőr Művészek Fóruma

Jer, bújj hozzám, s hagyd halomban fürtjeid
menedék-mellkasom ölnyi szigetén,
s ma máglyát kerítek véle, feketén
izzót, lángbitorlót! Fújja kürtjeit
bőszen ott szenny-pokol élelmes őre

Mi legyek? Könny legyek, ha szemembe gyűlsz.
Most négyzetre emellek, és kívánlak,
Mert szeretem, ha magányosan ülsz,
Amikor élve-félve megtalállak.

Merítkezik a hold az ég vizébe.
Az éj ma csöndes titkot üzen nekem.
Lassan süllyedek álmok tengerébe,
ólmos pilláim alatt remény terem.

Mesét sikolt a kósza néma-csillag,
a csönd is éled, ám a pille párna
tovább ölel, s amint elér a lárma,
szemed zugába bújva pára csillan.

álmodtam egy teret egy végtelenet:
akárki fantáziája látja,
nekifeszül a képzelet hártya
fújja fel, hogy tele-fekete telet

Arcomba fú a bánat. - Átkozott por! -
Hajtom le ősz-ugar fejem kezembe,
Ne lássa könnyem. Életem hozott bor,
Fehér kenyér közé tekint. Verembe

A boltba andalogni jó nagyon,
betonra lépve gondolat kering:
uzsonna nem segít a gyomromon,
s növény-olajba forgatott hering.

Tavasz virul, de már nyarat vajúdik.
Köröttem illatok, s ahogy terülnek,
a lelked érzem át; virágbetűket
röpít felém az életár, egy Új Hit.

Megjegyzés: 2016. június 12.

Már virágot ölt a som, vadalma szólt,
hogy kökény előttük illatolt felém,
halni tűnt viráguk éhe szép mesén
majd kihajt, s az érverés tavaszra folt.

Megjegyzés: 2016. május 17.

Szájtátva a csillagokat bámulják
távcsövön, míg a pór lemorzsolódik.
Árva kórókat agyakból sarjasztván,
örömön dong prédikátor, seregnyi,
mér' nem vesz erőt magán a félhalott,
kinek halotti beszéd minden "siker! "

Tavasszal mámoros illat bódít el,
csillagréten táltos paripám legel.
Nagyot szusszan az erdő, mező, és rét,
zölden zsendül ág hegyén az új lét.

szavak és tettek, mint kövek zápora
ma énedbe öltöztem, meztelenre
Húsgép kígyó, lövelld a gázolajat
ereimbe, gyere csak, átölellek

Megjegyzés: 2016, Dorog

összeroppant úgy apránként, itt belül
az egyre nagyobb űr, minek tengelye
néha néha megakad, megcsikordul
jelen és múlt csillagporától szenved

Meggörbül a tér-idő kontinuum,
átvetül egy másik létsík, lázálom
nyomában, körötte, előtte, látom,
látja, és mégse, csak érzem, úgy vágyom,

(a vén diófa alól)

Kirándulásaim iránya Brassó
felé vezérel Négyfalu szivébe.
Magyar csángó s román megél szelíden,
hol vadul e helyt a sorsnak kitéve.

Megjegyzés: Négyfalu, 2010. július

Elátkozott, szegény királyfiként
keresem évek óta otthonom,
de - balga - mit adtam általélt
fényszilánkokért cserébe? Nem tudom.

Megjegyzés: Szeged, 2007/2017.

Ma vág a szél, s ha támad, én bebújok...
ne félj, csak ért öledbe fészkelődöm.
Veled halok, mitől talán e súlyok
erőtlenek. Becézz, te röpke őröm.

Megjegyzés: 2015. április 21.

Bent ma már december oszt: magán-magány.
Lélek ontja színeit, s a nyűtt porond.
Tűnni tér a lelked ifja, míg a lány
szép szavaddal él, mivel belül bolond.

Megjegyzés: 2015. december 4.

Versem első sorát melengettem én
a szívem renge-bölcső rejtekén:
Mindig azt szerettem, kit elsirattam;
ami már egyszer elcsitult agyamban.

Megjegyzés: Szeged-Tápé, 2016. novemberében

Amit megfaragtál - hideg kőszobor,
de lelke van, mint lángnak, ha lobban,
igéző aktjaidban vágy kóborol.
Tüzet csiholó véső marokban

Megjegyzés: (Kalmár Márton szobrászművész születésnapjára)
Szeged, 2011. szeptember